Az ifjú szívek megnyeréséért vívott harcot, naná! Ugyanakkor ez a feltűnő iparkodás mégis csak egyfajta beismerése annak, hogy az utóbbi hetek-hónapok próbálkozásai, mint Nagy Feró frontvonalba vezénylése, vagy Dopeman miniszterelnöki meghosszabbítása Lovasberényig, nos, nem hozták meg a jó okkal elvárt eredményt: nem nyíltak meg eléggé az ifjú szívek. Nem seregeltek sehogy sem a Fidesz atyai kebelére. Ráadásul mutatkozott némi káderhiány is, Pataky Attilát bizonyára az ufók, Győzikét pedig a pörös ügyei tartották vissza a teljes mellbedobástól. Semmi kétség, lépni kellett.
A csak a mindent feljegyző művészettörténet tartja számon, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek jellegzetes filmsikerének, a Mad Maxnek melyik részében (a másodikra tippelünk) volt az, hogy az olajért vagy vízért, vagy bármi posztapokaliptikus csodaszerért küzdők gonoszabbik csoportozata a legerősebb harcosát láncon tartotta, s csak akkor eresztették rá az ellenfélre, amikor már nagyon éles volt a helyzet. Minden bizonnyal valami ilyesmi történt az állampárt ifjúsági parancsnokságán is. A vésztanács a végső megoldáshoz nyúlt, ha már a digitális Dopeman sem vált be. Leverték Sulyok Tamás béklyóit, s a vadat egyenest ráeresztették a fiatalokra. Nyerje meg őket a csocsókirály, az íróasztal fölötti pingpongozás örökös bajnoka, aki olyan magas színvonalon műveli a sportágat, hogy az már-már tollaslabda. Ő majd megszerzi a fiatalok támogatását az uralkodónak. Semmi kétség.
És Sulyok, lerázván magáról láncait, bele is csapott a lecsóba. Ha e mostani fellépésétől nem szeretnek bele a Fideszbe a tinédzserek, akkor tényleg velük van a baj, nyilván meg sem érdemlik, hogy a Fidesz szeresse őket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
