A szerk.

A kérdés

A szerk.

A politika és a szolgálatok közötti határ­vonal elmosódásának a gyanúja évtizedek óta körüllengi a nemzetbiztonsági szerveket.

Okunk a gyanakvásra bőven volt és van: a nyilvánosságra került, politikai színezetű titkosszolgálati ügyekről ugyanis végül soha semmit nem tudunk meg, viszont a következményeket mindig világosan látjuk: az ál-, fél- és valódi információk szelektív adagolásával megzavart közvéleményt, az áltényekre alapozott lejárató kampányokat, a korábbi botrányok nyomainak az eltakarítását, a politikára kínos – akár hatósági – vizsgálatok ellehetetlenítését. Noha ez a jelenség végigkíséri a rendszerváltozás utáni Magyarországot, az effajta sztorik közül feltűnően sok kötődik a Fideszhez.

Érdekesség, hogy Kövér 1998-ban, a „megfigyelési botrány” kirobbanásakor friss titokminiszterként – máig nem cáfolt információk szerint – zárt körben még kikelt a titkosszolgálatok hírbe hozása miatt. Azt a „botrányt” – melynek fő storyline-ja szerint az előző, MSZP–SZDSZ-kormány idején titkos és törvénytelen adatgyűjtés folyt a Fidesz vezetőivel és családtagjaikkal szemben – eredetileg a frissen kormányra került Fidesz propagandagépezete kreálta azért, hogy semlegesítse a Fidesz- közeli cégek nagyon is valóságos botrányait (áfacsalások, járulék- és adóterhek nemfizetése, cégfantomizálás stb.). Ha Kövér valóban kifakadt is (amire azért nem vennénk mérget), sokat nem ért el vele; olyannyira nem, hogy utóbb a szolgálatok egynémely ambiciózus tagja is igyekezett alátámasztani az első pillanattól nyilvánvaló hazugságokat. Aztán a történet idővel érdektelenségbe fulladt, majd csendben kimúlt, pont úgy, ahogyan az efféle hecckampányok mindig is elhalnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.