A szerk.

Pestisünk

A szerk.

Feljelentés érkezett a székesfehérvári rendőrségre, mely szerint az ellenség már a koronázó városba is betette a lábát, nézzék meg, tisztán látszik, ott van a lábnyoma: színes! S tényleg, a történelmi városrész egyik elhanyagolt utcájában (az esetet dokumentáló képeken jól látszik a kénfoltos, hulló vakolat), valaki, már azt is tudjuk, ki, színesre festette az ugyancsak módfelett lelakott térkő néhány elemét. Kékre, pirosra, sárgára, fehérre.

A rendőrség a feljelentés nyomán eljárás alá vonta az ügyet, s menten ki is szállt a helyszínre, s megkezdték az adatok begyűjtését. Forró nyomon betértek informálódni az utca egyetlen üzletébe, jelesül a Hold antikváriumba, ahol a tulaj közölte, hogy ő az ismeretlen tettes. Szebbé akarta tenni az utcáját. Történet vége, a rendőrség a sajtó érdeklődésére még nem közölt semmit az eljárás aktuális állásáról, sem a várható további intézkedésekről.

Elsőre és persze elhamarkodottan azt mondhatnánk, lám, szerencsétlen ország semmit sem változott, még mindig a piti feljelentők paradicsoma. Csakhogy ennél (ah, a bűnös nép) némileg bonyolultabb a dolog.

A feljelentés ugyanis akkor érkezett a székesfehérvári rendőrségre, amikor a kétfarkúak kiposztolták a Facebookra, hogy színesedik Székesfehérvár. Mivel nekik voltak már hasonló kezdeményezéseik Kaposváron, Pécsen, Szegeden, Budapesten, nyilván megörültek, hogy hasonló kezdeményezésre akadtak. Facebook-oldaluk látogatója pedig megijedt, hogy mi lesz, ha tényleg színesek lesznek az utcák; megengedhető-e az a NER-ben, s pont Székesfehérváron, a vezér szűkebb pátriájában. Pécsett rendőri fellépés és előállítás vetett véget a járdaszínezésnek, Kaposváron meg valami rendelet is született, miszerint a járdafestés rongálásnak minősül. Mert a színes az nem jó, az rongált, egyszerűen rossz. Márpedig ami rossz Pécsett, Kaposváron, az aligha lehet jó Székesfehérváron.

Az speciel, hogy az elhanyagolt járdák színesre pingálásának üldözése adott esetben politikai indíttatású, éppenséggel elképzelhető, hiszen a regnáló önkormányzatok disznóságaira hívja fel a figyelmet: a csókos térkövezők rosszul elvégzett, ám túlárazott munkájára, vagy egyszerűen csak az intézményi nemtörődömségre. Az érintett önkormányzatok azért mentek neki a kétfarkúaknak, mert rosszul viselik a tiltakozás ilyen vagy bármilyen formáját. Ez pedig nyilvánvalóan politika, dehogy rongálás.

Ám ha politika, akkor még jogosabb, még kiszámíthatóbb ez a feljelentés, mert ami rossz a NER-nek, az üldözendő, az éberség meg bizonyára elnyeri a jutalmát, menlevélül szolgálhat. A szín=Soros, a szín=bevándorló, s ebből következik minden: a feljelentés, a rendőrségi vizsgálat, feladatát nem teljesítő, ám azonnal tiltó és büntető önkormányzat, s az egész pestis, ami felzabálja az országot. Hogy juthattunk idáig?

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.