A szerk.

A csodatotem

A szerk.

A Hertha nevű berlini focicsapat kedden kirúgta magyar kapusedzőjét, Petry Zsoltot. Az esetről kiadott közleményük hangsúlyozza, hogy a döntésnek nem sportszakmai okai vannak, hanem világnézetiek.

Petry a klub egyik reprezentánsaként nyilatkozott a Magyar Nem­zet című magyarországi pártlapnak, ahol némi szakmázós előjáték után elítélően nyilatkozott a magyar labdarúgó-válogatott kapusának egy korábbi nyilatkozatáról, amelyben Gulácsi Péter kiállt az úgynevezett szivárványcsaládok mellett. Petry továbbá Európa erkölcsi leépüléséről és bevándorláspolitikájának rémes következményeiről szónokolt: „rettentő sok bűnöző lepte el Európát”.

Magát a nyilatkozatot a megjelenésekor (hétfőn reggel) leginkább egyféleképpen lehetett értelmezni, mégpedig úgy, hogy Petry bejelentkezett egy magyarországi állásért. Erre számos oka lehetett, például a Hertha elég nagy valószínűséggel várható kiesése a Bundesligából, vagy éppenséggel az itt kecsegtető magasabb fizetés (ezt nem viccből mondjuk), de ezek csak feltételezések, amelyek viszont azon a nagyon is valós megfigyelésen alapulnak, miszerint az efféle hűségnyilatkozatok jelentik a belépőt a NER ilyen-olyan, adott esetben mégoly alacsony szintjeire is. Gyere, köpj le valakit/valakiket, hajolj meg, ennyi az egész. S ez ennek a történetnek a lényege is: Petry Zsolt a kirúgása által ugyanannak a bűnös szisztémának lett áldozata, mint pár héttel ezelőtt Hrutka János, holott kettejük megszólalásai között ég és föld a különbség, mint ahogy a kirúgásuk között is.

Ha ugyanis a nyilatkozatok tartalmát nézzük, a dolog egyértelmű. Hrutka János elfogadó nyilatkozatokat tett (egyik fő bűneként lapunknak is), mire elcsapták a TV2-csoporthoz tartozó Spíler tévétől. Nem mellesleg Gulácsi is elfogadó nyilatkozott tett, de ő érinthetetlen a NER számára, hiszen a magyar labdarúgásban nincs még egy Európa-klasszis kapus, a főállása pedig Lipcsében van.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.