A szerk.

Ebrúdon

A szerk.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) költözhet a Szabolcs utcai hajléktalankórházba, adta hírül vasárnap délután a Magyar Nemzet.

A pár soros kommüniké szerzője nem győzte hangsúlyozni, hogy e remek ötlettel már kilenc hónapja megkeresték a kórházat üzemeltető fővárost, ők azonban a fülük botját sem mozdították. „Úgy tudjuk, a kormány – látva a városháza tétlenkedését – intézkedett arról, hogy a következő napokban több olyan intézmény is rendelkezésre álljon, ahol a koronavírusos hajléktalan embereknek megfelelő egészségügyi ellátást lehet majd biztosítani” – írták, és azt is jelezték, hogy a költözésre azért van szükség, hogy az OGYÉI „a legmodernebb, XXI. századi körülmények között végezhesse feladatait”.

A hír elsőre a szokásos, Karácsony Gergely alkalmatlanságát bizonyító rutinközlés, bár a jelenlegi hatalom hajléktalanokkal kapcsolatos hozzáállásának ismeretében – gondoljunk csak Tarlós István munkásságára –, eleve gyanúsnak tűnik minden rájuk vonatkozó ígérgetés. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a Szabolcs utcai épületben a főváros tíz éve korszerű kórtermeket és orvosi helyiségeket alakított ki, egyértelmű lesz, hogy nem az OGYÉI kényelméről vagy a hajléktalanok ellátásáról van itt szó, hanem valami egészen másról. Konkrétan arról a belvárosi ingatlanról, ahol jelenleg az OGYÉI működik.

És ahol egyik jogelődje, az Országos Gyógyszerészeti Intézet is működött az 1970-es évek óta. A Zrínyi utca 3. szám alatti épületet 2017-ben bocsátotta árverésre a Magyar Állami Vagyonkezelő (MNV), és igaz ugyan, hogy a feltételek közé tartozott, hogy a nyertes köteles ingyen bérbe adni az épületet, egészen addig, amíg a vagyonkezelő nem dönt másképp, az akkori 3,871 milliárd forint pofátlanul alacsony összegnek tűnt az ingatlan valós értékéhez képest. Különösen annak fényében, hogy az MNV esetleges „másképp döntésének” a feltételei nincsenek tisztázva. A gyanús körülmények közt lezajlott árverés után – egy játékbolt üzletvezetője volt a győztes – a tulajdonosok évről évre váltották egymást, ráadásul a véletlen úgy hozta, hogy mindegyiküknek valami köze volt Habony Árpádhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.