A szerk.

A tudás és a hatalom

A szerk.

Amikor Schmidt Mária április közepén egy blogposztban azzal ment neki a Magyar Tudományos Akadémiának és az egykor az MTA kutatóhálózatához tartozó humán kutatóintézeteknek, hogy létük a „kommunizmus velünk élő öröksége”, s az egyetemektől külön működnek, még ha gyanús volt is, senki nem gondolta, hogy szűk két hónapon belül e láz­álmos gondolatok kormányprogrammá emelkednek.

Mert azt azért reméljük, senki nem hiszi el, hogy az ezer sebből vérző, a kormány által folyamatosan forráshiányban tartott ELTE-nek – illetve a csak augusztustól pozícióban lévő megválasztott rektorának, Darázs Lénárdnak – magától jutott eszébe, hogy szeretné minden pluszforrás nélkül átvenni a most éppen HUN-REN néven futó kutatóhálózattól a négy humán tudományi kutatóközpontot (Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Nyelvtudományi Kutatóközpont, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Közgazdaság- és Regio­nális Tudományi Kutatóközpont). Az egész ötlet épp annyira kidolgozott, mint bármi, amit 2019 óta, a kutatóhálózat MTA-tól való elszakítása óta a kormány kezdett az intézetekkel – vagyis semennyire. A célja pedig nyilván nem lehet más, mint megszabadulni e koloncoktól.

Az érintett kutatók és intézetek persze most is azt tartanák üdvösnek, hogy ha már a HUN-REN-től elszakítják őket, legalább az MTA-hoz kerüljenek vissza. Az MTA szívesen is venné a visszatérésüket, de az Akadémia nyilatkozatát válaszra sem méltatta senki. Gulyás Balázs, a HUN-REN aktuális elnöke eddig fennen hirdette az egész kutatóhálózat integritásának fontosságát, miután azonban az Irányító Testület 6:2 arányban döntött a négy kutatóközpont elpasszolásáról, képes volt kijelenteni, hogy a maradék HUN-REN „14 kutatóközponttal megbonthatatlan egységben, megerősítve és fókuszáltan működik tovább”. Olyan megbonthatatlan volt ez az egység eddig is, hogy egy dilettáns kutató ötletszerű blogposztja után két hónappal máris megbontották.

Ha bárkiben felmerülne, hogy az érintett kutatóközpontok ezzel akár jól is járhatnak, hiszen megszabadulnak az éppen a kormány szája íze szerint jogilag is átalakítás alatt álló HUN-REN atyáskodásától, arra épp a HUN-REN garanciákról szóló közleménye hathat kijózanítóan. Eszerint ugyanis „az ELTE a beolvadó kutatóközpontok munkavállalóit a meglévő munkaköri, juttatási és feladatrendszerük szerint veszi át” (kiemelés tőlünk – a szerk.), vagyis a régen beígért béremelés nélkül. A HUN-REN ugyan azt is kikötötte, hogy a kormány nyilvános határozatban rendelkezzen az ELTE-hez kerülő kutatóközpontok külön finanszírozásáról, de erre azért nem fogadnánk nagy tételben. S azt tényleg már csak plusz egyedik pontként „kérte” az Irányító Testület, hogy Hankó Balázs illetékes miniszter „vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy az ELTE számára kellő költségvetési fedezet álljon rendelkezésre, hogy ott is végrehajtásra kerüljenek a megfelelő bérfejlesztések”. Ennyi erővel minden eddig is éhbérért dolgozó kutatót kirúghattak volna, igazából puszta formalitás, hogy az eddig is forráshiányos kutatóintézeteket most odaadják egy még náluk is forráshiányosabb egyetemnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.