A szerk.

Ebrúdon

A szerk.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) költözhet a Szabolcs utcai hajléktalankórházba, adta hírül vasárnap délután a Magyar Nemzet.

A pár soros kommüniké szerzője nem győzte hangsúlyozni, hogy e remek ötlettel már kilenc hónapja megkeresték a kórházat üzemeltető fővárost, ők azonban a fülük botját sem mozdították. „Úgy tudjuk, a kormány – látva a városháza tétlenkedését – intézkedett arról, hogy a következő napokban több olyan intézmény is rendelkezésre álljon, ahol a koronavírusos hajléktalan embereknek megfelelő egészségügyi ellátást lehet majd biztosítani” – írták, és azt is jelezték, hogy a költözésre azért van szükség, hogy az OGYÉI „a legmodernebb, XXI. századi körülmények között végezhesse feladatait”.

A hír elsőre a szokásos, Karácsony Gergely alkalmatlanságát bizonyító rutinközlés, bár a jelenlegi hatalom hajléktalanokkal kapcsolatos hozzáállásának ismeretében – gondoljunk csak Tarlós István munkásságára –, eleve gyanúsnak tűnik minden rájuk vonatkozó ígérgetés. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a Szabolcs utcai épületben a főváros tíz éve korszerű kórtermeket és orvosi helyiségeket alakított ki, egyértelmű lesz, hogy nem az OGYÉI kényelméről vagy a hajléktalanok ellátásáról van itt szó, hanem valami egészen másról. Konkrétan arról a belvárosi ingatlanról, ahol jelenleg az OGYÉI működik.

És ahol egyik jogelődje, az Országos Gyógyszerészeti Intézet is működött az 1970-es évek óta. A Zrínyi utca 3. szám alatti épületet 2017-ben bocsátotta árverésre a Magyar Állami Vagyonkezelő (MNV), és igaz ugyan, hogy a feltételek közé tartozott, hogy a nyertes köteles ingyen bérbe adni az épületet, egészen addig, amíg a vagyonkezelő nem dönt másképp, az akkori 3,871 milliárd forint pofátlanul alacsony összegnek tűnt az ingatlan valós értékéhez képest. Különösen annak fényében, hogy az MNV esetleges „másképp döntésének” a feltételei nincsenek tisztázva. A gyanús körülmények közt lezajlott árverés után – egy játékbolt üzletvezetője volt a győztes – a tulajdonosok évről évre váltották egymást, ráadásul a véletlen úgy hozta, hogy mindegyiküknek valami köze volt Habony Árpádhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.