A szerk.

Elmegy a főnök

A szerk.

Elmegy a főnök (néha) Brüsszelbe, megígéri, hogy minden jó lesz, módosítják, amit módosítani kell, a brüsszeliek azt mondják, remek, sok sikert, ha lesz módosítás, lesz pénz. A főnök ezután hazajön, az első dolga, hogy a másnapi nagygyűlésen (országértékelőn, rádióinterjúban, kenyérszegésen, anyahajó-avatáson, sat.) belerúg a tegnapi tárgyalópartnereibe, majd nem módosít, vagy úgy módosít, hogy nem módosít, vagy módosít, de nem azt és nem úgy.

Legközelebb visszamegy Brüsszelbe, ahol igazából senki nem akar vele beszélgetni, mert senki nem szereti, ha a nálánál sokkal hülyébbek próbálják meg hülyének nézni, vagy hogy valaki itt-a-piros-hol-a-pirost akar vele játszani, amikor ő egyáltalán nem akar itt-a-piros-hol-a-pirost játszani. De hát muszáj. Ezért elmondják, századszor, hogy ezt meg azt kéne módosítani, és akkor lesz pénz, "ó, hát azt kéne módosítani? miért nem evvel kezdtétek?", néz nagyot a főnök, semmi akadálya; de ezt még annyira sem hiszik el neki, mint az előző alkalomkor, pedig akkor se hitték el egyáltalán. Sóhajtanak, az órájukat nézik, és eltökélik, hogy legközelebb inkább beteget jelentenek, ha megint nekik kéne tárgyalni. A főnök hazajön, másnap egy szép beszédet mond az Iparkamarában vagy az ipari kamerába vagy a Nemzeti Egyneműség, Egylényegűség és Egyöntetűség "Rottenbiller Ervin" Konzervatív Körében vagy a Kárpát-medencei Egyesült Keresztény Háztartásbeliek májusfaünnepségén, amelyben... sat., sat.

A sajtó, a közszolgálati is meg a nem közszolgálati is, az, amelyik a kormány és a Közgép közös vállalkozásaként fut, mindeközben önfeledten ünnepel, és az igények szerint húzza elő a már betárazott A típusú vagy az ugyancsak előre fagyasztott B kategóriájú vezércikket. Az A típusú arról szól, hogy a kormány rövidesen bölcs kompromisszumot köt a nemzetközi pénzpiacokkal, miáltal is tanúbizonyságot tesz realitásérzékéről és európai elkötelezettségéről és jómodoráról, nem mellesleg szilárdságával és elvi elkötelezettségével kivíva a nemzetközi faktorok, hovatovább tárgyalópartnereinek, hovatovább egész Európa elismerését is. A balliberális huhogók pedig ismét hiába huhogtak, mert Orbán Viktor előre tudta, hogy így lesz, ez volt a stratégiája ennek a géniusznak, pöcsfejek, de hát az Orbán-fóbiátoktól hogyan is vennétek ezt észre. A B típusú vezércikk - ez a harciasabb hangvételű - ezzel szemben magasztos, nemzeti hangnemben méltatja azt, hogy a kormányfő nem módosít, mert nem hajlik meg a globális bankárvilág diktátumai előtt, hanem mindenekelőtt a nemzeti érdekek szószólójaként és letéteményeseként lép fel; ezen írások hangneme egyszerre megbántott és álértetlenkedő - hogyan lehetséges, hogy Európa a vesztébe rohan, holott az orra előtt a minta, hogy a nemzeti kiállás hogyan menthetné meg a végromlástól? Ezekben az írásművekben a hazai liberál-gecoidák sem afféle ártatlan akadékoskodók, hanem a valódi latrok, valójában ők fogalmazzák a diktátumokat.

Ezen a héten ezt a műsorszámot a jegybanktörvény ügyében láttuk elővezetni: most azokat módosították. Illetve nem módosították. A tervezett módosításokkal ugyanis az volt a baj, hogy nem tartalmazták azokat a módosításokat, amelyek az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság számára garanciát jelentenének a jegybank függetlenségére. Azaz: Orbán továbbra is meghagyná annak a lehetőségét, hogy a kormány még egy alelnököt toljon be a Magyar Nemzeti Bankba, akinek a jogköreit az újabb két fővel kibővített Monetáris Tanács határozhatná meg, adott esetben Simor András jegybankelnök jogköreinek a rovására. Az EKB talán azért aggódik, hogy ha marad a jegybanktörvény úgy, ahogy van, és a kormányfő beélesíti, akkor a még két kormánykinevezettel felturbózott Monetáris Tanács, vagy az új alelnök, vagy ezek együtt a seggére vernek a jegybank 30-40 milliárdra saccolt devizatartalékának, esetleg csökkentik az alapkamatot is - egyik is, másik is régi álma a kormánynak. És egyik esetben is, másik esetben is elszáll a forint: ami biztos a mi bajunk lenne, ha nem épp kölcsön akarnánk kérni. De mivel épp kölcsön akarunk kérni, a történteket értelmezhetjük úgy is, hogy az unió és az EKB nem fog kölcsönadni addig, amíg simán megtörténhet, hogy a kölcsön végső fedezetéül és a forint utolsó védőbástyájául szolgáló pénzt a kormány kiszórná az ablakon; és úgy elszáll a forint árfolyama, hogy az euróban meg dollárban felvett kölcsönöket a büdös életbe nem tudnánk kifizetni. (Ha Orbán költheti az ország devizatartalékát is, a jegybanknak nem marad semmilyen eszköze arra, hogy a forint árfolyamát - egy esetleges spekulációs támadás esetén - euróeladással stabilizálja. Ezért Orbánnak elég csak hozzányúlnia ehhez a pénzhez, hogy ez a támadás elinduljon.)

A színjáték e heti felvonásának amúgy csak az egyik abszurditása volt, hogy valójában nem a módosítást kellett elhalasztani, hanem a nem-módosítást; a másik, hogy Varga Mihály, az EU-IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter kérte fel Rogán Antal frakcióvezetőt, hogy az kérje fel a Fidesz-frakciót a nem-módosítás elhalasztására. És nagy kő esett le a szívünkről, amikor nemcsak Rogán látta be Varga érveinek helyességét, de a Fidesz-frakció is Rogán érveinek helyességét, és így a nem-módosítást elhalasztották! Legközelebb júliusban térnek rá vissza: a hülyegyerekek önfeledt játszadozása tehát folytatódik, és ha, jobb dolgunk nem lévén, belenyugodtunk abba, hogy az ország - a 300 forint fölötti eurón meg a 7 százalék körüli államkötvény-kamatokon - eközben százmilliárdokat bukik, már csak egy kérdés piszkálhat minket.

Ki kérhette fel Vargát?

Az ufók, alighanem.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.