A szerk.

Az esélytelenek izgalmai

A szerk.

Vasárnap éjfélkor lejárt a határidő: Szlovákiában 25 formáció adta le a listáját a szeptember 30-i előrehozott parlamenti választásra.

A listaállításhoz le kell szurkolni még 17 ezer euró kauciót is, amelyet a választás után kapnak vissza a pártok, már ha sikerül 2 százalékos eredményt elérniük. A bekerüléshez 5 százalék kell – majdnem mindenkinek. A 25 nevező formáció közül egy ugyanis koalíció, nekik 7 százalékra van szükségük; és veszélyes játék ez, mert például az előző, 2020-as választáson Zuzana Čaputová pártja, a Progresszív Szlovákia (PS), amelyet folyamatosan a bejutási küszöb fölött mértek, éppen a koalíciós indulás miatt maradt parlamenten kívül, úgyszólván békanyálon: 6,96 százalékot értek el a Spolu (Együtt) nevezetű társulattal. Most az elmúlt három év egyik fő bajkeverője, Igor Matovič volt miniszterelnök választotta ezt a formát, leginkább anyagi okokból, a három pártból álló OĽaNO és Barátai így ugyanis háromszor annyi pénzt verhet el a kampányra (tehát 3×3 millió eurót), s nekik ennél még több is van otthon a sifonérban. Háromszor akkora kampány plusz 2 százalékért – a hülyének is megéri, így nem véletlen az sem, hogy a június eleje óta hivatalosan is zajló választási hadjárat legaktívabb figurája pont az exkormányfő. A módszere is ismerős lehet: lakossági fórumok tömegét zúzta le már eddig is. Mindazon­által nem kell különösebben tartani a visszatérésétől, a felmérések szerint bejuthat, de a kormányzati pozíció – elsősorban szövetséges híján – valószínűtlen.

A következő ciklusban – mint eddig mindig – Szlovákiát több párt fogja kormányozni. E tény az, ami némi reményt adhat arra, hogy különösebb politikai visszalépés nem történik az országban. Hogy ez a remény racionálisan mekkora lehet, az külön kérdés. Kinél kisebb, kinél nagyobb, a magyarok például joggal maradhatnak óvatosak, de mondhatjuk úgy is, hogy elég nagy szarban vannak. A magyarok alatt most azt értjük, hogy azok, akik a nemzetiségi alapú pártpolitizálást preferálják. Félreértés ne essék, egy akkora nemzeti kisebbség esetén, mint a szlovákiai magyar, az ilyesmi nem kárhozatos, mutattak is ők már jó példát rá – rövid időszakokra, aztán elszúrták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.