A szerk.

Az esélytelenek izgalmai

A szerk.

Vasárnap éjfélkor lejárt a határidő: Szlovákiában 25 formáció adta le a listáját a szeptember 30-i előrehozott parlamenti választásra.

A listaállításhoz le kell szurkolni még 17 ezer euró kauciót is, amelyet a választás után kapnak vissza a pártok, már ha sikerül 2 százalékos eredményt elérniük. A bekerüléshez 5 százalék kell – majdnem mindenkinek. A 25 nevező formáció közül egy ugyanis koalíció, nekik 7 százalékra van szükségük; és veszélyes játék ez, mert például az előző, 2020-as választáson Zuzana Čaputová pártja, a Progresszív Szlovákia (PS), amelyet folyamatosan a bejutási küszöb fölött mértek, éppen a koalíciós indulás miatt maradt parlamenten kívül, úgyszólván békanyálon: 6,96 százalékot értek el a Spolu (Együtt) nevezetű társulattal. Most az elmúlt három év egyik fő bajkeverője, Igor Matovič volt miniszterelnök választotta ezt a formát, leginkább anyagi okokból, a három pártból álló OĽaNO és Barátai így ugyanis háromszor annyi pénzt verhet el a kampányra (tehát 3×3 millió eurót), s nekik ennél még több is van otthon a sifonérban. Háromszor akkora kampány plusz 2 százalékért – a hülyének is megéri, így nem véletlen az sem, hogy a június eleje óta hivatalosan is zajló választási hadjárat legaktívabb figurája pont az exkormányfő. A módszere is ismerős lehet: lakossági fórumok tömegét zúzta le már eddig is. Mindazon­által nem kell különösebben tartani a visszatérésétől, a felmérések szerint bejuthat, de a kormányzati pozíció – elsősorban szövetséges híján – valószínűtlen.

A következő ciklusban – mint eddig mindig – Szlovákiát több párt fogja kormányozni. E tény az, ami némi reményt adhat arra, hogy különösebb politikai visszalépés nem történik az országban. Hogy ez a remény racionálisan mekkora lehet, az külön kérdés. Kinél kisebb, kinél nagyobb, a magyarok például joggal maradhatnak óvatosak, de mondhatjuk úgy is, hogy elég nagy szarban vannak. A magyarok alatt most azt értjük, hogy azok, akik a nemzetiségi alapú pártpolitizálást preferálják. Félreértés ne essék, egy akkora nemzeti kisebbség esetén, mint a szlovákiai magyar, az ilyesmi nem kárhozatos, mutattak is ők már jó példát rá – rövid időszakokra, aztán elszúrták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.