A szerk.

A gólem

A szerk.

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

A fő üzenete az volt, ha volt neki egyáltalán, hogy Nawrockit előélete (amint azt a sajtó kiderítette: strici, futballhuligán, eltartási szerződéssel operáló lakásnepper) és, mindezzel szoros összefüggésben, emberi minősége alkalmatlanná teszi a magas állásra. Még szerencse, hogy vele szemben a polgári közeg decens, tisztességes, Európa-párti, a demokratikus értékek iránt elkötelezett reprezentánsa áll a porondon!

Ám annak is legalább két jó oka volt, hogy Trzaskowski nemigen állt elő pozitív üzenetekkel. Egyrészt az őt (elvben) támogató kormánypártok másfél éves kormányzati eredménylistája meglehetősen szegényes, másrészt az őt (elvben) támogató néptömegek igényei és elvárásai meglehetősen széttartók voltak. Nehéz lehetett volna – a negatív kampányon kívül – bármi olyasmit kitalálni, ami egyszerre hangzik jól a 2023-as parlamenti választáson a PiS-től elcsaklizott falusinak, az inkább Európa-párti, keresztény-konzervatív városi embernek, a jobb- és baloldali centris­táknak, meg a szociális államot követelő, erősen rendszerkritikus ifjú baloldali szavazóknak. Ezt a nehéz helyzetet csak súlyosbította, hogy a Tusk-kormány 2023-as ígéreteinek a beváltása épp a kimenő államfő, Andrzej Duda elnöki vétói miatt sajnálatos módon elmaradt. Nawrockinak viszont nem ártottak a személyes diszkreditálására irányuló kísérletek, sőt még az is lehet, hogy segítettek a tojásfejűekkel, nadrágos emberekkel megmérkőző – és korábbi életében bocsánatos bűnöket elkövető – népfi imázsának polírozásában. Trzaskowskit ráadásul a legnagyobb kormánypárt, a Tusk-féle Polgári Platform (PO) koalíciós partnerei felől érkező baráti tűz is sújtotta; és amikor ezek a második forduló után végül is felhagytak a jelölt gyalulásával, akkor már túl késő volt.

Ehhez képest Trzaskowski a második körben nem is teljesített rosszul. Jól mozgósította az első fordulóban nem szavazó, de inkább vele rokonszenvező populációt, s bár nem tudjuk, hogy a három baloldali pártocska hívei közül hányan mentek el a második fordulóban is szavazni (vélhetően sokan), az jól látszik, hogy leginkább őt, Trzaskowskit választották. Aki végül 370 ezer szavazattal kapott ki, ami nem egészen 2 százalék: ez nagyon sok ahhoz képest, hogy márciusban még ő tűnt a biztos befutónak, ahhoz képest meg egész szép eredmény, hogy az első forduló után úgy tűnt, Nawrockinak legalább egymillió szavazóval több tartaléka van a jobboldalon, mint neki a balon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.