A szerk.

Mert azt mondta

A szerk.

A napokban ünnepelte a honi sajtó Szájer József ereszes akrobatamutatványának egy­éves születésnapját. Mi pedig egy éve hallgatjuk már, valahányszor ez az emlékezetes eresz szóba kerül, azt a Fidesz legtetejéről elhintett világmagyarázatot, hogy Szájer lebuktatása „titkosszolgálati akció” volt – mintha úgy nem érne.

Mintha úgy nem kellene figyelembe venni, mintha azzal pont a lebuktatói diszkreditálták volna magukat. Mintha a titkosszolgálat kéredzkedett volna hívatlanként egy gangbang partira, satöbbi, satöbbi…

Lehet, hogy titkosszolgálati akció volt, lehet, hogy zongoraláb vagy valami más, ugyanúgy nem tudunk róla semmit, mint a Fidesz kétségbeesett megmondóemberei, annyi csak a különbség, hogy minket nem is nagyon érdekel. Ugyanakkor jelen történetünk kedvéért tíz percre fogadjuk el, hogy az volt. Titkosszolgálati. Akció.

Nos, annak is elég jó volt. Volt egy csávó, akiről hosszú ideje sokan tudták, hogy bármily vehemensen is prédikálja a vizet, ő maga akkor is bort iszik, úgyszólván nyakló nélkül, a lehető legnagyobb szemérmetlenséggel. Amikor ő és politikai futtatója nagyon elszemtelenedtek, a csávót tetten érték. Megszégyenült ő is, a szervezet is, melynek magas rangú képviselőjeként pityizált, de legfőképpen Orbán Viktor szégyenült meg, oszt’ jónapot. Mindenki hazament, volt, aki le is zuhanyozott, az élet ment tovább, Orbán kihátrált az EU-s költségvetés vétójából, Szájer eltűnt a balfenéken, alighanem örökre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.