A szerk.

Rendőrbeszéd

A szerk.

„Eredményeinkben kifejezésre jut személyi állományunk helytállása, szakmai képzettsége, mindenekelőtt pedig az, hogy helyesen értelmezi a párt politikáját, magas fokú politikai felkészültséggel teljesíti a dolgozó nép szolgálatát” – mondotta Földesi Jenő vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes a Rendőrtiszti Főiskola tanévzáró ünnepségén 1979. június 29-én.

A főtiszti szavak nem csupán azt igazolják, hogy 44 évvel ezelőtt a magyar rendőrség mindenféle pártérdekeknek volt alárendelve, de azt is, hogy ezt minden érintett magától értetődőnek tekintette. Akkoriban persze a „bunkó” volt rendőr szinonimája, és általában az járta, hogy azok húznak rendőri egyenruhát, akiknek korlátosak a szellemi képességeik, és a könnyű haszonszerzés (szolgálati lakás, ruhapénz, ingyen vonatjegy stb.) motiválja őket. Ugyanúgy hozzátartoztak ők a Kádár-korszak hétköznapjaihoz, mint a Népsport, a szotyi meg a tökmag.

Mindezt azért hozzuk szóba, mert minden jel arra utal, hogy az efféle régi vágású rendőr ugyanúgy nélkülözhetetlen alakja az Orbán-univerzumnak, mint a Népsport, a szotyi és társai. Hiszen a miniszterelnök ilyenkor, július elején, a diplomaosztó ünnepségek hetében sohasem a leendő orvosokra, tanárokra, mérnökökre kíváncsi, hanem hagyományosan a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának (a Rendőrtiszti Főiskola jog­utódjának) tanévzáró ünnepségére, ahol minden alkalommal beszédet is mond.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.