A szerk.

Ezért a pénzért

A szerk.

Egy hónappal az esemény után dicséretes lendülettel és intellektuális frissességgel folyik az ellenzéki oldalon a választási vereség ún. „feldolgozása”. 

E szerteágazó, sokszereplős vita szemrevételezésekor – a teljességre törekvés igénye nélkül – mindenképpen meg kell említenünk azt az erős mentális kisugárzású gondolati gócpontot, mely szerint Gyurcsány jelenléte az ellenzéki összefogást sajnos eleve kudarcra ítélte, népközelibb nyelven szólva Gy. elbaszta, sőt, ő baszta el (lényegében a puszta létezésével), illetve e tétel ellenállítását, miszerint nem.

Ezzel a problematikummal szoros összefüggésben szikrázón éles pengeváltások zajlanak Márki-Zay Péter személye és teljesítménye körül, sokan úgy vélik, a miniszterelnök-jelölt konzervatív-liberális beállítottsága akadályozta meg az intenzív és hatásában is előremutató párbeszédet a néppel, hovatovább a jövendő népbarát intézkedéseknek már a kilátásba helyezését is. A maga részéről Márki-Zay Péter is markánsan állást foglalt a hagyományos bal-jobb tengely mentén (mentén!!) megfogalmazott kritikákkal szembesülvén, amikor se szó, se beszéd megpróbálta kiborítani eddigi szövetségesét és városi helyettesét, az MSZP-s Kis Andreát a hódmezővásárhelyi alpolgármesteri székből. Ezt felfoghatjuk akár a baloldali megközelítés és Weltan­schauung radikális bírálatának is. (De úgy is, mint egyfajta gesztust új beszélgetőtársa, Lázár János irányában.)

Érdekes színfoltja volt továbbá ugyanezen rapidul burjánzó szellemi televénynek az eset, midőn Ungár Péter megemelte a kalapját Kunhalmi Ágnes előtt (a Telexen), majd két napra rá Kunhalmi kiáltott Chapeau bas!-t Ungár Péter vélt tartózkodási helye felé (épp az Ungár által résztulajdonolt Azonnalin). Péter és Ágnes a bajok gyökerét egymástól függetlenül, mégis egy hullámhosszon épp abban fedezték fel, hogy az ellenzék kevéssé reflektált a nép valós igényeire, s ezért nem is tudtak egy húron pendülni vele, valamint Márki-Zay Péterben. És ha már a népnél tartunk: a le- illetve bemenés kérdése ugyancsak centrális pozíciót foglal el az általános diskurzus toposzai­nak sorában. Le vidékre vagy be a parlamentbe? Vagy mindkettő? Abban nagy egyetértés mutatkozik az egész ellenzéki spektrumon, hogy a vidéki lakossággal párbeszédbe kell elegyedni (végre), jóllehet a grassroot munka irányzata és e jövendő, végtelennek ígérkező dialógusok pontos tematikuma még kidolgozásra szorul. Az kevés lesz, hogy Orbán, takarodj! – ebben szinte teljes a konszenzus, és ez jó, most már csak annak a mondatnak a folytatását kellene valahogy feltalálni, hogy „Sanyi bátyám (Erzsi néném), de jó, hogy látom, és dehogy a kurva anyját a Fidesznek, ellenben mit szól ahhoz, hogy…”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.