A szerk.

Pestisünk

A szerk.

Feljelentés érkezett a székesfehérvári rendőrségre, mely szerint az ellenség már a koronázó városba is betette a lábát, nézzék meg, tisztán látszik, ott van a lábnyoma: színes! S tényleg, a történelmi városrész egyik elhanyagolt utcájában (az esetet dokumentáló képeken jól látszik a kénfoltos, hulló vakolat), valaki, már azt is tudjuk, ki, színesre festette az ugyancsak módfelett lelakott térkő néhány elemét. Kékre, pirosra, sárgára, fehérre.

A rendőrség a feljelentés nyomán eljárás alá vonta az ügyet, s menten ki is szállt a helyszínre, s megkezdték az adatok begyűjtését. Forró nyomon betértek informálódni az utca egyetlen üzletébe, jelesül a Hold antikváriumba, ahol a tulaj közölte, hogy ő az ismeretlen tettes. Szebbé akarta tenni az utcáját. Történet vége, a rendőrség a sajtó érdeklődésére még nem közölt semmit az eljárás aktuális állásáról, sem a várható további intézkedésekről.

Elsőre és persze elhamarkodottan azt mondhatnánk, lám, szerencsétlen ország semmit sem változott, még mindig a piti feljelentők paradicsoma. Csakhogy ennél (ah, a bűnös nép) némileg bonyolultabb a dolog.

A feljelentés ugyanis akkor érkezett a székesfehérvári rendőrségre, amikor a kétfarkúak kiposztolták a Facebookra, hogy színesedik Székesfehérvár. Mivel nekik voltak már hasonló kezdeményezéseik Kaposváron, Pécsen, Szegeden, Budapesten, nyilván megörültek, hogy hasonló kezdeményezésre akadtak. Facebook-oldaluk látogatója pedig megijedt, hogy mi lesz, ha tényleg színesek lesznek az utcák; megengedhető-e az a NER-ben, s pont Székesfehérváron, a vezér szűkebb pátriájában. Pécsett rendőri fellépés és előállítás vetett véget a járdaszínezésnek, Kaposváron meg valami rendelet is született, miszerint a járdafestés rongálásnak minősül. Mert a színes az nem jó, az rongált, egyszerűen rossz. Márpedig ami rossz Pécsett, Kaposváron, az aligha lehet jó Székesfehérváron.

Az speciel, hogy az elhanyagolt járdák színesre pingálásának üldözése adott esetben politikai indíttatású, éppenséggel elképzelhető, hiszen a regnáló önkormányzatok disznóságaira hívja fel a figyelmet: a csókos térkövezők rosszul elvégzett, ám túlárazott munkájára, vagy egyszerűen csak az intézményi nemtörődömségre. Az érintett önkormányzatok azért mentek neki a kétfarkúaknak, mert rosszul viselik a tiltakozás ilyen vagy bármilyen formáját. Ez pedig nyilvánvalóan politika, dehogy rongálás.

Ám ha politika, akkor még jogosabb, még kiszámíthatóbb ez a feljelentés, mert ami rossz a NER-nek, az üldözendő, az éberség meg bizonyára elnyeri a jutalmát, menlevélül szolgálhat. A szín=Soros, a szín=bevándorló, s ebből következik minden: a feljelentés, a rendőrségi vizsgálat, feladatát nem teljesítő, ám azonnal tiltó és büntető önkormányzat, s az egész pestis, ami felzabálja az országot. Hogy juthattunk idáig?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.