A szerk.

A mézesmadzag

A szerk.

2018. november 14-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény bizonyos részeit.

Elsősorban azért, mert ez a törvény lehetővé tette, hogy a rokkantsági fokozat megállapítása során az érintettek járandóságát akkor is lecsökkenthessék, ha az állapotuk nem javult. A döntést követően Hegedűs Lajos, a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) korábbi elnöke arról beszélt, hogy számításai szerint az elmeszelt törvény 2012-es bevezetése és az alkotmánybírósági felülbírálat között eltelt hat és fél évben nagyjából havi 5 milliárd forinttal károsította meg a kormány a megváltozott munkaképességűeket, és az átminősítés hatására a 2011-es, átlagosan 72 ezer forintos ellátás 2014-re 52 ezerre csökkent.

„Ne feledjük, azzal, hogy az AB megsemmisítette a törvényt, még ugyanazt az összeget kapják az érintettek, mint eddig, hiszen új jogszabályt kell hoznia a parlamentnek” – hívta fel a figyelmet Hegedűs, aki vélhetően még így is az igazság pillanataként élte meg az AB-döntést, hiszen kormányoldalról korábban hazugsággal, politikai hangulatkeltéssel vádolták meg őket. Különösen azután, hogy Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán több rokkantnyugdíjas is pert nyert a magyar állam ellen. Sőt, az Alkotmánybírósághoz is úgy került a téma, hogy 2018 márciusában a Kúria egy munkaügyi perben hozott ítéletében kimondta: az ellátás drasztikus csökkentése sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, miután egy nyíregyházi férfit az új szabályok szerint 62 százalékosról 55 százalékos rokkanttá minősítettek át, ezért a korábbi 91 ezer forintos járandósága kevesebb mint a fe­lére csökkent.

Ezen ítéletek egyértelművé tették a kártérítési ügyek kimenetelét itthon és Strasbourgban is, ezért nyilvánvaló lett az is, hogy a kormány – hacsak nem azt akarja, hogy biztosan vesztes kimenetű perek özönét zúdítsák rá – kénytelen lesz új jogszabályt alkotni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.