MaNcs 30. évf. 19. sz. (2018-05-10)
Lassan végigég az évekkel ezelőtt lángra lobbantott gyújtózsinór, és eléri a lőport – talán ez a kép szemlélteti a magyar kormány és az Európai Bizottság viszonyának legfrissebb fordulatát, a 2020 utáni költségvetésre vonatkozó javaslat jogállamisági mechanizmusát. A magyar kormány 2010 óta él vissza az európai intézmények hatásköri korlátaiból és lassúságából fakadó lehetőségekkel.
„…ha a Napot és a csillagokat ezer évvel korábban pillantotta volna meg a Földről, valószínűleg egy dinasztia alapítója vált volna belőle – így azonban csupán világbajnok lett.” (Ödön von Horváth: A jólelkű birkózóról)
Ma – erős rendőri jelenlét mellett – megalakult Magyarország parlamentje. A Kossuth térre és közvetlen környékére kivezényelt rendőri erők látványosan magas létszámát nyilván nem maga az alkalom indokolta; a rendszerváltás óta megtartott alakuló ülések alig is igényeltek különösebb rendfenntartói védelmet, akármilyen többséggel ült is össze az aktuális ház.
Most, hogy mindenki azt kémleli, hogy mi lesz itt és meddig, mi is letesszük a garast: valami lesz és valameddig! Vagy nem. Bizonyos metaértelemben relevánsnak Lázár János egy méltatlanul kevés figyelmet kapott mondása tűnik, miszerint tíz év múlva ő még mindig csak 53, húsz év múlva pedig csak 63 éves lesz – és ez akkor is így van, ha maga Lázár János mint tényező és mint személy kevéssé tűnik e pillanatban relevánsnak.
Orbán Viktort nemzetárulónak tartja, a „régi baloldallal” pedig kizár minden együttműködést az LMP társelnöki posztjának fő esélyese, és az új képviselőcsoport frakcióvezető-helyettese. Portré a zöldpárt országosan eddig kevésbé ismert, ám a párton belül jó ideje befolyásos pécsi politikusáról.
Helyi civil szervezetek Soros György támogatásával vidéki óvodákat újítanak fel, közösségi kirándulásokat szerveznek, vagy épp a szekszárdi tanyavilág védelmét erősítik meg. Több tucat kisebb projekt csaknem 200 millió forint támogatáshoz jutott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól.
Az állami egészségügyi rendszerből 25 ezer ápoló hiányzik, ma a nővérhiány három-négyszerese az orvoshiánynak. A terhek folyamatosan növekednek, a béremelés viszont alig érezhető, így az ápolóknak nem marad más lehetőségük, mint a magánszektor vagy a külföldi munkavállalás – vagy a pályaelhagyás.
Az egykori demokratikus ellenzék tagja szerint kritikus tömeggel és bizonyos törvényjavaslatokkal új politikai helyzetet lehetne teremteni.
A Fidesz beérte Kocsis Mátét. A kormánypárt frissen megválasztott parlamenti frakcióvezetője beleszületett a keresztény középosztályba, amelynek országát Orbán Viktor most építené fel. Józsefváros általa működtetett tesztüzemében a kormányt megelőzve futtatták le a rendteremtés mintaprogramjait.
Rengeteg embert elért a kormány gyűlöletpropagandája, de pontos mérések híján nem tudni, hányan vannak azok, akiket csak a kormányközeli hírcsatornák érnek el. Azt is csak becsülni lehet, hogy hány milliárd ment el a propagandagépezet fenntartására. Nagy változások várhatók a médiapiacon a következő egy-két évben.
Oktatható-e a zeneszerzés? Igen. Tanítják is évszázadok óta a mesterségbeli részét, sőt a komponálás művészetét is – a jó döntésekhez elengedhetetlen ízlést, arányérzéket, kultúrát. Egyvalami nem adható át: a tehetség, az eredetiség, az invenció. Minden más igen.
Adorno talán legvitatottabb, a maga korában rengeteget taglalt, utált és dicsőített munkája először 1949-ben jelent meg németül. Vagyis hozzánk éppen 70 év késéssel érkezett. Vajon nem jóvátehetetlenül későn?
Száz éve, 1918. május 24-én mutatta be a Magyar Királyi Operaház Bartók Béla egyetlen operáját. A „grófi hidegvérű pimaszság” orvosolta a lipótvárosi polgárok és a zenei mandarinok bűnét, a zeneszerzőt pedig még a legdurvább kritikák is zseniként emlegették.
Feltúrom az egész internetet, mire megbízható infókra bukkanok a fiatal dél-koreai születésű srácról.
Paganini meghatározó figurája volt a zenetörténetnek, emberileg és muzsikusként is a határokat feszegette. Mit tudunk virtuóz hegedűjátékáról, amit ma akár könnyűzeneként is hallgathatunk? Egyik legértőbb tolmácsolója, Baráti Kristóf rajzolja meg Paganini portréját.
Egy hosszabb szünetet követően Roger Waters 1999-ben – majdnem két évtizede – vágott bele újra a koncertezésbe, és azóta kisebb megszakításokkal egyfolytában úton van.
„Hé, punk! Hová mész azzal a virággal? Friscóba megyek, hogy beszálljak egy pszichedelikus bandába” – Frank Zappa 1968-ban írta a hippigúnyoló Flower Punk című dalt, amivel látnoknak bizonyult; tíz évvel később ugyanezekkel a sorokkal már egy másik világraszóló szubkultúra reprezentánsait tudta volna vérig sérteni, hiszen a punk védjegye nem holmi virágcsokor, szitár-, meg Hammond orgona futam volt.
Az elmúlt bő negyven év, az államszocializmus évtizedeinek kétes értékű (és többnyire kevéssé maradandónak bizonyuló) kulturális és gazdasági teljesítményei között még mindig kiemelt figyelem illeti a korszak popzenéjét. Számtalan honfitársunk zenei érdeklődését igazából még mindig a Kádár-rendszerben (hol annak kebelén, hol annak ellenére) készült alkotások mozgatják, és ebből a szempontból mindegy, hogy az el nem múló rajongás tárgya Kovács Kati, a Bergendy, a Fonográf vagy a Bizottság.
Jókai Mór fogadott leánya, Laborfalvi Róza és Lendvay Márton unokája, Feszty Árpád felesége és – szinte bizonyosan – idősebb Andrássy Gyula gróf ágyékának gyümölcse: Feszty Árpádné Jókai Róza igazán a 19. századi Magyarország hatalmas kapcsolati hálójának kellős közepén élte le élete első felét.
„Ma már nincsenek írók”, hangzik fel váratlanul a szünetben; a színdarabból kilépett gáz(készülék)szerelő mondja a közönség közé vegyülve, önironikusan.
Múzeumot épített nacionalista ereklyékből, de Trianon centenáriumán nem pont úgy fognak hozzányúlni a témához, ahogy ő. Kiállítása folyamatosan utazik a világban, Magyarországon csak rövid ideig lehetett látni. Az irónia határairól, a kormány irredenta gesztusairól és a politikai művészet lehetőségeiről beszélgettünk könyve, A műhegyektől a politikai vallásig megjelenésének apropóján.
Budapest mégis életképes város. Erre a mondatra nem ingatlanfejlesztői prospektusokban vagy államtitkári beszédekben találtam, hanem a Lánchíd budai hídfőjénél, a néhány hete elkészült Hotel Clark előtt állva.
A kormány csupán a szavak erejével igyekszik feltámasztani a hazai buszgyártást. De talán Varga Mihály sem tudja azt, hogy a magyar buszok születése is politikai döntés volt. A különbség annyi, hogy kilencven évvel ezelőtt valóban legyártottak a budapesti utakra alkalmas száz hazai járművet, méghozzá egy éven belül.
Művei közt tanító jellegű regények (Amikor Nietzsche sírt), pszichoterápiás történetek (A magyar macska átka) és a tágan vett szakmának szóló kötetek (Egzisztenciális pszichoterápia) egyaránt találhatók. Az itthon is rendkívül népszerű, 86 éves szerzőt reggeli közben faggattuk szakmája rejtelmeiről.
Bár sokan nyugalmas munkának tartják, a múzeumi teremőröknek sem könnyű. Örökmozgó diákok, lelküket kiöntő magányosok, kevés fizetés és némi lenézés is társul a munkájukhoz.
A Hedwig és a Mérges Csonk tabudöntögető rendezőjének új filmje tele van ’70-es évekbeli punkokkal, begerjedt földönkívüliekkel és croydoni kamaszokkal. Az Így csajozz egy földönkívülivel csütörtöktől látható a mozikban.
