A szerk.

Az esélytelenek izgalmai

A szerk.

Vasárnap éjfélkor lejárt a határidő: Szlovákiában 25 formáció adta le a listáját a szeptember 30-i előrehozott parlamenti választásra.

A listaállításhoz le kell szurkolni még 17 ezer euró kauciót is, amelyet a választás után kapnak vissza a pártok, már ha sikerül 2 százalékos eredményt elérniük. A bekerüléshez 5 százalék kell – majdnem mindenkinek. A 25 nevező formáció közül egy ugyanis koalíció, nekik 7 százalékra van szükségük; és veszélyes játék ez, mert például az előző, 2020-as választáson Zuzana Čaputová pártja, a Progresszív Szlovákia (PS), amelyet folyamatosan a bejutási küszöb fölött mértek, éppen a koalíciós indulás miatt maradt parlamenten kívül, úgyszólván békanyálon: 6,96 százalékot értek el a Spolu (Együtt) nevezetű társulattal. Most az elmúlt három év egyik fő bajkeverője, Igor Matovič volt miniszterelnök választotta ezt a formát, leginkább anyagi okokból, a három pártból álló OĽaNO és Barátai így ugyanis háromszor annyi pénzt verhet el a kampányra (tehát 3×3 millió eurót), s nekik ennél még több is van otthon a sifonérban. Háromszor akkora kampány plusz 2 százalékért – a hülyének is megéri, így nem véletlen az sem, hogy a június eleje óta hivatalosan is zajló választási hadjárat legaktívabb figurája pont az exkormányfő. A módszere is ismerős lehet: lakossági fórumok tömegét zúzta le már eddig is. Mindazon­által nem kell különösebben tartani a visszatérésétől, a felmérések szerint bejuthat, de a kormányzati pozíció – elsősorban szövetséges híján – valószínűtlen.

A következő ciklusban – mint eddig mindig – Szlovákiát több párt fogja kormányozni. E tény az, ami némi reményt adhat arra, hogy különösebb politikai visszalépés nem történik az országban. Hogy ez a remény racionálisan mekkora lehet, az külön kérdés. Kinél kisebb, kinél nagyobb, a magyarok például joggal maradhatnak óvatosak, de mondhatjuk úgy is, hogy elég nagy szarban vannak. A magyarok alatt most azt értjük, hogy azok, akik a nemzetiségi alapú pártpolitizálást preferálják. Félreértés ne essék, egy akkora nemzeti kisebbség esetén, mint a szlovákiai magyar, az ilyesmi nem kárhozatos, mutattak is ők már jó példát rá – rövid időszakokra, aztán elszúrták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.