A szerk.

Levél egy távoli galaxisból

A szerk.

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

Valaki elfelejtkezett mindkét erős karjáról, amellyel a birodalmát építette.

Ez azért baj, mert ez épp a lényege. Mészáros Lőrinc ugyanis egy történet. Nyilvánvalóan kitalált történet. De pontosan olyan slendrián, hozzá nem értő módon lett kitalálva, mint bármi, amit a Fidesz csinált eddigi pályája során, például a kormányzást. Kontármunka. A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne ugyebár a funkciója, küldetése a világban, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Persze van egy ennél sokkal-sokkal fontosabb küldetése is, bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel, tudniillik a sajátjaival, mert a nemzet pénzügyeit nagyon is szívén viseli, minden évben repülőrajt (pontosabban minden következő évben), magyar gazdasági csoda, ilyenek. Csakhogy e küldetés mindössze a látszatok ápolására szolgál, ami mögötte van, csupán annyi, hogy itt én mondom meg, ki lehet gazdag. Így aztán Felcsúton és vidékén jó a termés tőkésből, ha csak e történet spin-offjait nézzük, ott a komplett Orbán család (mínusz Viktor, aki megmondja), ott a komplett Mészáros család (mínusz Homlok Zsolt), s az ősi Tiborczok, valakiket bizonyára ki is felejtettünk.

Kitalált történetnek lenni aligha lehet könnyű dolog, így fordulhatott elő, hogy Mészáros Lőrinc – történetünk során először: az igazi – egy müncheni szállodában belefutott egy újságíróba, s ott ki nem kényszerített hibát vétett. Addig ment minden rendesen: kocsival Budaörsre, helikopterrel Vecsés mellé, repülővel Münchenbe, persze-persze, egy bajkonuri átszállás még jól mutatott volna, de az vesse reá az első követ, aki mindig gondol mindenre. Mindez akkor is sima ügy volt, ha mondott újságíró orgánuma (444.hu) méterről méterre lekövette, és nyilvánosságra hozta az egész utat Hencidától Boncidáig, nevezett trikómárkájával és egyéb árcédulákkal együtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.