"Az az álmom, hogy Barcelonában vonulok vissza" - mondta lapunknak 2011-ben Nagy László kézilabdázó Nos, a legszebb álmok sem teljesülnek mindig.
Talán a Barcelona gondolta máshogy, talán azóta Nagy Laci mert egy nagyobbat álmodni. Nem tudjuk. De sokkal kínosabb, hogy egy csomó egyéb dolgot sem tudunk a kitűnő játékos hirtelen visszatalálásának körülményeiről. Ráadásul nemcsak e homály árnyékolja be az örömünket (hisz ki ne örülne egy világklasszisnak a válogatottban), de e nagy comeback története csak úgy roskadozik a rosszízű motívumoktól. S hol van még a vége?
Hétfőn (június 4-én) Nagy László előbb az Országházba látogatott, hogy "megtisztelje jelenlétével" a nemzeti összetartozás napján tartott ünnepséget, vagyis a trianoni megemlékezést - hacsak nem frissen visszacsatolt országrészi minőségében. Utána a Thália színpada következett, ahol Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes jelenlétében sajtótájékoztatón közölte, azért jött, hogy a magyar válogatottban játsszék. Az esemény hoppmestere a színház művészeti vezetője, Kálomista Gábor volt: ugye, Laci, nem a pénzért jöttél haza. Jaj, dehogy. Ha a pénz érdekelne, játszhatnék a spanyol vagy a katari válogatottban is. Azért jöttem vissza, mert a Veszprémben fogok játszani, így természetes volt. Mikortól fog Veszprémben játszani? Azt még nem tudom, vagy szeptembertől, vagy 2013-tól, de ez nem is érdekel.
| ||
Színház az egész világ, s már az is vicc benne, hogy olyan országban élünk, ahol Kálomista Gábor színházi vezető lehet. De elég vicces ez a szöveg is.
Hiszen a hónap elején a Barcelona technikai igazgatója kész tényként közölte, hogy a játékos Veszprémbe igazol, mert olyan ajánlatot kapott, amivel a katalán klub nem tud konkurálni. Ez legalább a kétszerese annak, amit ők fizetnek a jobbátlövőnek. Leginkább azért nincs okunk kétségbe vonni a katalán sportvezető szavait, mert valamennyire is konkrét közlést eddig csak tőle kaptunk. Mindazonáltal a magyar sajtó is meglehetős egyöntetűséggel rögzítette, hogy Nagy Veszprémben a világ legjobban fizetett játékosa lesz. Figyelem, nem a világ legjobban fizetett játékosát igazolja le a klub, hanem maga teszi azzá új játékosát - ez azért elég nagy különbség ahhoz, hogy elvárjunk felőle némi tájékoztatást. Például arra nézvést, hogy miből?
Van Európa közepének szélén egy kis kézilabda-szerető ország, aminek férfiválogatottja a kontinens középmezőnyének igyekvő tagja (Eb-helyezései az elmúlt tíz évben: 8., 14., 8., 13., 9.), s van itt még egy mesterségesen feltuningolt klubcsapat is, az MKB Veszprém, ami ellenfél nélkül nyeri hazai bajnokságok sorát, s hozza szintén a tisztes középszert a nemzetközi porondon. Majd egyszer csak megcsinál valakit a világ legdrágább játékosának, úgy, hogy Nagy kivásárlási ára a Barcelonánál eleve 3 millió euró, a havi bére pedig úgy 25 ezer euró (volt).
Miért? Miből? S miért pont most?
A nagy visszatérés feletti örömöt tán rontaná, ha megismernénk az okokat és az adatokat? Valószínűleg, s nem is érünk rá ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozni, a jövő hét végén már a norvégokat fogadjuk világbajnoki selejtezőn, "a tét óriási".
Nagy László válogatottsága körül három éve folyik a cirkusz (megy a színház) ebben az országban. Játszik-e? Miért nem játszik? Mi kéne ahhoz, hogy játsszon? Nyilván a saját szempontjai szerint az ügy minden érintettje csakis a színtiszta igazat mondta eddig az ügyben, mégsem tudunk semmit. Bizonyítani.
Amúgy persze mindenki vágja, miről van szó. Hogy tudniillik őfelsége vett magának egy a nemzeti összetartozás ilyen-olyan ünnepein bevethető kirakatbábut, ezúttal egy méregdrága sportolót; soha a büdös életben nem fogja bevallani, hogy miből. Úgyis tudja, aki egy kicsit is utánagondol. Oszt' vagy beégünk vele az olimpián, vagy nem.
