A hitelmoratórium 2020. március 18-tól, néhány nappal a koronavírus-járvány magyarországi hivatalossá nyilvánítása után indult, és szükség volt rá, a pandémia kiváltotta bizonytalan helyzetben számos más állam is meglépte. Nálunk a hitelmoratórium kezdőnapjáig folyósított kölcsön- és lízingszerződéshez kapcsolódó tőke-, kamat- és díjfizetés alól automatikusan mentesültek az adósok. Mivel tavaly tavasszal senkinek fogalma sem volt arról, hogy a lezárás mennyire rendíti meg az anyagi helyzetét, sokan éltek a lehetőséggel. Megjegyzendő, hogy felelős pénzügyi szakemberek már akkor is azt javasolták, hogy aki megengedheti magának, inkább folytassa a törlesztést, illetve a szükségesnél semmiképpen se húzza tovább a nemfizetést. A járvány újabb hullámai miatt a kormány rendre hosszabbított, és ezt teszi a negyedik hullám elején is.
A helyzet most azonban egészen más, mint a moratórium akár tavaly nyári (előszöri) prolongálásakor. Egyrészt a 2020. tavaszihoz hasonló szigorú lezárás bizonyosan nem várható – ezt a kormány többször deklarálta is –, vagyis a gazdaság távolról sem hal be annyira, mint másfél éve. Másrészt a közelmúltban szembesülhettek a moratóriumból kilépők a banki elszámolásokkal, például a törlesztési idő jelentékeny meghosszabbodásával. A kormányzati kommunikáció annak idején azt hangsúlyozta, hogy a nemfizetés lehetőségével a kormány segít az embereknek, és hogy a törlesztőrészlet a moratórium lejárta után nem emelkedhet. Az viszont valahogy elsikkadt a lelkesültségben, hogy a visszafizetés szüneteltetése alatt felhalmozott kamatot is meg kell fizetni, ami a futamidő több hónapos kitolódásával jár. A Magyar Nemzeti Bank is igyekezett az utóbbi időben felhívni a figyelmet arra, hogy a moratóriummal elérhető előnyt hosszabb távon megszüntetheti annak a kockázata, hogy feleslegesen nő meg a hitel futamideje és a visszafizetendő összeg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
