MaNcs 30. évf. 21. sz. (2018-05-24)
Hamarosan azért hagyom el a politikusi pályát, amiért öt évvel ezelőtt hátat fordítottam az újságírásnak: nem látom az érdemi cselekvés lehetőségét. A NER abszurditásai között politikusként eltöltött öt évem összegzése.
A gyermeklányok rituális megcsonkítása a kulturális sokszínűség mégoly széles elismerése mellett is elfogadhatatlan. A lányok nemi szerveinek csonkolása – általában a klitorisz és néhol a nagyajkak kimetszése – ellentétes az emberi jogok szemléletével: kiskorúakon végzett beavatkozás ez, amely komoly fájdalommal, fertőzésveszéllyel jár, maradandó egészségkárosodáshoz vezet, sokszor meddőséget vagy gyötrő szülést okoz, és nem utolsósorban a nemi öröm végleges elvesztésével jár.
Röviden összefoglaljuk a parlamenti ellenzék elmúlt néhány napját. A Jobbik alelnöke, aki, mint Kövér László a Fideszben, egyfajta Vesta-szűzként őrzi szervezete eredeti értékeit (a Jobbik esetében: rasszizmus, xenofóbia etc.), elvhű módon, elnökválasztási veresége előtt és után is a kormánypárti propagandakiadványok föltűnő rokonszenvétől kísérve úgy szidalmazta Vona Gábor leköszönt elnök ún. néppártosodási stratégiáját, ahogy a csövön kifért.
Pénteken bemutatta a magyar parlamentben új kormányát Orbán Viktor. Az ilyenkor szinte elvárt nagyotmondás ezúttal sem maradt el, de sajna most csak némi önismétlés tellett Európa legnagyobb formátumú politikusától.
A júniusi törökországi választásra készülve Recep Tayyip Erdog˘an a múlt héten a Balkán szívében, Szarajevóban tartott kortesbeszédet. De nem csak Törökország nyomul itt: a forgalom már-már a 19. századot idézi.
Kecskeméti történetünk a NER rokoni közpénzszivattyújának legszebb hazai példája. Kis lopás, nagy lenyúlás szépen egymásra épülve.
A fővárosi Márki-Zayként emlegetik, de Józsefváros civil polgármesterjelöltje nem sok hasonlóságot lát kettejük között, azt leszámítva, hogy őt is támogatják az ellenzéki pártok. Győri Péter konfrontáció helyett korrekciókat szeretne. Kérdés, hogy ez elég-e a győzelemhez.
Egy apokaliptikus regénytrilógiával és egy kísérleti memoárral a háta mögött vágott neki az Ultrabalatonnak. Az íróval – és amatőr hosszútávfutóval – a terra incognita eléréséről, a kielégíthetetlen vágyról és a gyerekkor szörnyetegeiről is beszélgettünk.
Néhány hete belefutottam az interneten egy kutatásba, mely szerint az amerikaiak 41 százalékának fogalma sincs róla, mi az az Auschwitz. A helyzet Európában is meglepően hasonló, egy tavalyi felmérésben a 14–16 éves német fiatalok mindössze 47 százaléka tudta náci haláltáborként azonosítani Auschwitz–Birkenaut. Mindezek nem véletlenül jutottak eszembe Robert Menasse új könyvének olvasása közben. Jóllehet A fővárost „az Európai Unió első nagyregényeként” könyvelte el a recepció, legalább annyira szól a holokauszt emlékezetéről, mint az EU-ról.
Ha az Egyesült Államok a népek olvasztótégelye, akkor Brüsszel az eurokratáké: az EU-bürokratákról írt regényében a bécsi író sok szálat mozgat, a többi közt egy magyart is. A főváros tavaly elnyerte a Deutscher Buchpreist – a szerzővel a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Egy kézzel született, az ország egyik legeredetibb trombitása lett belőle. Barabás Lőrinccel ufójazzről, Mondrianról és az indián népzenéről is beszélgettünk az új Quartet-lemez apropóján.
Bár nem előzmények nélküli, mindenképpen hiánypótló idehaza a kiváló zenészek által prezentált jazz/rock/punk/funk fúziós zene és a rap házasítása – különösen, ha a szerző-előadó szinte nyelvújítói elhivatottsággal és leleménnyel űzi a szakmát.
Önkényes, hajlíthatatlan, lobbanékony. Ezeket a jelzőket aggatja John Eliot Gardinerre a vitriolos kritikus, Norman Lebrecht Maestro! A karmestermítosz című könyvében. Lebrecht jellemzése tömör és precíz, a továbbiakban mégis megbocsáthatatlanul hiányos.
Eve (Sandra Oh) a John le Carré-féle alacsony lángon égő kémhagyomány örököseként egy íróasztal mellől igyekszik megmenteni a világot az MI5 kötelékében. Munkáját és házasságát is egyfajta derűs unalom jellemzi, mígnem megérzéseinek és női pszichopaták iránti titkos megszállottságának hála egy Villanelle nevű nemzetközi hatáskörű bérgyilkos (Jodie Comer) nyomára bukkan.
Ugyan már jó ideje az ATV egyik alapemberének számít, és képernyős jelenléte régóta tartósan masszívnak ítélhető, ám Rónai Egon mostanra jószerint a hátára is vette a csatornát.
Jönnek! – jut eszembe Helmut Newton híres fotója, a They are coming, amikor ezekre a ragyogó nőkre nézek, akik a színpadon Mária-kék ruhában pompáznak: szépségük, jelenlétük, sokféle életkoruk és uralkodó tekintetük betölti a teret.
A múlóban lévő évad öt legerősebb előadásából kettőt ő rendezett. Aki tudni szeretné, hol élünk és milyen veszedelmek leselkednek ránk, annak Miskolcra és a Radnóti Színházba muszáj elmenni. Amúgy a vándorrendezőnek ma sincs könnyű élete.
A Kassák Múzeum elsődleges feladata és célja Kassák Lajos tárgyi és szellemi hagyatékának őrzése, emellett pedig a magyar és nemzetközi avantgárd és modernizmus egyik legfontosabb itthoni kutatóhelye.
Naptej, forró olajba fojtott hekk és lángos illata, pokrócokkal felparcellázott strandokon napozó testek káosza. Ez is a Balaton. De van a Balatonnak egy még balatonibb arca. BalatonBornak hívják, olaszrizlingből készül, és tényleg marha jó. Bicajjal indultunk a nyomába.
A sajtgurítást az angliai Gloucester közelében lévő Cooper-hegy egyik meredek, hepehupás domboldalán rendezik évente egyszer, a tavaszi nemzeti ünnep napján. A Cooper’s Hill Cheese-Rolling and Wake az idén május 28-ra esik.
Ha eddig azt hittük, hogy csak az erdő mélyén, hegy- és lejtmenetben élmény a keskeny nyomtávú vonatozás, akkor biztosan nem utaztunk még Somogyszentpálra.
„Lassan olcsóbban fogsz nyaralni Ibizán, mint a Balatonon” – olvasható egy Facebook-csoportban, amely balatoni szálláshelyek fellelésére szerveződött. Sokan persze az ellenkezőjéről győzködik a tagokat: okos szervezéssel aránylag olcsón is tudunk a Balatonnál nyaralni.
A tó, amit annyira szeretünk, fiatal, de máris öregszik. Körülötte a táj évmilliókkal öregebb, mégis túlélheti a Balatont.
Nem akar csitulni a hawaii Kilauea vulkán május elején kezdődött kitörése, amely sok szempontból egyedi az immár 35 éve folyamatos aktivitása során.
A jó ideje már szabad szemmel is látható demográfiai folyamatok (lásd öregedő nyugati társadalmak, hosszabb várható élettartam, kitolódó aktív életkor) még mindig kevéssé látszanak megihletni a sorozatokat és filmeket, különösen, ha a szerelem (vagy ne adj’ isten a szex) is felüti ocsmány fejét a környéken.
