A szerk.

A tudás és a hatalom

A szerk.

Amikor Schmidt Mária április közepén egy blogposztban azzal ment neki a Magyar Tudományos Akadémiának és az egykor az MTA kutatóhálózatához tartozó humán kutatóintézeteknek, hogy létük a „kommunizmus velünk élő öröksége”, s az egyetemektől külön működnek, még ha gyanús volt is, senki nem gondolta, hogy szűk két hónapon belül e láz­álmos gondolatok kormányprogrammá emelkednek.

Mert azt azért reméljük, senki nem hiszi el, hogy az ezer sebből vérző, a kormány által folyamatosan forráshiányban tartott ELTE-nek – illetve a csak augusztustól pozícióban lévő megválasztott rektorának, Darázs Lénárdnak – magától jutott eszébe, hogy szeretné minden pluszforrás nélkül átvenni a most éppen HUN-REN néven futó kutatóhálózattól a négy humán tudományi kutatóközpontot (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Nyelvtudományi Kutatóközpont, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Közgazdaság- és Regio­nális Tudományi Kutatóközpont). Az egész ötlet épp annyira kidolgozott, mint bármi, amit 2019 óta, a kutatóhálózat MTA-tól való elszakítása óta a kormány kezdett az intézetekkel – vagyis semennyire. A célja pedig nyilván nem lehet más, mint megszabadulni e koloncoktól.

Az érintett kutatók és intézetek persze most is azt tartanák üdvösnek, hogy ha már a HUN-REN-től elszakítják őket, legalább az MTA-hoz kerüljenek vissza. Az MTA szívesen is venné a visszatérésüket, de az Akadémia nyilatkozatát válaszra sem méltatta senki. Gulyás Balázs, a HUN-REN aktuális elnöke eddig fennen hirdette az egész kutatóhálózat integritásának fontosságát, miután azonban az Irányító Testület 6:2 arányban döntött a négy kutatóközpont elpasszolásáról, képes volt kijelenteni, hogy a maradék HUN-REN „14 kutatóközponttal megbonthatatlan egységben, megerősítve és fókuszáltan működik tovább”. Olyan megbonthatatlan volt ez az egység eddig is, hogy egy dilettáns kutató ötletszerű blogposztja után két hónappal máris megbontották.

Ha bárkiben felmerülne, hogy az érintett kutatóközpontok ezzel akár jól is járhatnak, hiszen megszabadulnak az éppen a kormány szája íze szerint jogilag is átalakítás alatt álló HUN-REN atyáskodásától, arra épp a HUN-REN garanciákról szóló közleménye hathat kijózanítóan. Eszerint ugyanis „az ELTE a beolvadó kutatóközpontok munkavállalóit a meglévő munkaköri, juttatási és feladatrendszerük szerint veszi át” (kiemelés tőlünk – a szerk.), vagyis a régen beígért béremelés nélkül. A HUN-REN ugyan azt is kikötötte, hogy a kormány nyilvános határozatban rendelkezzen az ELTE-hez kerülő kutatóközpontok külön finanszírozásáról, de erre azért nem fogadnánk nagy tételben. S azt tényleg már csak plusz egyedik pontként „kérte” az Irányító Testület, hogy Hankó Balázs illetékes miniszter „vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy az ELTE számára kellő költségvetési fedezet álljon rendelkezésre, hogy ott is végrehajtásra kerüljenek a megfelelő bérfejlesztések”. Ennyi erővel minden eddig is éhbérért dolgozó kutatót kirúghattak volna, igazából puszta formalitás, hogy az eddig is forráshiányos kutatóintézeteket most odaadják egy még náluk is forráshiányosabb egyetemnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.