A szerk.

Mindennek ellenére

  • A szerk.
  • 2021.03.31 21:00

A szerk.

Miután a kormány hónapokig elzárkózott a pedagógusok soron kívüli oltásától, a múlt héten bejelentették, hogy mégis előreveszik az iskolai, óvodai és bölcsődei dolgozókat az oltási tervben.

A pedagógusok előresorolását, gyanítjuk, az a megfontolás vezette, hogy oltás nélkül sokan nem vállalnák a visszatérést az iskolába. Orbán Viktor mégis úgy vezette ezt elő a szokásos pénteki rádióinterjújában, mintha valami óriási pedagógusellenes társadalmi nyomás ellenére, nem kis politikai kockázatot vállalva döntöttek volna a tanárok oltásáról. Betűhíven idézzük: „az ő munkájuk különösen értékes, ugyanakkor van, hogy nyári szabadság, tehát ismerjük ezeket a hangokat, amelyek kritizálják a pedagógusokat, tehát nem mindenki pedagóguspárti ebben az országban. Most az a helyzet, hogy ha vissza akarjuk engedni a gyerekeinket az iskolába, ami fontos, akkor be kell oltani a pedagógusokat. Kérek mindenkit, azokat is, akik esetleg fönntartásokkal vannak a pedagógusok iránt, hogy ezt fogadják el.”

A csűrés-csavarás aljassága önmagában is képes valamiféle perverz csodálatot ébreszteni a gyanútlan hallgatóban. Ő, mármint Orbán Viktor, egyáltalán nem osztja „ezeket a hangokat” és a „fönntartásokat”, amelyek szerint a tanárok egész nyáron csak a valagukat meresztik, és most meg előretolakodnának a sorban! Vagy mégis inkább osztja? Csak nagy jóságában mégis engedi őket beoltani? Tanárok, tanárok, nem szeretnek titeket a magyarok, és minden okuk meg is van rá, de én megvédelek bennetek, pedig nem is érdemlitek meg!

Az ájtatos pofával előadott heccelés – amihez nyomban csatlakozott Gulyás Gergely hörcsögminiszter és stréber, midőn arról kezdett beszélni, hogy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete politikai pártnak képzeli magát – mindazonáltal nem öncélú. Azért a szörnyű mulasztásért, hogy a kormány nem oltotta be rögtön az elején, mondjuk az eü. dolgozók után a pedagógusokat, és későn záratta be a kisdedóvókat, iskolákat, napköziket, menzákat is, és így ezek a járvány gócpontjai lehettek, a felelősséget, nem is vitás, e mulasztások első áldozataira, a pedagógusokra kell tolni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.