Ezért a pénzért

Egy hónappal az esemény után dicséretes lendülettel és intellektuális frissességgel folyik az ellenzéki oldalon a választási vereség ún. „feldolgozása”. 

E szerteágazó, sokszereplős vita szemrevételezésekor – a teljességre törekvés igénye nélkül – mindenképpen meg kell említenünk azt az erős mentális kisugárzású gondolati gócpontot, mely szerint Gyurcsány jelenléte az ellenzéki összefogást sajnos eleve kudarcra ítélte, népközelibb nyelven szólva Gy. elbaszta, sőt, ő baszta el (lényegében a puszta létezésével), illetve e tétel ellenállítását, miszerint nem.

Ezzel a problematikummal szoros összefüggésben szikrázón éles pengeváltások zajlanak Márki-Zay Péter személye és teljesítménye körül, sokan úgy vélik, a miniszterelnök-jelölt konzervatív-liberális beállítottsága akadályozta meg az intenzív és hatásában is előremutató párbeszédet a néppel, hovatovább a jövendő népbarát intézkedéseknek már a kilátásba helyezését is. A maga részéről Márki-Zay Péter is markánsan állást foglalt a hagyományos bal-jobb tengely mentén (mentén!!) megfogalmazott kritikákkal szembesülvén, amikor se szó, se beszéd megpróbálta kiborítani eddigi szövetségesét és városi helyettesét, az MSZP-s Kis Andreát a hódmezővásárhelyi alpolgármesteri székből. Ezt felfoghatjuk akár a baloldali megközelítés és Weltan­schauung radikális bírálatának is. (De úgy is, mint egyfajta gesztust új beszélgetőtársa, Lázár János irányában.)

Érdekes színfoltja volt továbbá ugyanezen rapidul burjánzó szellemi televénynek az eset, midőn Ungár Péter megemelte a kalapját Kunhalmi Ágnes előtt (a Telexen), majd két napra rá Kunhalmi kiáltott Chapeau bas!-t Ungár Péter vélt tartózkodási helye felé (épp az Ungár által résztulajdonolt Azonnalin). Péter és Ágnes a bajok gyökerét egymástól függetlenül, mégis egy hullámhosszon épp abban fedezték fel, hogy az ellenzék kevéssé reflektált a nép valós igényeire, s ezért nem is tudtak egy húron pendülni vele, valamint Márki-Zay Péterben. És ha már a népnél tartunk: a le- illetve bemenés kérdése ugyancsak centrális pozíciót foglal el az általános diskurzus toposzai­nak sorában. Le vidékre vagy be a parlamentbe? Vagy mindkettő? Abban nagy egyetértés mutatkozik az egész ellenzéki spektrumon, hogy a vidéki lakossággal párbeszédbe kell elegyedni (végre), jóllehet a grassroot munka irányzata és e jövendő, végtelennek ígérkező dialógusok pontos tematikuma még kidolgozásra szorul. Az kevés lesz, hogy Orbán, takarodj! – ebben szinte teljes a konszenzus, és ez jó, most már csak annak a mondatnak a folytatását kellene valahogy feltalálni, hogy „Sanyi bátyám (Erzsi néném), de jó, hogy látom, és dehogy a kurva anyját a Fidesznek, ellenben mit szól ahhoz, hogy…”