A szerk.

Elvárja

  • A szerk.
  • 2021.03.31 21:00

A szerk.

A múlt héten közleményt adott ki Szájer József, a Fidesz volt európai vezérfigurája, amelyben tudatja mindenkivel, hogy ő mostantól magánember, mert becsengetett 250 eurót, cirka 93 ezer forintot, mely összeget most udvariasságból nem számolunk át semmire, úgyis csak hamburgerre lehetne.

Mindezen közlendője – egy hosszú télnyi bujdosás után – épp akkor kívánkozott ki belőle halasztást nem tűrően, amikor a legnagyobb belga kereskedelmi tévécsatorna belengette, hogy másnap este a Kék fényben (vagyis hát valamelyik hasonzsánerű műsorukban) leadja azt a felvételt, amelyen vakmerő hősünk a rendőri akció elől menekülvén bemutatta nevezetes és akrobatikus elemekkel sűrűn tűzdelt ereszjelenetét. Mit tehetett, épp akkor kapta meg belgiumi ügyvédjétől a jó hírt, miszerint ő már szabad, mint a madár. Érthető, hogy ez azonmód kikívánkozott belőle. Az nyilván egy cseppet sem motiválta, hogy pont aznap ismét rajta röhögött az egész világ, nézvén a bűnügyi műsor villámgyors világkarriert befutó előzetesét, amelyben ő bóbitás jambósapkában, susogós dzsoggingban tört franciáról angolra váltva magarázza a mutatványát a biztos uraknak – akkor sajna még távolról sem magánszemélyi minőségében, hanem Magyarország (dehogy a Fidesz!) egyik első számú európai reprezentánsaként.

Mindegy, túl van rajta, a hátizsákjában lapuló vagy nem lapuló javak sem vontak maguk után semminő jogkövetkezményt (hogy, hogy nem), s azt is joggal remélheti, hogy ugyanazon a viccen harmadszorra már egészen biztosan nem röhög majd a világon senki. Csakhogy Szájer József láthatóan nem tud kibújni a bőréből, nem tudja levetni a harmincvalahány év alatt rágyógyult fideszes tempót: most is neki áll feljebb. Most, amikor már túl van mindenen, amikor nem kéne semmit csinálnia, csak tényleg eltűnni a balfenéken, most is ferdít, másokra mutogat, fenyegetőzik, követelőzik, és csak úgy süt minden sorából a hamisság, azt írja: „elvárom”. Mintha ő lenne valamilyen szörnyű méltánytalanság áldozata, nem pedig Magyarország. Ő, a szabadságharcos.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.