A szerk.

A mézesmadzag

A szerk.

2018. november 14-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény bizonyos részeit.

Elsősorban azért, mert ez a törvény lehetővé tette, hogy a rokkantsági fokozat megállapítása során az érintettek járandóságát akkor is lecsökkenthessék, ha az állapotuk nem javult. A döntést követően Hegedűs Lajos, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) korábbi elnöke arról beszélt, hogy számításai szerint az elmeszelt törvény 2012-es bevezetése és az alkotmánybírósági felülbírálat között eltelt hat és fél évben nagyjából havi 5 milliárd forinttal károsította meg a kormány a megváltozott munkaképességűeket, és az átminősítés hatására a 2011-es, átlagosan 72 ezer forintos ellátás 2014-re 52 ezerre csökkent.

„Ne feledjük, azzal, hogy az AB megsemmisítette a törvényt, még ugyanazt az összeget kapják az érintettek, mint eddig, hiszen új jogszabályt kell hoznia a parlamentnek” – hívta fel a figyelmet Hegedűs, aki vélhetően még így is az igazság pillanataként élte meg az AB-döntést, hiszen kormányoldalról korábban hazugsággal, politikai hangulatkeltéssel vádolták meg őket. Különösen azután, hogy Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán több rokkantnyugdíjas is pert nyert a magyar állam ellen. Sőt, az Alkotmánybírósághoz is úgy került a téma, hogy 2018 márciusában a Kúria egy munkaügyi perben hozott ítéletében kimondta: az ellátás drasztikus csökkentése sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, miután egy nyíregyházi férfit az új szabályok szerint 62 százalékosról 55 százalékos rokkanttá minősítettek át, ezért a korábbi 91 ezer forintos járandósága kevesebb mint a fe­lére csökkent.

Ezen ítéletek egyértelművé tették a kártérítési ügyek kimenetelét itthon és Strasbourgban is, ezért nyilvánvaló lett az is, hogy a kormány – hacsak nem azt akarja, hogy biztosan vesztes kimenetű perek özönét zúdítsák rá – kénytelen lesz új jogszabályt alkotni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.