A szerk.

A kérdés

A szerk.

A politika és a szolgálatok közötti határ­vonal elmosódásának a gyanúja évtizedek óta körüllengi a nemzetbiztonsági szerveket.

Okunk a gyanakvásra bőven volt és van: a nyilvánosságra került, politikai színezetű titkosszolgálati ügyekről ugyanis végül soha semmit nem tudunk meg, viszont a következményeket mindig világosan látjuk: az ál-, fél- és valódi információk szelektív adagolásával megzavart közvéleményt, az áltényekre alapozott lejárató kampányokat, a korábbi botrányok nyomainak az eltakarítását, a politikára kínos – akár hatósági – vizsgálatok ellehetetlenítését. Noha ez a jelenség végigkíséri a rendszerváltozás utáni Magyarországot, az effajta sztorik közül feltűnően sok kötődik a Fideszhez.

Érdekesség, hogy Kövér 1998-ban, a „megfigyelési botrány” kirobbanásakor friss titokminiszterként – máig nem cáfolt információk szerint – zárt körben még kikelt a titkosszolgálatok hírbe hozása miatt. Azt a „botrányt” – melynek fő storyline-ja szerint az előző, MSZP–SZDSZ-kormány idején titkos és törvénytelen adatgyűjtés folyt a Fidesz vezetőivel és családtagjaikkal szemben – eredetileg a frissen kormányra került Fidesz propagandagépezete kreálta azért, hogy semlegesítse a Fidesz- közeli cégek nagyon is valóságos botrányait (áfacsalások, járulék- és adóterhek nemfizetése, cégfantomizálás stb.). Ha Kövér valóban kifakadt is (amire azért nem vennénk mérget), sokat nem ért el vele; olyannyira nem, hogy utóbb a szolgálatok egynémely ambiciózus tagja is igyekezett alátámasztani az első pillanattól nyilvánvaló hazugságokat. Aztán a történet idővel érdektelenségbe fulladt, majd csendben kimúlt, pont úgy, ahogyan az efféle hecckampányok mindig is elhalnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.