A szerk.

Szputnyikon Putyinhoz

A szerk.

Február elsején Magyarország miniszterelnöke Moszkvában vizitál Putyin elnök úrnál. Szijjártó Péter a TASZSZ orosz hírügynökségnek adott nyilatkozata szerint négy témát fognak érinteni.

Ezek a következők: a paksi erőmű bővítésével, illetve annak gyorsításával kapcsolatos kérdések, a hosszú távú gázvásárlási szerződéssel összefüggő apró-cseprőségek, aztán a Szputnyik oltóanyag magyarországi gyártásának ügyes-bajos dolgai; és végül, tette hozzá Szijjártó az érdeklődő orosz kollégának (mármint nekünk kolléga, nem Szijjártónak – a szerk.) (nekünk sem – a szerk.), Magyarország szóba tervezi hozni a közös űrkutatási programot: „Mi, magyarok az évtized közepén egy nemzeti kutató űrhajóst (national research astronaut) tervezünk küldeni a Nemzetközi Űrállomásra az Oroszországgal folytatott együttműködés keretében.”

Nekünk, magyaroknak, akik gyermeki lelkesedéssel tudunk ujjongani annak még csak a gondolatára is, hogy nemsokára ismét egy magyar ember kering majd a kozmoszban, és talán nekünk is leinteget majd a magas égből, hogy hellósztok, magyarok, és zdrávsztvujtye, daragíje druzjá, nyilván ez az utolsó napirendi pont áll a szívünkhöz legközelebb. De addig is, amíg elkezdődik a visszaszámlálás, lássuk, mi lehet a helyzet a másik három tematikummal.

Elvégre az is csodálatos lesz, amikor Magyarországon beindulnak a Szputnyik-futószalagok: addigra talán megváltozik az az áldatlan helyzet, hogy a Szputnyikkal oltott honfitársainkat nem engedik be az Európai Unió országaiba, lévén az orosz oltóanyagot valahogy az istennek sem sikerül akkreditáltatni az unióban. De ha nem változik meg? És ha a Szputnyik már nem is lesz aktuális, mert a vírus egy újabb mutációja megtanulja kicselezni? Biztos azért kell odamennie Orbán Viktornak Putyinhoz, hogy ezeket a felmerülő problémákat meghányják-vessék. Az sajnos még kevésbé világos, hogy az orosz–magyar gázüzletről mit van még ilyen magas szinten beszélgetni, a 10+5 éves szerződést a két fél tavaly szeptemberben aláírta, lepecsételte, iktatta – de reménykedjünk, hogy azért nyitják ki megint a dossziét, mert a Gazprom meggondolta magát, és alacsonyabb áron kínálja értékes portékáját!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.