A szerk.

Ahol mindenki nyer

A szerk.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

Valójában senki nem tulajdonított komolyabb jelentőséget a márciusról idáig halasztott nyalomaszádnak (Fico akkor éppen nem ért rá, a koalíciós pártok renegátjaiból kellett sürgősen minisztert faragnia, mert akkor még abban a tripben volt, hogy meg kell menteni a kormányt, de ez mára már elmúlt neki). De ötleteik voltak, s volt mindenféle várakozás, bár komolynak valóban nem lehet nevezni ezeket. A széljobber koalíciós partner környezetvédelmi minisztere, Tomáš Taraba például abban bízott, hogy most végre lerendezik Bős–Nagymaros problémáját anélkül, hogy bármennyi vizet is át kéne engedniük a magyar Duna-szakasz számára. De mivel a hágai nemzetközi bíróság ítélete 1997 óta érvényben van arra nézvést, hogy a két államnak minél gyorsabban ki kell egyeznie a tárgyban, a felek most sem siettek elkapkodni a dolgot – holott egyeztetésük deklarált csapásiránya épp a közös energiapolitika fejlesztése volt (lett volna). Fico még a vonatkozó kérdést is elengedte a füle mellett a sajtótájékoztatón, helyette közösen magasztalta Orbánnal Trumpot (hisz Szlovákia tán még Magyarországnál is rosszabbul jár a vámháborúval), és simfölték az EU-t – ami azt jelzi, hogy nem jutott eszükbe semmi új.

Ennél sokkal jobbat mutatott a másik szlovák koalíciós partner, közelebbről a Hlas miniszterelnök-helyettesének, Peter Kmecnek a hivatala, amikor gondosan az Orbán-vizitre időzítve adta közre – egy vaskos tanulmányra alapozott – ajánlását, mely szerint Szlovákia elemi érdeke támogatni Ukrajna EU-tagságát. S mintha a tanulmányt direkte a magyar miniszterelnöknek írták volna, sorra szedik szét Orbán mantráit, amikor leszögezik például, hogy nem, az ukránok nem veszik el a szlovák emberek munkáját, Szlovákia nem válik nettó befizetővé, viszont „az új üzleti lehetőségek megnyitása és a munkaerőpiachoz való szélesebb hozzáférés elősegíti a gazdaság növekedését”, satöbbi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.