Bemenne a trafóházba - A szerk. az E.ON-üzletről

A szerk.

Friss hír, hogy hónapokon belül az Magyar Villamos Művekhez kerülhet az E.ON gázüzletága. A szerk. egy éve írt arról, van-e értelme ennek az egésznek.

Leszaladok a boltba, veszek libatöpörtyűt, kis paradicsomot vacsorára, meg egy gázüzletágat, helyezte kilátásba a családfő a hétvégén. És nagyot nézett mindenki a családban: fater, megbuggyantál? Nem is gázüzletágat mondott amúgy, hanem E.ON-t, úgyhogy azóta sem lehet pontosan érteni, hogy mit is akar venni töpörtyűn kívül, mivel az E.ON, a világ egyik legnagyobb energiaszolgáltató multinacionális vállalata, illetve annak magyarországi leányai gáz-nagy- és -kiskereskedelemmel, gáztárolással, valamint áramtermeléssel és -kereskedelemmel is foglalkoznak. Most akkor mit akar venni Orbán Viktor? Helyesen fogalmazva: vetetni velünk? És miért?

 

Egy telefon, oszt ömlik a gáz


Egy telefon, oszt ömlik a gáz

Fotó: Varga György / MTI

Lehet, hogy tényleg a gáznagykereskedő céget, az E.ON Földgáz Trade Zrt.-t akarja megszerezni, azt, amelyik egy 2015-ben kifutó szerződés értelmében megveszi a Gazprom gázát (a magyar gázfelhasználás vagy 80 százalékát), és továbbadja a magyar gázkiskereskedőknek. Ennek az lehetne az értelme, hogy a gáz vételi és eladási ára közti különbséget, azaz az E.ON marzsát ezentúl egy magyar állami cég - a Magyar Villamos Művek - tegye zsebre, vagy már el se kérje a fogyasztóktól. Ha a német 5-ért veszi a gáz zacskóját az orosztól, és 7-ért adja tovább a magyarnak, akkor boltoljon a magyar az orosszal, adjon neki 6-ot, és még mindig beljebb van 1-gyel! Ez jó ötlet, vagy annak tűnik - és azért csak tűnik annak, mert az E.ON, mivel nagy tételekben vásárol a Gazpromtól, jobban tud alkudni is, mint a magyar kormány. Arról nem is beszélve, hogy ha a magyar kormánynak kell megállapodnia a Gazprommal, nemcsak gazdasági, de politikai értelemben is kiszolgáltatottá válhat - az összes cár közül épp Vlagyimir Putyinnak. Valamint: ha a magyar-orosz hosszú távú gázvásárlási szerződés 2015 tavaszáig érvényes, erre a rövid időre miért érné meg kivásárolni az E.ON-t az üzletből? Vajon az EON árrése - ami tehát a magyar kormány cégét gazdagítaná tovább - fedezné-e a vételárat? Ki tudja?

 

Lehet az is, hogy Orbán az E.ON gáztárolóira, azaz az E.ON Földgáz Storage Zrt.-re költené az adófizetők pénzét: de ez se tűnik valami frenetikus üzletnek. A magyarországi tárolókapacitás a legnagyobb a környéken, és biztos nem árt, ha van ilyenünk, jól jött például 2009 elején, amikor az ukrán-orosz gázvita miatt épp nem jött a gáz keletről: nemcsak magunknak tudtunk eleget félretenni, még Szerbiát is kisegítettük. De békeidőben, amikor a gáz ára inkább stagnál, a tárolók csak viszik a pénzt - az E.ON is erősen küzd. Tudja valaki, hogy fogunk ebből jól kijönni?

Meglehet, az E.ON kivásárlása csak az első lépése lenne a teljes energiatermelő és -szolgáltató szektor, az összes nagy- és kiskereskedő, vezeték-, cső-, elosztó-, tároló- és trafóház-tulajdonos államosításának: talán ezt értette Orbán azon, hogy "nonprofittá" alakítja a szektort. Ám ez, amíg Magyarország az Európai Unió tagja, aligha fog összejönni, még akkor sem, ha amúgy Orbánnak megvannak a módszerei - a különadók meg a hatósági árszabályozás - arra, hogy a magyarországi energiacégeket, így az E.ON-t is megkopassza, netán addig kopassza, hogy azok egy pont után feladják a harcot, és a további veszteségeket elkerülendő akár nulla forintért szabaduljanak meg itten befektetéseiktől. Ezt a módszert rendes országokban viszont útonállásnak hívják; és az ország kára nem csak abból fakad, hogy az államosított energiaipar szar lesz, pont olyan, mint amilyen szar az államosított akármi volt 1989 előtt, és drága is lesz, hisz nem lesz verseny. Hanem abból, hogy Orbán után évekbe fog tartani, amíg valaki egy hosszabb távú, kölcsönösen előnyös üzlet reményében idetolja a képét.

Ha sok pénzt kell érte adni, ha semennyit - sem az E.ON, sem a többiek kivásárlása a legcsekélyebb összefüggésben nem áll a közjóval és ennek az országnak a külérdekeivel, polgárainak a jólétével. Hacsak a közjó fogalmába bele nem értjük azt a pazar érzést, amit az E.ON cégein átfolyó évi 1500 milliárd forint magáncélú megdézsmálása jelent.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.