Vég nélkül tudjuk cizellálni ezt. Már eleve, hogy a főzsidó sem a saját szakállára cselekszik, hanem a többi zsidó bízta meg ezzel, és azért őt, mert ő a legügyesebb, a tehetséges spekuláns (azért ő a főzsidó). A négerek idehozása érdekében ELKÉPESZTŐ hálózatot működtet, ennek a minden képzeletet felülmúló, szinte hihetetlen kiterjedtsége és ereje épp azért hihető, épp azért kell elhinni, mert teljességgel hihetetlen. Ebben a hálózatban nemcsak Juncker, az Európai Bizottság elnöke van benne, de az Európai Unió összes intézménye, a bíróságai és a parlamentje is. Igen, több száz, más és más nemzetiségű, más párthoz tartozó, más világnézetű férfi és nő, akikben az a közös, hogy mindet Soros fizette le, hogy Magyarországnak betartsanak. Ehhez képest szinte apróság, hogy Magyarország itthoni ellenségeit ő irányítja. Ez nyilvánvaló. Ha zéró a kimutatható kapcsolat Botka és Soros között, ha Soros cáfolja és Botka is cáfolja, hogy találkoztak volna Brüsszelben, abból is csak mi derül ki? Tagadják, cáfolják, védekeznek – mert biztos IGAZ!
Dióhéjban ez lenne a sztori, amit kiterjedt, nagy gonddal felépített apparátus igyekszik minél több emberhez eljuttatni. Arról pedig mostanában, a mérlegleadások szezonjában derít ki mellbevágó számadatokat a független sajtó, hogy ezen apparátus mögött iszonyatos, jószerivel korlátlan anyagi erő áll.
Mindez sokban emlékeztet a komcsi időkre, mondjuk az 1948-tól 1953-ig tartó, vagy a forradalom utáni legsúlyosabb évekre. (Bár akkor nem faji-nemzeti, hanem osztályalapon szerveződött az ellenség, viszont az imperialisták ugyanúgy bérencekkel dolgoztak.) Lényeges különbség viszont, hogy ma betiltani sajtóterméket, börtönbe csukni újságírót nem lehet. Akkor a nyilvánosságot légmentesen kitöltötte az egypárti uralom kommunikációja, folyamatos önigazolása, ma meg azért van egy elég széles margó, ezen mozog például ez a lap is. Ez a margó Magyarország jelenlegi nemzetközi pozíciója és beágyazottsága miatt adminisztratív eszközökkel (betiltás, börtön) nem számolható fel. Ha Magyarország nemzetközi beágyazottsága megváltozik, akkor akár törvényes erőszakkal is felszámolják, de addig nem. (Ha Simicska Oroszországban próbált volna púposkodni, ő lett volna Hodorkovszkij.)
És ha már a komcsiban terjesztett hazugságokat, vagy legalábbis a rendszer alaphazugságait nem hitte el senki, pontosabban sose hitték el annyian, hogy szabad választást lehetett volna nyerni velük, akkor mire lehet menni ezekkel a mostani hazugságokkal? Amikor mégiscsak létezik ez a széles margó? Senki nem védekezhet tehát azzal, hogy nem tud arról, mi folyik ebben az országban. Vagy nem tudja eldönteni.
Nyerhet-e sorosozással megint választást Orbán Viktor?
Ez a történet eléggé primitív, annak dacára, hogy néha kifejezetten bonyolult módokon és nyakatekert történetekkel magyarázza magát. Hogy a disszeminációja közben sokat lehet lopni, az csak mellékkörülmény, járulékos haszon, a célja a politikai hatalom megtartása. Az viszont tény, hogy jó kézzel nyúl vissza a nemzet életében korábban sajnálatos módon igen népszerűnek bizonyult régebbi történetekhez és világmagyarázatokhoz. Az ország szellemi és politikai söpredéke lassan 150 éve hasonló dramaturgiájú mesékkel – és váltakozó sikerrel – indokolja azt, hogy miért az ő természetes, elidegeníthetetlen privilégiuma az ország vezetése. Ez nem múlik el nyomtalanul.
Ha egy országban elég sokan kezdenek el ostobaságokban hinni, ha egy ország félig meghülyül, akkor semmi nem tudja megmenteni a végzetétől. A legjobb példa erre Venezuela, ahol egy talpraesett, ám gátlástalan politikai manipulátornak nyilvánvaló hülyeségek és hazugságok jól hangzó, egységes rendszerbe szedett kombinációjával végül csak sikerült a totális széthullásba és a permanens polgárháborúba taszítania a hazáját. A síron túl is. Ja, Magyarország biztosan nagyon távol van Venezuelától, és inkább saját korábbi önmagához hasonlít. Csak azt kéne tudni, hogy ez jót jelent-e, vagy rosszat.
