A szerk.

A tudás és a hatalom

A szerk.

Amikor Schmidt Mária április közepén egy blogposztban azzal ment neki a Magyar Tudományos Akadémiának és az egykor az MTA kutatóhálózatához tartozó humán kutatóintézeteknek, hogy létük a „kommunizmus velünk élő öröksége”, s az egyetemektől külön működnek, még ha gyanús volt is, senki nem gondolta, hogy szűk két hónapon belül e láz­álmos gondolatok kormányprogrammá emelkednek.

Mert azt azért reméljük, senki nem hiszi el, hogy az ezer sebből vérző, a kormány által folyamatosan forráshiányban tartott ELTE-nek – illetve a csak augusztustól pozícióban lévő megválasztott rektorának, Darázs Lénárdnak – magától jutott eszébe, hogy szeretné minden pluszforrás nélkül átvenni a most éppen HUN-REN néven futó kutatóhálózattól a négy humán tudományi kutatóközpontot (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Nyelvtudományi Kutatóközpont, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Közgazdaság- és Regio­nális Tudományi Kutatóközpont). Az egész ötlet épp annyira kidolgozott, mint bármi, amit 2019 óta, a kutatóhálózat MTA-tól való elszakítása óta a kormány kezdett az intézetekkel – vagyis semennyire. A célja pedig nyilván nem lehet más, mint megszabadulni e koloncoktól.

Az érintett kutatók és intézetek persze most is azt tartanák üdvösnek, hogy ha már a HUN-REN-től elszakítják őket, legalább az MTA-hoz kerüljenek vissza. Az MTA szívesen is venné a visszatérésüket, de az Akadémia nyilatkozatát válaszra sem méltatta senki. Gulyás Balázs, a HUN-REN aktuális elnöke eddig fennen hirdette az egész kutatóhálózat integritásának fontosságát, miután azonban az Irányító Testület 6:2 arányban döntött a négy kutatóközpont elpasszolásáról, képes volt kijelenteni, hogy a maradék HUN-REN „14 kutatóközponttal megbonthatatlan egységben, megerősítve és fókuszáltan működik tovább”. Olyan megbonthatatlan volt ez az egység eddig is, hogy egy dilettáns kutató ötletszerű blogposztja után két hónappal máris megbontották.

Ha bárkiben felmerülne, hogy az érintett kutatóközpontok ezzel akár jól is járhatnak, hiszen megszabadulnak az éppen a kormány szája íze szerint jogilag is átalakítás alatt álló HUN-REN atyáskodásától, arra épp a HUN-REN garanciákról szóló közleménye hathat kijózanítóan. Eszerint ugyanis „az ELTE a beolvadó kutatóközpontok munkavállalóit a meglévő munkaköri, juttatási és feladatrendszerük szerint veszi át” (kiemelés tőlünk – a szerk.), vagyis a régen beígért béremelés nélkül. A HUN-REN ugyan azt is kikötötte, hogy a kormány nyilvános határozatban rendelkezzen az ELTE-hez kerülő kutatóközpontok külön finanszírozásáról, de erre azért nem fogadnánk nagy tételben. S azt tényleg már csak plusz egyedik pontként „kérte” az Irányító Testület, hogy Hankó Balázs illetékes miniszter „vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy az ELTE számára kellő költségvetési fedezet álljon rendelkezésre, hogy ott is végrehajtásra kerüljenek a megfelelő bérfejlesztések”. Ennyi erővel minden eddig is éhbérért dolgozó kutatót kirúghattak volna, igazából puszta formalitás, hogy az eddig is forráshiányos kutatóintézeteket most odaadják egy még náluk is forráshiányosabb egyetemnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.