A szerk.

„Engem és országomat”

A szerk.

Kezdjünk egy találós kérdéssel. Ki mondta ezt? „Magyarország és Lengyelország példája igazolja, hogy különböző szóbeli vagy írásbeli büntetések már nem elegendőek, s igenis ki kell találni egy rendszert, amely az uniós pénzek megvonását is lehetővé teszi.”

Ki nem találnánk, Věra Jourová, az EU európai értékekért és átláthatóságért felelős biztosa, főállásban pedig Andrej Babiš uniós kifutóleánya vetette oda ezt egyik nyilatkozatában (történetesen a pozsonyi Új Szónak, de a cseh lapoknak is tett hasonló tartalmú megjegyzéseket nem egy alkalommal). S hogy miért érdekesek nekünk Jourová asszony nyilatkozatai? Leginkább azért, mert Magyarország kormánya ugyancsak az ő egyik nyilatkozatára alapozva igyekszik visszaverni a magyar jogállamiságot az Európai Unió felől érő bírálatokat. A biztos ugyanis április közepén dettó egy interjúban mondott egy olyat is – a dekrétumokban megtestesülő kormányzást korlátlan ideig lehetővé tevő felhatalmazási törvényről –, hogy Magyarország nem fogadott el az uniós joggal ellentétes jogszabályt.

Jourová ezen interjúrészletét Orbán Viktor az Európai Néppárt pártelnökeihez, illetve három és fél határon túli magyar párt vezetőjéhez írott keddi levelében már úgy interpretálja, mint az Európai Bizottság magyar törvényhozást szentesítő nagypecsétjét. Hogy Orbán tollat ragadott, annak talán az a magyarázata, hogy a hónap közepén az Európai Parlamentben megint a magyar „rendkívüli intézkedésekről” vitáznak majd az egybegyűltek. S emellett továbbra is napirenden van a Fidesz kiakolbólítása a Néppártból, meglehet, e levél egy utolsó, kétségbeesett kísérlet ennek elkerülésére. Végtére is a Néppárton kívüli létezést sokkal nehezebb áruba bocsátani Orbán előszeretettel látogatott piacain, mint az azon belülit.

Mindazonáltal Magyarország számára nem a Fidesz nemzetközi pozíciói miatt kiérződő riadalom érdekes igazán ebben a nagyon furcsa levélben. Hanem az a hang, amelyen szól, az attitűd, mely szerint megfogalmazták. Az mutatja meg ugyanis igazán, mire is számíthat a haza az elkövetkező időszakban.

Orbán Viktor panaszáriája ugyanis, bár nem egyedülálló a magyar történelemben, mégis mellbevágó. És nem ama hazugság okán, mely szerint parlamentünk él és virul, s akkor veszi vissza Orbántól a felhatalmazást, amikor kedve tartja. Ki ne tudná, hogy Magyarországnak immár tíz éve olyan Országgyűlése van, mely képtelen a kiabáláson és a tacepaózáson túl bármit is tenni Orbán akarata ellen? S azt is tudják elég sokan Európában is, hogy hogyan jött létre ez a parlament 2014-ben és 2018-ban is, finoman szólva távolról sem tiszta választásokon.

De most érdekesebbek a leírt szavak az elsődleges jelentésüknél. „Azt híresztelték, hogy az Országgyűlés bezárt, holott rendszeresen ülésezik, és heves vitáknak biztosít helyszínt. Azt is állították, hogy korlátlan hatalmat szereztem magamnak. Pedig éppen ellenkezőleg: az Országgyűlés hatásköre a kormány kárára bővült. Az Országgyűlés hatásköre lett, hogy véget vessen a veszélyhelyzetnek, sőt bármely rendkívüli intézkedést visszavonhat.” Továbbá „példátlan támadás és dezinformációs kampány tanúi lehettünk. Engem és országomat már korábban is támadtak igazságtalanul, részrehajló ideológiai propaganda alapján, de a mostani volt a legaljasabb és legcinikusabb, amit tapasztaltam. Akkor, amikor világszerte a koronavírus-járvány elleni eredményes fellépésért küzdünk, amikor emberéletek forognak kockán, egy valós alap nélküli, koordinált támadást indítottak ellenünk. Szándékosan figyelmen kívül hagyták, hogy egy olyan kormányt vettek célkeresztbe, amely épp emberéletek mentésén fáradozik”.

Mindennek a gazságnak a főmachere a levél szerint nem más, mint a címzettek néppártbeli vezetője, Donald Tusk. Ő meg a többi rágalmazó azonnal kérjen bocsánatot, és vonja le a „megfelelő következtetéseket”. E formula ugyebár nem jelent kevesebbet, csupán annyit: mondjanak le. Mondjon le mindenki, aki egy rossz szót is szólt rám…

Ki beszél itt? Ki beszél így? „Engem és országomat” – írja Orbán Viktor, és nem sül ki a szeme, noha épp elárulja magát. De ezt teszi levele minden szavával. A parancs világos: a demokratikus Európa kövessen meg minden figurát, akinek országa van. Megáll az ész! Engem és országomat.

Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke még azt írja levelében, hogy „az Európai Parlament archívumai örökké őrizni fogják” azokat a rágalmakat, amelyeket őreá és az országára szórtak az Orbán szemében nevetségessé vált gonoszok… Nos, az Európai Parlament archívumai alighanem örökké őrizni fogják ezt a levelet is az idők végezetéig, s Magyarországnak folyamatosan módja lesz szégyenkeznie miatta.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.