A szerk.

Magaskultúra

A szerk.

Kola József (1900–1967) méltatlanul elfelejtett alakja a magyar könnyűzenének, pedig tíz operettet és több mint kétszáz dalt írt, egyebek mellett az Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát című örökzöldet.

De Kola József szerzeménye a Muzsikusnak dalból van a lelke című dal is, benne „A muzsikusnak szmoking a kabátja, / És nincs egy igaz jóbarátja” sorokkal, ami nem más, mint finomabb megfogalmazása annak a szórakoztatóipari alapvetésnek, hogy „az rendeli a zenét, aki fizet”.

Elsőre e megállapítás a kodályi „legyen a zene mindenkié” antitézisének tűnik, ám a Fidesz hatalomra jutása óta e két dolog könnyen összemosható. Elég az olyan rendezvényekre utalnunk – falunapok, hurka- és pálinkafesztiválok stb. –, amelyeknek a lerészegedés utáni második legfontosabb eleme az ingyen élvezhető muzsikaszó, vagy ha úgy tetszik, a sztárfellépők, akiket a közhiedelem szerint Orbán Viktor fizet.

Mindezt Orbán Viktor sem tagadja le, épp ellenkezőleg, még büszke is rá. „Az elérhető legfrissebb adatok szerint a magyar kulturális kiadások arányaiban – igaz, holtversenyben – az első helyen állnak az Európai Unióban. Hiába, a magyarok önképének fontos része, hogy mi kultúrnemzet vagyunk” – mondotta a miniszterelnök a Magyar Zene Háza nevezetű elvarázsolt kastély megnyitóján, amivel végeredményben azt juttatta kifejezésre, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében, ha kultúráról és azzal kapcsolatos kiadásokról van szó, abba Szikora Róbert éppúgy belefér, mint a Máté passió. Vagy éppen a vadiúj Magyar Zene Háza is, amelynek honlapján ezt olvassuk: „Lehet a zene mindenkié? A Magyar Zene Háza ihletett építészeti formája, áttetszősége, nyitottsága pozitív választ ad erre a kérdésre. Játsszunk zenét! – mert a zene élvezetes, társas játék, amelyben mindenki akár aktívan is részt vehet, életkortól függetlenül.” Így az ars poetica, megfejelve azzal, hogy céljuk nem kevesebb, mint „felmutatni a magyar zene színességét és mélyrétegeit”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.