A szerk.

Pestisünk

A szerk.

Feljelentés érkezett a székesfehérvári rendőrségre, mely szerint az ellenség már a koronázó városba is betette a lábát, nézzék meg, tisztán látszik, ott van a lábnyoma: színes! S tényleg, a történelmi városrész egyik elhanyagolt utcájában (az esetet dokumentáló képeken jól látszik a kénfoltos, hulló vakolat), valaki, már azt is tudjuk, ki, színesre festette az ugyancsak módfelett lelakott térkő néhány elemét. Kékre, pirosra, sárgára, fehérre.

A rendőrség a feljelentés nyomán eljárás alá vonta az ügyet, s menten ki is szállt a helyszínre, s megkezdték az adatok begyűjtését. Forró nyomon betértek informálódni az utca egyetlen üzletébe, jelesül a Hold antikváriumba, ahol a tulaj közölte, hogy ő az ismeretlen tettes. Szebbé akarta tenni az utcáját. Történet vége, a rendőrség a sajtó érdeklődésére még nem közölt semmit az eljárás aktuális állásáról, sem a várható további intézkedésekről.

Elsőre és persze elhamarkodottan azt mondhatnánk, lám, szerencsétlen ország semmit sem változott, még mindig a piti feljelentők paradicsoma. Csakhogy ennél (ah, a bűnös nép) némileg bonyolultabb a dolog.

A feljelentés ugyanis akkor érkezett a székesfehérvári rendőrségre, amikor a kétfarkúak kiposztolták a Facebookra, hogy színesedik Székesfehérvár. Mivel nekik voltak már hasonló kezdeményezéseik Kaposváron, Pécsen, Szegeden, Budapesten, nyilván megörültek, hogy hasonló kezdeményezésre akadtak. Facebook-oldaluk látogatója pedig megijedt, hogy mi lesz, ha tényleg színesek lesznek az utcák; megengedhető-e az a NER-ben, s pont Székesfehérváron, a vezér szűkebb pátriájában. Pécsett rendőri fellépés és előállítás vetett véget a járdaszínezésnek, Kaposváron meg valami rendelet is született, miszerint a járdafestés rongálásnak minősül. Mert a színes az nem jó, az rongált, egyszerűen rossz. Márpedig ami rossz Pécsett, Kaposváron, az aligha lehet jó Székesfehérváron.

Az speciel, hogy az elhanyagolt járdák színesre pingálásának üldözése adott esetben politikai indíttatású, éppenséggel elképzelhető, hiszen a regnáló önkormányzatok disznóságaira hívja fel a figyelmet: a csókos térkövezők rosszul elvégzett, ám túlárazott munkájára, vagy egyszerűen csak az intézményi nemtörődömségre. Az érintett önkormányzatok azért mentek neki a kétfarkúaknak, mert rosszul viselik a tiltakozás ilyen vagy bármilyen formáját. Ez pedig nyilvánvalóan politika, dehogy rongálás.

Ám ha politika, akkor még jogosabb, még kiszámíthatóbb ez a feljelentés, mert ami rossz a NER-nek, az üldözendő, az éberség meg bizonyára elnyeri a jutalmát, menlevélül szolgálhat. A szín=Soros, a szín=bevándorló, s ebből következik minden: a feljelentés, a rendőrségi vizsgálat, feladatát nem teljesítő, ám azonnal tiltó és büntető önkormányzat, s az egész pestis, ami felzabálja az országot. Hogy juthattunk idáig?

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?