A szerk.

Egyedül a végtelenben

A szerk.

A művészet tudatformáló ereje végtelen, végtelenül szerény. A művészek tudatformáló ereje – túl a művészetükön – még szerényebb, s kiszolgáltatott is a rájuk háruló figyelem mértékének. 

Magyarul, ha a művész produkciója után meghajolva még elővezet valami külön természetű mondandót, azt a befogadó – jobbára hálából a korábbi mutatványért – esetleg meghallgatja, értelmezi és minősíti, egyetért, nem ért egyet. Barikádra még akkor sem feltétlenül rohan az effélék hallatán, ha a művész kifejezetten azt üzeni neki. Pláne, ha a művész üzenete nem is ennyire direkt.

A konkrét esetet ismerjük jól: Orbán Viktor kirakatszínházának és egyéb kulturális érdekeltségeinek intézője, Vidnyánszky Attila évek óta üzemeltet egy nemzetközi színházi fesztivált, mely attól fesztivál, hogy a színház meghív külföldi társulatokat, akik előadják a maguk darabját, aztán hazamennek. Tipikus kirakatrendezvény, melynek az a funkciója, hogy az avatatlan tekintet számára láthatóvá vagy legalább elképzelhetővé tegye, hogy Orbán Viktor Vidnyánszky Attilára bízott színháza a nemzetközi kulturális élet eleven és megkerülhetetlen alkatrésze, együtt pulzál vele, számít, befolyása van neki, satöbbi, satöbbi. Hogy Vidnyánszky színháza Európa erős színháza.

Nos, ennek a kirakatfesztiválnak, s vele Orbánnak/Vidnyánszkynak az elmúlt években egyre több valóban mérvadó külföldi társulat és személyiség mutatott hideg hátat, vagy ha tetszik, mutatta be legújabb darabja helyett a középső ujját. Ennyit a nemzetközi vérkeringésről. Ezért is volt nagyon fontos az Orbánfesztivál számára, hogy idén két megbecsült litván társulatot is sikerült befírölni a részvételre. Egy hozzánk hasonlóan kicsi ország két szuper társulatát – ez még mindig a vérkeringés. A híres rendező, Oskaras Koršunovas minderről így nyilatkozott a hvg360-nak: amikor elfogadták a meghívást, Vidnyánszky magyar közéletben betöltött szerepéről „hogy őszinte legyek, nem tudtunk sokat, de ez hamar megváltozott, miután igent mondtunk a meghívásra. Akkor viszont, az újonnan megismert információk birtokában fel kellett tennünk a kérdést, hogy mi legyen, jöjjünk, ne jöjjünk?”

Végül jöttek, s az előadásuk végén nagy vonalakban azt üzenték Orbán Viktornak (még szép, majd Vidnyánszkynak), hogy biztos-e az Ukrajna ellen folyó agresszióról alkotott véleményében, mely szerint az nem a mi dolgunk. Szerintük (mármint a litvánok szerint) ugyanis az nagyon is olyasmi, mint ami itt történt 1956-ban. Maga a konkrét üzenet csak annyi volt, hogy „Orbán, are you sure? Hungary 1956, Ukraine 2022”. A másik litván színház ugyancsak a tapsrend alkalmával felmutatott egy táblát, melyre magyarul írták fel, hogy „Magyarok, ne legyetek közömbösek!”, s ezt egy ukrán zászlóval együtt lehetett néhány percig látni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.