Közleményünk érdekességét nem csak az adta, hogy a mondott nábob mostanában különféle luxusingatlan-vásárlások és -fejlesztések okán időről időre vendége hazánknak, s hogy előszeretettel közlekedik helikopteren a pannon lankák fölött (megint az a kurva helikopter, ugye!). De még nem is csak az a meghökkentő, hogy ezen üzletek nyélbe ütése és megvalósítása során össze-összeakad Tiborcz Istvánnal, s hogy első számú megbízottja belvárosi teraszokon nézeget tervrajzokat a Nemzeti Vejjel. És nem is önmagában az ad okot furcsállkodásra, hogy mit ád isten, épp a kormányfő Cinege utcai hajlékával szembeni impozáns ingatlant vette meg – a franc tudja, kinek, és milyen számításból.
Hanem az már igen nyugtalanító, hogy ez az ember korábban egy olyan bank, a BCCI egyik vezetője volt, amely a közelmúlt legsötétebb gyilkosainak és diktátorainak, Szaddám Huszeinnek, Manuel Noriegának, Oszáma bin Ládinnek vagy éppen Pablo Escobarnak a pénzét mosta – míg az egész hálózatot a nemzetközi hatóságok be nem záratták a 90-es évek elején. E nagystílű szélhámos sötét ügyeit két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Franciaország törvényhozási vizsgálóbizottságokban firtatta, s most is nemzetközi körözés van ellene érvényben.
E konstelláció, ismerjük be, még a legártatlanabb, legjóhiszeműbb, a miniszterelnökre a legnagyobb tisztelettel tekintő elmékben is felvethet bizonyos kérdéseket. Vajon mit akarhat az Orbán család a pénzmosás Paganinijétől? És vice versa? Mit csinálnak ezek együtt, és ki állhat Pharaon mögött? Demokratikus rendőrségünk vajon miért nem füleli le az Interpol-körözés alatt álló szökevényt? S vajon nem akadt-e Orbán közelében egyetlen rendőri, urambocsá! nemzetbiztonsági szakelem sem, akinek az lett volna a dolga, hogy időben szóljon: Főnök, ezzel a csávóval nem kéne, mert gáz…? Netán akadt volna, de még időben végiggondolta: ha szólok, akkor Orbán tudni fogja, hogy tudom…? És akkor inkább nem szólok?
A válaszok váratnak magukra – az elmúlt héten annyi történt, hogy a nemzetbiztonsági bizottság fideszes alelnöke, Németh Szilárd egy merész gondolatkísérlettel megkettőzte Pharaont, azt állítván, hogy ez a mi Pharaonunk talán nem is az a Pharaon. Hétfőn a parlamentben Orbán már nem tagadta, hogy Pharaon azonos önmagával – viszont a legnagyobb természetességgel közölte: maga is részt vett egy fogadáson, ahol „Pharaon professzor” volt a díszvendég.
Ja, ha „professzor” és „díszvendég”, akkor az egészen más.
Orbán a továbbiakban az egész ügyet az amerikai titkosszolgálatok „játszmájának” nevezte; és tényleg, végül is miért ne lehetnének a háttérben mindenféle – amerikai, szaúdi, magyar, jordán – titkosszolgálati meccsek. De ez nem válasz semmire – csak gyáva indok a további hallgatásra. Nem, attól nem kell tartani, hogy Ghaith Pharaon – aki nem hogy professzor, de tanársegéd se volt semmilyen egyetemen, legmagasabb végzettsége egy MA – terroristákat telepít az ingatlanjaiba, vagy nekiáll robbantgatni a Cinege utcában. Ez nem az ő műfaja. De az a tény, hogy korábban terrorszervezetekkel és a nemzetközi alvilággal állt kapcsolatban, felvet nemzetbiztonsági kérdéseket. Mi van akkor például, ha olyan információkkal rendelkezik Orbánról és a családjáról, amiket azok titkolni akarnak? Amivel zsarolhatók? Mindannyiunk közös érdeke lenne, hogy erre s a többi, fenti kérdésekre a magyar miniszterelnök őszintén és megnyugtatóan válaszoljon. Reméljük, hogy ez módjában áll.
