A szerk.

Bözsi nénit megfúrták

  • A szerk.
  • 2014.02.16 14:01

A szerk.

És arra a képre emlékszel, drága, ahol Pelével látjuk apát, magyaros száján a szokott mosollyal, s keze mélyen... na, hova is nyúl, tisztelt honfitársaink, kinek is a zsebébe? De hagyjuk most a demagógiázást, hogy mit is fizetünk mi azért a FIFA-nak, az UEFA-nak, Blatternek, Platininek vagy a jóisten focista haragjának, hogy hazánk miniszterelnöke évente egyszer mobillal pofán vakuzott, delejesen vörös szemű képeket posztolhasson ki a Facebook-oldalára - tavaly tán Guardiolával, idén meg a Fekete Gyöngyszemmel, Pelével, basszus. Tényleg hagyjuk, alighanem pimf összeg lehet, a téli vagy éppenséggel plusz 60 Celsiusban megrendezendő focivébével seftelő FIFA-nak, Blatternek, öreganyánk térde kalácsának is nyilván csak uzsonnapénz az, nem lényeges.

A kép a lényeges. Hogy emlékeznek-e a Pelével közös fotóra, s azon Orbán Viktor magyar miniszterelnök mosolyára, vagy sem. De ha emlékeznek is, felejtsék el. Az még esemény előtt készült, a nevezetes díjátadó előtt, az a kisebbrendűségi alapú kivagyiságtól ragyogó mosoly még csak a bemelegítés volt a nagy pillanat előtt. A nagy pillanat előtt, amely eddig Bözsi mamáé volt, Puskás Ferenc özvegyéé, ám idén - noha az idős hölgy is a díszes magyar delegáció tagja volt - már Orbán Viktor nagy pillanata, mert az özvegy helyett immár ő adta át a magas kitüntetést a világ tán legproblematikusabb viselkedésű, sportszerűtlenkedéseiről hírhedt, ám módfelett ügyes labdarúgójának, a svéd Zlatan Ibrahimovicnak. Miért? Kérdezzék a Blatter Szepit! Biztos azért, mert az özvegy azt szerette volna, s a nemzeti konzultáció megkérdezte az örök kispesti grundokon focizgató Öcsi bácsit, hogy ő is azt szeretné-e, ha Orbán, satöbbi, és ő is bólintott, Szöllősi György látta is, hogy kétszer, amúgy Öcsi bácsisan.

Sajnálatos módon azonban erről az aktusról is készült felvétel, igaz, az nem ment ki a miniszterelnök Facebook-oldalára, pedig ott a szalagátvágások mellett szinte kizárólag olyan fotók szerepelnek, amelyek foci vagy evés-ivás tárgykörben exponálódtak. Mindegy, ez mellékszál, a mosoly ugyanaz Ibrahimovic, mint Pelé felé, vagy még durvábban kinéző. De ha az előbb oly ügyesen sikerült kisiklanunk a demagógia karmai közül, most a rosszindulatot zárjuk ki lelkünkből: dehogy az a baj, hogy merre néz a miniszterelnök (egyébként fölfelé). Dehogy az a baj, hogy milyen mozdulatot tesz a kitüntetett (többértelműt), minket csak az izgat, hogy mire gondolhatott Orbán Viktor, amikor ezt az ilyenkor már megszokottnál is szervilisebb mosolyt küldte a híres focista hasa felé.

Talán arra, hogy "Én is focista vagyok, én is 10-es számmal a hátamon játszom, oh pardon, elnézést kérek, játszottam, vagyis még játszom, tisztelettel, a magamfajta öregfiúk között, de azért még leveszem ám én is az előrevágott labdát, és csak tavaly a macedóniai válogatottól meg az Illés Béla Akadémiától is kaptam egy-egy 10-es számú mezt, az egyik piros volt, a másik fehér, meg is mutathatom, otthon van Felcsúton, a vitrinben, pontosabban az egyik vitrinben a többi aláírt dressz mellett, ha esetleg később Öntől (nagybetűvel) is kaphatnék, a legjobban a címereset szeretem, mert tudja, Ibrahimovic úr, én azt aktív koromban soha nem húzhattam fel, pedig megérdemeltem volna, de minálunk kommunizmus volt, s mellőzték a tehetséges vidéki fiatalokat, érti, Ibrahimovic úr?" Igen, az alatt a mosoly alatt ezek a sorok nyugodtan szerepelhetnének képaláírásként.

De mi mégis úgy gondoljuk, hogy mást gondolt a kép kis hőse, alkalmasint azt, hogy "Most nagyra vagy, colos, de én holnap egy egész országot adok el Putyinnak, azt, amelyiket időnként a hazámnak szoktam nevezni. Ezt csináld utánam, ha tudod. Na ugye!"

Neked ajánljuk