Ám mielőtt a levegőben folyó választási harc modorát vizsgálnánk, le kell szállnunk szó szerint az anyaföldre, lévén e valóban sűrű, kalandos szerdán történt még valami: összeült a zsebszerződések elleni harcot vezető tárcaközi bizottság, melynek ülése után a Jobbik üstöllést sajtótájékoztatót is tartott, Totális kudarc a zsebszerződések elleni harc címmel.
S hogy hogyan is függ ez a két szerdai esemény össze? Hát úgy, hogy kampány van, s legnagyobb erővel a csendes, kampánytalan, plakátmentes fővárost, nagy nyugit meghirdető Fidesz kampányol - mandinerből. Hátulról, valakik mögül mindig.
'k ugyan nem plakátoznak, nem is láttak még plakátot életükben. Halványan rémlik ugyan valami bohócos dolog a Gyurcsánnyal meg gyakorlatilag az összes politikai ellenfelükkel, de azt mindenki tudja, hogy egy száz százalékig civil szervezet rakta ki, akik ráadásul még közhasznúak is, s saját bevallásuk szerint csak úgy dől hozzájuk a mélyen civil pénzadomány, hogy kénytelenek egy kicsit plakátozni, ne romoljon már a zsebükben az a sok forint. Ugyanakkor nincsen ember ebben az országban, aki nem tudja, hova is van bekötve a Civil Összefogás Fóruma nevű alkotmány. A Fideszbe, közelebbről Orbán Viktor alá pont. S mit üzen plakátján e közhasznú alapítvánnyal turbózott kezdeményezés? Gyurcsány bohóc, Gyurcsány bohóc, pfuj, pfuj, pfuj! Aki nem a Fideszre szavaz, a bohócra szavaz satöbbi. Oké, ez is egy üzenet, konkrétan a Fideszé. S kinek címezték? Azoknak, akik úgy maradtak, akik becsukott szemmel élték végig az elmúlt öt évet, akik örökbérletet váltottak a volt miniszterelnökről elnevezett gumicsontra. Akiktől, ha megkérdezik, hogy mit szólnak a felcsúti repülőtérhez, vagy azt mondják, hogy az nincs is (hiszen öt éve csukva tartják a szemüket), vagy azt mondják, hogy ott van az már két éve legalább (mintha attól mást jelentene), esetleg azt, hogy csak mezőgazdasági gép használja (biztos a stadiont permetezni, bár az sem biztos, hogy ott van, lehet, csak Gyurcsány találta ki).
Ugyanennek a közönségnek muzsikál a zsebszerződések rémének jelölt tárcaközi bizottság is - ezért is hörög oly vehemensen a Jobbik. Joggal érezhetik, hogy az ő vadászterületén bóklászik gombát, rőzsét és szavazatokat gyűjtögetve Fidesz anyó. A zsebszerződés ugyanis a magyar szótárban csak egyet jelent, hogy jön a labanc, és Günther nevű burgenlandi parasztnak öltözve elveszi a magyartól a vérrel, izzadsággal szerzett s megszentelt földjét. De mi (a kormány) véget vetünk ennek. Orbán Viktor és brigadérosa, Fazekas Sándor vidékminiszter pedig majd szó nélkül kiverik őt. "Nem tartom szükségesnek, hogy egy olyan miniszterrel találkozzak, aki kijelentéseivel folyamatosan sértegeti a magyarokat a magyar föld és Paks miatt" - így Fazekas. Hogy Paks mennyit oszt vagy szoroz a zsebszerződések viszonylatában, azt az ördög tudja, de a labanc kussoljon.
És ez még csak a földharc egyik frontja, ha ez fáj a Jobbiknak, még jobban fáj a másik. Hisz Orbán míg egyik kézzel a labancot fasírozza, a másikkal - szintén a földön járva - visszaveszi Erdélyt. Azt, azt, az édes Erdélyt, rafkósan. Életjáradékot fizetvén - szigorúan etnikai alapon - azoknak az erdélyi gazdáknak, aki majd a magyar államra testálják kis földecskéjüket. Kérem, egy generáció ugyan rámegy, de előbb a zsebkendő négy sarkába hazahozza a Hargitát, a Küküllőt és néhány Dacia Logant is. Ahogy azt Móricka és a magyarokkal riogatni ugyancsak kampánycélokból mindig kész román partnerek, például Traian Basescu elképzelik. Tényleg, tömegek mondanak majd le a földjükről, valami soványka életjáradékért. Naná!
Mert nem az az érdekes, mi igaz belőle, az számít, hogy a két ügy együtt nagyszerűen kommunikálható a választások előtt. Az EU (aktuálisan a magyar földet elrabló dirndliruhás földszerzők) ellen "szabadságharcolunk", Erdélyt pedig csendben "visszavásároljuk". Orbánék ezt üzenik, s akik a Gyurcsány-képet oly híven magukévá tették, beveszik ezt is.
Kegyelmi pillanatban vagyunk, mint a bevezetőnkben: lesz is szerda, volt is szerda. Hiszen ez a választási stratégia nem arról árulkodik, hogy a magyar választók ennyire nem képesek felmérni a körülöttük lévő dolgok igazságát vagy hamisságát, hanem arról, mit gondol róluk a Fidesz. Arról szól, hogy a vakhit esetleg tényleg hegyeket mozgat meg, és valóban boldogok a lelki szegények. Orbán Viktor magyarokról alkotott képe keresi a helyét a 21. században.
Áprilisban eldől, hol találja meg.
