A szerk.

Az Old Manor

A szerk.

Kiküldtem érte a gépet. De hol szálljon le? Börgöndön? Az itt van a megyémben, akár büszke is lehetnék rá, de háromnegyed óra az út idáig kocsival.

Ferihegyen? Az szép nagy, látszik rajta, hogy nem vagyunk lemaradva… de több mint egyórányira van. Kéne ide közelebbre legalább egy kifutópálya, kicsiny, takaros aeroport, mondjuk Flughafen Tabajd. De most jó lesz Budaörs, onnan fél óra alatt ide lehet érni. Ahogy kiszáll, tuszkoljátok a kocsiba, s egyből itt a könyvtárban fogadom, némi frissítő, épp csak körbepillant, megnéz mindent, fölül a robogómra, amivel a polcok között szoktam közlekedni, aztán mehet zuhanyozni. A Kék lakosztályt szánom neki, nehogy már a nagyobbak közül valamelyiket, mégiscsak egy tintanyaló – így füstölgött számadói és road managerei előtt az öreg, amikor a világhírű brit szélsőjobboldali filozófus, Sir Alexander Hutton-Shithead fogadására készült. Majd jól elbeszélgetünk, megcsodálja a könyvtáramat, s megbeszéljük a világ dolgait egy jó szivar mellett, kibontok egy etyeki Armagnacot, és elmesélem neki, hogy épp egy vitairaton dolgozom, mely gyökerestül cáfolja majd Leibniz szinte mindegyik tézisét, amelyet az emberi értelemről alkotott… Bevallom, hogy lassan haladok vele, de ha kész lesz, nagyot fog szólni. Egy Rousseau-idézetért, melyet igazából jól tudok (hisz előre betanultam), de úgy teszek, mintha nem lennék biztos benne, professzorosan, franciásan, fürgén könyvespolcomhoz lépek, az első kiadásért, a bőrbe kötöttért… Lássuk csak, Parmenidész, Platón, Robespierre… ez az, Rousseau… C’est ça!  

Vagy felnézek a plafonomra, c’est mon plafeune, tele bölcsességgel, teszem hozzá nonsallanszosan, arisztokratikusan!

Aztán megkérdem, ő min dolgozik…  Esetleg még egy kis szotyolát, Sir Alexander?

Elmesélünk egy másik történetet is, esküszünk, hogy semmi köze az előzőhöz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.