A szerk.

Az utókornak

A szerk.

Kedden délelőtt az aktuális nemzeti „konzultáció” első részeredményeiből kiderült, hogy a válaszadók 91 százaléka egyetért a hitelmoratórium tervezett meghosszabbításával, és mit ad isten, néhány óra múlva „kiszivárgott” a sajtóhoz, hogy a kabinet döntött a hitelmoratórium meghosszabbításáról.

A hitelmoratórium 2020. március 18-tól, néhány nappal a koronavírus-járvány magyarországi hivatalossá nyilvánítása után indult, és szükség volt rá, a pandémia kiváltotta bizonytalan helyzetben számos más állam is meglépte. Nálunk a hitelmoratórium kezdőnapjáig folyósított kölcsön- és lízingszerződéshez kapcsolódó tőke-, kamat- és díjfizetés alól automatikusan mentesültek az adósok. Mivel tavaly tavasszal senkinek fogalma sem volt arról, hogy a lezárás mennyire rendíti meg az anyagi helyzetét, sokan éltek a lehetőséggel. Megjegyzendő, hogy felelős pénzügyi szakemberek már akkor is azt javasolták, hogy aki megengedheti magának, inkább folytassa a törlesztést, illetve a szükségesnél semmiképpen se húzza tovább a nemfizetést. A járvány újabb hullámai miatt a kormány rendre hosszabbított, és ezt teszi a negyedik hullám elején is.

A helyzet most azonban egészen más, mint a moratórium akár tavaly nyári (előszöri) prolongálásakor. Egyrészt a 2020. tavaszihoz hasonló szigorú lezárás bizonyosan nem várható – ezt a kormány többször deklarálta is –, vagyis a gazdaság távolról sem hal be annyira, mint másfél éve. Másrészt a közelmúltban szembesülhettek a moratóriumból kilépők a banki elszámolásokkal, például a törlesztési idő jelentékeny meghosszabbodásával. A kormányzati kommunikáció annak idején azt hangsúlyozta, hogy a nemfizetés lehetőségével a kormány segít az embereknek, és hogy a törlesztőrészlet a moratórium lejárta után nem emelkedhet. Az viszont valahogy elsikkadt a lelkesültségben, hogy a visszafizetés szüneteltetése alatt felhalmozott kamatot is meg kell fizetni, ami a futamidő több hónapos kitolódásával jár. A Magyar Nemzeti Bank is igyekezett az utóbbi időben felhívni a figyelmet arra, hogy a moratóriummal elérhető előnyt hosszabb távon megszüntetheti annak a kockázata, hogy feleslegesen nő meg a hitel futamideje és a visszafizetendő összeg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.