A szerk.

Pestisünk

A szerk.

Feljelentés érkezett a székesfehérvári rendőrségre, mely szerint az ellenség már a koronázó városba is betette a lábát, nézzék meg, tisztán látszik, ott van a lábnyoma: színes! S tényleg, a történelmi városrész egyik elhanyagolt utcájában (az esetet dokumentáló képeken jól látszik a kénfoltos, hulló vakolat), valaki, már azt is tudjuk, ki, színesre festette az ugyancsak módfelett lelakott térkő néhány elemét. Kékre, pirosra, sárgára, fehérre.

A rendőrség a feljelentés nyomán eljárás alá vonta az ügyet, s menten ki is szállt a helyszínre, s megkezdték az adatok begyűjtését. Forró nyomon betértek informálódni az utca egyetlen üzletébe, jelesül a Hold antikváriumba, ahol a tulaj közölte, hogy ő az ismeretlen tettes. Szebbé akarta tenni az utcáját. Történet vége, a rendőrség a sajtó érdeklődésére még nem közölt semmit az eljárás aktuális állásáról, sem a várható további intézkedésekről.

Elsőre és persze elhamarkodottan azt mondhatnánk, lám, szerencsétlen ország semmit sem változott, még mindig a piti feljelentők paradicsoma. Csakhogy ennél (ah, a bűnös nép) némileg bonyolultabb a dolog.

A feljelentés ugyanis akkor érkezett a székesfehérvári rendőrségre, amikor a kétfarkúak kiposztolták a Facebookra, hogy színesedik Székesfehérvár. Mivel nekik voltak már hasonló kezdeményezéseik Kaposváron, Pécsen, Szegeden, Budapesten, nyilván megörültek, hogy hasonló kezdeményezésre akadtak. Facebook-oldaluk látogatója pedig megijedt, hogy mi lesz, ha tényleg színesek lesznek az utcák; megengedhető-e az a NER-ben, s pont Székesfehérváron, a vezér szűkebb pátriájában. Pécsett rendőri fellépés és előállítás vetett véget a járdaszínezésnek, Kaposváron meg valami rendelet is született, miszerint a járdafestés rongálásnak minősül. Mert a színes az nem jó, az rongált, egyszerűen rossz. Márpedig ami rossz Pécsett, Kaposváron, az aligha lehet jó Székesfehérváron.

Az speciel, hogy az elhanyagolt járdák színesre pingálásának üldözése adott esetben politikai indíttatású, éppenséggel elképzelhető, hiszen a regnáló önkormányzatok disznóságaira hívja fel a figyelmet: a csókos térkövezők rosszul elvégzett, ám túlárazott munkájára, vagy egyszerűen csak az intézményi nemtörődömségre. Az érintett önkormányzatok azért mentek neki a kétfarkúaknak, mert rosszul viselik a tiltakozás ilyen vagy bármilyen formáját. Ez pedig nyilvánvalóan politika, dehogy rongálás.

Ám ha politika, akkor még jogosabb, még kiszámíthatóbb ez a feljelentés, mert ami rossz a NER-nek, az üldözendő, az éberség meg bizonyára elnyeri a jutalmát, menlevélül szolgálhat. A szín=Soros, a szín=bevándorló, s ebből következik minden: a feljelentés, a rendőrségi vizsgálat, feladatát nem teljesítő, ám azonnal tiltó és büntető önkormányzat, s az egész pestis, ami felzabálja az országot. Hogy juthattunk idáig?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.