A szerk.

Bátorságpróba

  • A szerk.
  • 2021.07.07 21:00

A szerk.

A kormány bármiféle konzultáció vagy akár előzetes értesítés nélkül megszüntette a névtelen adományozás lehetőségét Magyarországon.

Június 30-i rendeletük értelmében a civil szervezetek – egyesületek, alapítványok – éves beszámolóinak közhasznúsági mellékletében mostantól fel kell tüntetni a szervezetet támogató személyek nevét. A kormány alighanem a Németh Szilárd által pár éve „eltakarítandónak” nevezett nem kormányzati szervezetekre, az NGO-kra akar lőni az új szabályozással, illetve azokra a médiumokra – Átlátszó, Mérce, Klubrádió –, amelyek alapítványi, egyesületi formában gyűjtenek támogatást olvasóiktól, hallgatóiktól. Úgy okoskodhattak a kormányban, hogy az adományozók kétszer is meggondolják majd, támogatják-e nyíltan is a kormánypárti nyilvánosságban a haza ellenségei­nek bélyegzett szervezeteket.

Pár nappal a rendelet hatálybalépése után Orbán Balázs államtitkár Facebook-oldalán (!) jelentette be: a kormány egy módosítással egyértelművé fogja tenni, hogy az új szabály az 500 ezer forint alatti adományokra nem vonatkozik. Mivel a jogszabály eredeti szövegében még csak utalás sincs ilyen összeghatárra, az „egyértelművé tétel” itt valószínűleg azt jelenti, hogy egyszerűen beleírják a rendeletbe az 500 ezres limitet, bár ezt biztosan nem tudhatjuk, mert kedd délutáni lapzártánkig a módosítás nem jelent meg a Magyar Közlönyben. A félmilliós értékhatár a legtöbb kisadományozónak biztosítaná az anonimitást, jóllehet a szervezeteknek a nagyobb adományozók elbizonytalanodása is komoly kiesést jelenthet, az elv pedig nem változik – az állam továbbra is azt tervezi nyomon követni és közhírré tenni, hogy magánszemélyek az adózott jövedelmükből milyen számukra fontos célokra költenek.

Az 500 ezres határ nem véletlen, a pártalapítványoknak is ettől az összegtől kell név szerint feltüntetniük támogatóikat. Csakhogy pártok és civil szervezetek között van egy nem elhanyagolható különbség: a pártok vagy épp gyakorolják a közhatalmat, vagy a közhatalom gyakorlására törekszenek. Esetükben az adományozók nyilvánossága fontos garancia a korrupció ellen, így szűrhető ki például, ha valaki a támogatással későbbi – közpénzes – megbízásokat vásárol magának. Civil szervezeteknél efféle kockázat nem azonosítható, azok éppen hogy ellenőrzik az államhatalmat, esetleg politikai relevanciával egyáltalán nem bíró tevékenységeket végeznek. Bár a kormány szeret úgy tenni, mintha a „közélet befolyásolása” valami eredendően gyanús, ezért ellenőrizendő dolog lenne, valójában az egyesületek alapítása és támogatása a szólásszabadsághoz hasonló alapjog, így amikor a kormány a támogatástól elrettentő szabályokat alkot, az állampolgárok alapjogait korlátozza.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk