A szerk.

A csodalabda

A szerk.

Adott a kultúra testinek rendesen Magyarország a múlt héten. Mondjuk, szombaton könnyű volt, hisz a Magyar Zene Házának nevezett létesítmény – legyen ma bármilyen is – eleve bűnben fogant, az átadásán történtek tehát csupán a NER rendes üzletmenetének képezték a méltó részét.

Ugyanez az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár megnyitójáról már egyáltalán nem mondható el (tudniillik, hogy bűnben fogant volna), ellenben igyekvő NER-vitézek szívós erőlködésének köszönhetően mégis sikerült valamelyes árnyékot vetni a jeles alkalomra. Az említett vitézek, nevezetesen Fekete Péter és a valaha jobb napokat is látott Prőhle Gergely azonban rendesen odatették magukat – egyikük az Emmi, másikuk az Evangélikus Országos Múzeum képviseletében, de mind a ketten a NER nevében.

A történetet mindenki ismeri, Fekete a kitüntetett alkalomra készülvén magához vett a Petőfi Irodalmi Múzeumból – szocialista megőrzésre – egy focilabdát, hogy azzal emelje a könyvtárátadó fényét. Saját bevallása szerint szokása ez neki, „kérdezgetik is mindig az újságírók”, hogy ma milyen „műkinccsel” tetszik megörvendeztetni bennünket. Aha, nyilván szórul szóra így megy ez – ennyit a saját bevallásról, mint a műfaj honi változatáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.