A szerk.

Sajnos nem tudunk beszámolni arról, hogy végül mi lesz a Stop Soros nevű törvénymódosítás-csomag tartalma, mert bár kedd délután a javaslatot beterjesztették, az elfogadásától messze vagyunk.

Röviden összefoglaljuk a parlamenti ellenzék elmúlt néhány napját. A Jobbik alelnöke, aki, mint Kövér László a Fideszben, egyfajta Vesta-szűzként őrzi szervezete eredeti értékeit (a Jobbik esetében: rasszizmus, xenofóbia etc.), elvhű módon, elnökválasztási veresége előtt és után is a kormánypárti propagandakiadványok föltűnő rokonszenvétől kísérve úgy szidalmazta Vona Gábor leköszönt elnök ún. néppártosodási stratégiáját, ahogy a csövön kifért.

Pénteken bemutatta a magyar parlamentben új kormányát Orbán Viktor. Az ilyenkor szinte elvárt nagyotmondás ezúttal sem maradt el, de sajna most csak némi önismétlés tellett Európa legnagyobb formátumú politikusától.

Lemondta az Opera a Billy Elliot 15 előadását, Ókovács Szilveszter szerint a Magyar Időkben megjelent írás után jelentős mértékben csökkent a jegyeladás.

Vona Gábor mondott egy csodálatos mondatot a Jobbik hétvégi tisztújító kongresszusán. Eszerint pártja „nem elveszítette, hanem nem nyerte meg” a választást. Jó, hogy ezt mondta az egészen az elnökségi tagságig visszalépő volt elnök, mert a Jobbik az országgyűlési választások óta úgy viselkedik, mint akit ronggyá vertek.

Új, ámbátor hivatalba csak lapzártánk után lépő agrárminiszterünk, Nagy István a parlamenti meghallgatásán azt mondotta, hogy az ország hústermelését drasztikusan fenyegető afrikai sertéspestist egy „migráns” eldobott szendvicse hozta Heves megyére.

Egy hete azzal állt elő az egyik fideszes napilap, hogy a „Gyárfás Tamás ügye államtitkokkal tarkított politikai botrány” lehet, és ez az atombomba szeptemberben robban. (A szeptember észszerű céldátum, hiszen a nyár első felében a főnök a labdarúgó vébével lesz elfoglalva, a második felében pedig pihen és lélekben rákészül az új foci- plusz politikai idényre).

Ma – erős rendőri jelenlét mellett – megalakult Magyarország parlamentje. A Kossuth térre és közvetlen környékére kivezényelt rendőri erők látványosan magas létszámát nyilván nem maga az alkalom indokolta; a rendszerváltás óta megtartott alakuló ülések alig is igényeltek különösebb rendfenntartói védelmet, akármilyen többséggel ült is össze az aktuális ház.

Most, hogy mindenki azt kémleli, hogy mi lesz itt és meddig, mi is letesszük a garast: valami lesz és valameddig! Vagy nem. Bizonyos metaértelemben relevánsnak Lázár János egy méltatlanul kevés figyelmet kapott mondása tűnik, miszerint tíz év múlva ő még mindig csak 53, húsz év múlva pedig csak 63 éves lesz – és ez akkor is így van, ha maga Lázár János mint tényező és mint személy kevéssé tűnik e pillanatban relevánsnak.

Lapzártánk napján, tekintet nélkül a munka piros betűs ünnepére rendkívüli sajtótájékoztatót tartottak Felcsúton, a Puskás Akadémia „Akadémiai Termében” (közvetlenül az „Orbán Viktorral Fotózkodó Hírességek Csarnoka” mellett, balra). A nemzetközi sajtótájékoztató szervezői ugyan erősen titkolták, miről szól majd a rendezvény, de azt minden gesztusukkal érzékeltették, hogy valami igazán nagy bejelentés van készülőben.

Május 2-án, lapunk nyomdába adása után, de megjelenése előtt terjeszti elő az Európai Bizottság az unió 2021-től érvényes, hét évre szóló költségvetésének a tervezetét.

A fővárosi taxisrendeletet négy és fél éve azzal az indoklással vezette be a Tarlós-féle városvezetés, hogy ideje rendet vágni a „kaotikus” piacon: ki kell seprűzni a hiénákat, és véget vetni a számlaadás nélküli feketefuvaroknak.

Orbán Viktor átfogó megállapodást kötne a nőkkel, nem négy évre szólót, hanem húsz-harminc évig érvényeset – utána majd meglátjuk.