A szerk.

Mert azt mondta

A szerk.

A napokban ünnepelte a honi sajtó Szájer József ereszes akrobatamutatványának egy­éves születésnapját. Mi pedig egy éve hallgatjuk már, valahányszor ez az emlékezetes eresz szóba kerül, azt a Fidesz legtetejéről elhintett világmagyarázatot, hogy Szájer lebuktatása „titkosszolgálati akció” volt – mintha úgy nem érne.

Mintha úgy nem kellene figyelembe venni, mintha azzal pont a lebuktatói diszkreditálták volna magukat. Mintha a titkosszolgálat kéredzkedett volna hívatlanként egy gangbang partira, satöbbi, satöbbi…

Lehet, hogy titkosszolgálati akció volt, lehet, hogy zongoraláb vagy valami más, ugyanúgy nem tudunk róla semmit, mint a Fidesz kétségbeesett megmondóemberei, annyi csak a különbség, hogy minket nem is nagyon érdekel. Ugyanakkor jelen történetünk kedvéért tíz percre fogadjuk el, hogy az volt. Titkosszolgálati. Akció.

Nos, annak is elég jó volt. Volt egy csávó, akiről hosszú ideje sokan tudták, hogy bármily vehemensen is prédikálja a vizet, ő maga akkor is bort iszik, úgyszólván nyakló nélkül, a lehető legnagyobb szemérmetlenséggel. Amikor ő és politikai futtatója nagyon elszemtelenedtek, a csávót tetten érték. Megszégyenült ő is, a szervezet is, melynek magas rangú képviselőjeként pityizált, de legfőképpen Orbán Viktor szégyenült meg, oszt’ jónapot. Mindenki hazament, volt, aki le is zuhanyozott, az élet ment tovább, Orbán kihátrált az EU-s költségvetés vétójából, Szájer eltűnt a balfenéken, alighanem örökre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.