A szerk.

A sas leszálló ágban

A szerk.

A lapzártánkkor a Népszabadságban megjelent hír vagy igaz, vagy nem. Lehet, mégsem lesz felállítva a sas és az arkangyal a Szabadság téren. Hogy egyelőre nem lesz, vagy sosem lesz, vagy más lesz helyette, e sorok írásakor még nem tudjuk. De az is lehet, hogy csütörtökön, amikor Lázár János leül a Zsidó Közösségi Kerekasztallal tárgyalni, nem ezt jelenti be, hanem épp ellenkezőleg.

De ha ez az ügy netán el is van intézve, akkor sincs minden elintézve. Az emlékműállítás megakadályozásán kívül a Mazsihisz meg a többiek még azt is elintézhetik, hogy Szakály Sándort ne nevezzék ki a kormány történettudományi intézetének az élére, mást nevezzenek ki vagy ne nevezzenek ki senkit, esetleg azt, hogy Schmidt Mária ne csináljon múzeumot, vagy lehetőleg ne úgy csináljon, hogy az csak a múlt elfedésére legyen jó. Lehet, ezeket már nem vagy csak részben intézhetik el, ez attól függ, hogy milyen ügyesen diplomáciáznak, mit reszkíroznak és miben engednek, mit gondolnak arról, hogy meddig mehetnek el, és arról, hogy ha messze akarnak, milyen mocsok ömölhet a nyakukba. Jó, nem lesz Gábriel arkangyal, és az "idegenrendészeti intézkedést" mindig idézőjelben mondja majd Szakály - de egy szép, zsidó kisgyerekeket simogató Horthy-szobor a Józsefvárosi pályaudvar előtt...?

A fő ügyintézőnek leginkább az lehet zsenáns, hogy a zsidó identitású vagy vallású magyar állampolgárok szervezetei belengették: ha a Szabadság téri szobor az ismert formájában valósul meg, a magyar holokauszt-emlékév állami megünnepléséhez a maguk részéről avval járulnak hozzá, hogy bojkottálni fogják. Ez pedig - a zsidó szervezetek, jelesül a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete kilépése a Holokauszt-emlékév Emlékbizottságból, melynek rajtuk kívül nemcsak a magyar kormány egy rakás minisztere, de Izrael, Németország, Ausztria és az Egyesült Államok nagykövete is a tagja - komoly nemzetközi blamázs lenne.

A kérdés csak az, hogy hogyan keveredtek mindebbe ezek a zsidó szervezetek? Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy eleve vissza kellett volna utasítaniuk a részvételt az emlékbizottságban. Ilyet felelősséggel nem is tehettek volna. De a magyarországi holokauszt nem a "zsidók" ügye, minthogy áldozatait nem vallási alapon vagy az önazonosságuk szerint válogatta ki és különítette el az állam a nemzet többi tagjától, hanem más, önkényesen kiválasztott kritériumok alapján. A magyarországi holokauszt mai emlékezetének tisztasága ennél fogva nem is pár zsidó vallási szervezet ügye, miközben persze az ő ügyük is; hanem leginkább és mindenekelőtt a nemzeté, amennyiben a holokauszt során a nemzet nagyobbik része fordult a nemzet kisebbik része ellen. Nem csak az áldozatok sorsának felidézése - a pontos emlékezet célja inkább az lehetne, hogy nyomatékosítván a történtek menetét, bevésse azt: ilyen politikát soha többé ne lehessen Magyarországon vinni.

Annak a tudomásul vételétől és bensővé tételétől, hogy a holokauszt nem "zsidó", hanem magyar ügy, elég messze van a magyar társadalom, és csak távolodik tőle. Hathatós segítséggel: a kormányfő a Mazsihisznek két hete küldött válaszlevelében megint "az Önök közösségeként" aposztrofálta a holokauszt áldozatait; a levélnek, ami amúgy értelmetlen mondatokat tartalmazott, ez volt a valódi állítása: vagytok ti, és vagyunk mi. Meg persze az, hogy a kormány nem enged Gábriel arkangyalból. Ezt a brutális gesztust Orbán most avval fejeli meg, hogy a zsidó szervezeteket a következő dilemma elé állítja. Részt vesznek, és ezzel elfogadják a fentiek szerinti, visszamenőleges és a jelenben is tartó elkülönítésüket, és elfogadják a Horthy-rezsim tisztára mosását is. Vagy ezt a részvételt megtagadják - és jó lelkiismerettel aligha tehetnek mást -; akkor is ugyanaz fog történni, de őrájuk, a zsidókra lesz mutogatva, amikor "megszaporodnak a külföldi támadások" hazánk kormánya és persze a nemzet ellen. Így nemhogy zsidó részvétel nélkül fog a nemzet emlékezni a holokausztra, de a holokauszt-emlékév alig burkolt antiszemita kampányra fog kitűnő alkalmat szolgáltatni.

Lehet, egyszer kimosakszunk a szennyből, amit Orbán öntött mindannyiunk nyakába. Lapzártánkkor még csak mellig gázolunk benne.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.