A szerk.

A kérdés

A szerk.

A politika és a szolgálatok közötti határ­vonal elmosódásának a gyanúja évtizedek óta körüllengi a nemzetbiztonsági szerveket.

Okunk a gyanakvásra bőven volt és van: a nyilvánosságra került, politikai színezetű titkosszolgálati ügyekről ugyanis végül soha semmit nem tudunk meg, viszont a következményeket mindig világosan látjuk: az ál-, fél- és valódi információk szelektív adagolásával megzavart közvéleményt, az áltényekre alapozott lejárató kampányokat, a korábbi botrányok nyomainak az eltakarítását, a politikára kínos – akár hatósági – vizsgálatok ellehetetlenítését. Noha ez a jelenség végigkíséri a rendszerváltozás utáni Magyarországot, az effajta sztorik közül feltűnően sok kötődik a Fideszhez.

Érdekesség, hogy Kövér 1998-ban, a „megfigyelési botrány” kirobbanásakor friss titokminiszterként – máig nem cáfolt információk szerint – zárt körben még kikelt a titkosszolgálatok hírbe hozása miatt. Azt a „botrányt” – melynek fő storyline-ja szerint az előző, MSZP–SZDSZ-kormány idején titkos és törvénytelen adatgyűjtés folyt a Fidesz vezetőivel és családtagjaikkal szemben – eredetileg a frissen kormányra került Fidesz propagandagépezete kreálta azért, hogy semlegesítse a Fidesz- közeli cégek nagyon is valóságos botrányait (áfacsalások, járulék- és adóterhek nemfizetése, cégfantomizálás stb.). Ha Kövér valóban kifakadt is (amire azért nem vennénk mérget), sokat nem ért el vele; olyannyira nem, hogy utóbb a szolgálatok egynémely ambiciózus tagja is igyekezett alátámasztani az első pillanattól nyilvánvaló hazugságokat. Aztán a történet idővel érdektelenségbe fulladt, majd csendben kimúlt, pont úgy, ahogyan az efféle hecckampányok mindig is elhalnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.