E szerteágazó, sokszereplős vita szemrevételezésekor – a teljességre törekvés igénye nélkül – mindenképpen meg kell említenünk azt az erős mentális kisugárzású gondolati gócpontot, mely szerint Gyurcsány jelenléte az ellenzéki összefogást sajnos eleve kudarcra ítélte, népközelibb nyelven szólva Gy. elbaszta, sőt, ő baszta el (lényegében a puszta létezésével), illetve e tétel ellenállítását, miszerint nem.
Ezzel a problematikummal szoros összefüggésben szikrázón éles pengeváltások zajlanak Márki-Zay Péter személye és teljesítménye körül, sokan úgy vélik, a miniszterelnök-jelölt konzervatív-liberális beállítottsága akadályozta meg az intenzív és hatásában is előremutató párbeszédet a néppel, hovatovább a jövendő népbarát intézkedéseknek már a kilátásba helyezését is. A maga részéről Márki-Zay Péter is markánsan állást foglalt a hagyományos bal-jobb tengely mentén (mentén!!) megfogalmazott kritikákkal szembesülvén, amikor se szó, se beszéd megpróbálta kiborítani eddigi szövetségesét és városi helyettesét, az MSZP-s Kis Andreát a hódmezővásárhelyi alpolgármesteri székből. Ezt felfoghatjuk akár a baloldali megközelítés és Weltanschauung radikális bírálatának is. (De úgy is, mint egyfajta gesztust új beszélgetőtársa, Lázár János irányában.)
Érdekes színfoltja volt továbbá ugyanezen rapidul burjánzó szellemi televénynek az eset, midőn Ungár Péter megemelte a kalapját Kunhalmi Ágnes előtt (a Telexen), majd két napra rá Kunhalmi kiáltott Chapeau bas!-t Ungár Péter vélt tartózkodási helye felé (épp az Ungár által résztulajdonolt Azonnalin). Péter és Ágnes a bajok gyökerét egymástól függetlenül, mégis egy hullámhosszon épp abban fedezték fel, hogy az ellenzék kevéssé reflektált a nép valós igényeire, s ezért nem is tudtak egy húron pendülni vele, valamint Márki-Zay Péterben. És ha már a népnél tartunk: a le- illetve bemenés kérdése ugyancsak centrális pozíciót foglal el az általános diskurzus toposzainak sorában. Le vidékre vagy be a parlamentbe? Vagy mindkettő? Abban nagy egyetértés mutatkozik az egész ellenzéki spektrumon, hogy a vidéki lakossággal párbeszédbe kell elegyedni (végre), jóllehet a grassroot munka irányzata és e jövendő, végtelennek ígérkező dialógusok pontos tematikuma még kidolgozásra szorul. Az kevés lesz, hogy Orbán, takarodj! – ebben szinte teljes a konszenzus, és ez jó, most már csak annak a mondatnak a folytatását kellene valahogy feltalálni, hogy „Sanyi bátyám (Erzsi néném), de jó, hogy látom, és dehogy a kurva anyját a Fidesznek, ellenben mit szól ahhoz, hogy…”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
