A miniszter titkos vágya

A szerk.

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

A nagy ünneplésben keveseknek tűnt fel az illetékes államtitkár azon megjegyzése, hogy a teljes villamosítástól még 105 kilométer távolságra vannak, és még sok egyéb tennivaló akad, például új vasúti pályákat is kell építeni.

Egy évvel később így volt ezzel Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter is, aki egy interjúban a „titkos vágyai” között említette a balatoni körvasutat. „Ez turistalátványosságként is kiváló lehetőségeket rejtene magában, éppen úgy, ahogy Budapesten a 2-es villamos” – mondta, de nem tűnt túlzottan optimistának: „Ha ennek megvalósulását elérni nem is tudom a hivatali időm alatt, bízom benne, hogy legalább közelebb jutok hozzá.”

Aggodalma nem volt alaptalan. A Szabadbattyán–Balatonfüred szakasznak a 2017-es vizes vb-re kellett volna elkészülnie, de a pálya annyira katasztrofális állapotban volt, hogy ezt a tervet fel kellett adni. Ráadásul muszáj volt lefaragni a költségeket – ezért a teljes pályafelújítást ejtették, hiszen hülyén vette volna ki magát, ha a villamosítást ejtik. 2021 nyarára felújítottak négy vasútállomást és egy alagutat, de a síneket sok helyen úgy hagyták.

„Az északi és a déli part megközelítése a kiszámítható vasúti menetrend és csökkenő menetidő miatt még gyorsabbá vált” – tájékoztatta a MÁV az utasokat az átadás után, de öt nappal később megjött a kánikula, az újonnan átadott pályaszakaszon pedig 60-as sebességkorlátozást kellett bevezetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.