A szerk.

Mindennek ellenére

A szerk.

Miután a kormány hónapokig elzárkózott a pedagógusok soron kívüli oltásától, a múlt héten bejelentették, hogy mégis előreveszik az iskolai, óvodai és bölcsődei dolgozókat az oltási tervben.

A pedagógusok előresorolását, gyanítjuk, az a megfontolás vezette, hogy oltás nélkül sokan nem vállalnák a visszatérést az iskolába. Orbán Viktor mégis úgy vezette ezt elő a szokásos pénteki rádióinterjújában, mintha valami óriási pedagógusellenes társadalmi nyomás ellenére, nem kis politikai kockázatot vállalva döntöttek volna a tanárok oltásáról. Betűhíven idézzük: „az ő munkájuk különösen értékes, ugyanakkor van, hogy nyári szabadság, tehát ismerjük ezeket a hangokat, amelyek kritizálják a pedagógusokat, tehát nem mindenki pedagóguspárti ebben az országban. Most az a helyzet, hogy ha vissza akarjuk engedni a gyerekeinket az iskolába, ami fontos, akkor be kell oltani a pedagógusokat. Kérek mindenkit, azokat is, akik esetleg fönntartásokkal vannak a pedagógusok iránt, hogy ezt fogadják el.”

A csűrés-csavarás aljassága önmagában is képes valamiféle perverz csodálatot ébreszteni a gyanútlan hallgatóban. Ő, mármint Orbán Viktor, egyáltalán nem osztja „ezeket a hangokat” és a „fönntartásokat”, amelyek szerint a tanárok egész nyáron csak a valagukat meresztik, és most meg előretolakodnának a sorban! Vagy mégis inkább osztja? Csak nagy jóságában mégis engedi őket beoltani? Tanárok, tanárok, nem szeretnek titeket a magyarok, és minden okuk meg is van rá, de én megvédelek bennetek, pedig nem is érdemlitek meg!

Az ájtatos pofával előadott heccelés – amihez nyomban csatlakozott Gulyás Gergely hörcsögminiszter és stréber, midőn arról kezdett beszélni, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete politikai pártnak képzeli magát – mindazonáltal nem öncélú. Azért a szörnyű mulasztásért, hogy a kormány nem oltotta be rögtön az elején, mondjuk az eü. dolgozók után a pedagógusokat, és későn záratta be a kisdedóvókat, iskolákat, napköziket, menzákat is, és így ezek a járvány gócpontjai lehettek, a felelősséget, nem is vitás, e mulasztások első áldozataira, a pedagógusokra kell tolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.