A szerk.

Az egypártrendszer ünnepe

A szerk.

A múlt szombaton ünnepséget tartottak a parlamentben. A megjelent képviselők és egyéb főhivatalnokok a rendszerváltás utáni első szabadon választott Országgyűlés 1990. május 2-i alakuló ülésére emlékeztek. Elfogadtak egy politikai nyilatkozatot is, amelyet nyolc kormánypárti képviselő (köztük Orbán Viktor és Kövér László) javasolt.

Ez a fogalmazvány az 1956 előtti kötelező főhajtás mellett méltatja ugyan a harminc évvel ezelőtti eseményt, sőt, az első szabad választásért a még pártállami keretek küzdő ellenzékieknek is jut elismerő szó – ebbe talán még Kis Jánost, Demszky Gábort meg a hajdani demokratikus ellenzék és a későbbi SZDSZ többi tagját is bele lehet érteni. Ám az irat legelsősorban mégiscsak az orbánizmus előtti mély főhajtás. Az 1990-es biztató kezdet után ugyanis – nem fogják elhinni! – „az adott külső é́s belső történelmi helyzet adta nehézségek közepette, a rendszerváltoztatás továbbvitele során hozott döntésekkel nem sikerült gátat szabni a társadalom jelentős részét érintő kiábrándulásnak é́s a kommunista diktatúrát korábban fenntartó csoportok meg-megújuló uralmi törekvéseinek. E – posztkommunizmusként jelölhető, az ország újbóli lecsúszásának és külső függésbe kerülésének veszélyét többször felidéző – korszakot az új Alaptörvény 2012. január elsejei hatályba lépése zárta le.” Ily módon az ünnepélyes nyilatkozat csak újabb ürügy annak deklarálására, hogy Magyarországon a modern időszámítás az Orbán-rezsimmel indul. Újabb lehetőség annak a görcsös bizonygatására, hogy hazánkat Orbán Viktor a szabad demokráciák európai közösségéből nem keleti despoták vonzás- és befolyási körzetébe taszigálja, hanem az igazán független Magyarországot teremti meg. Mely Magyarországon az állam és a közigazgatás dehogy pár kleptokrata klán foglya, hanem a nemzetépítő magyar családok ezer éve vágyott Kánaánja!

Mindebben tulajdonképpen nincs semmi meglepő. Ez a gyermeteg mítoszteremtő szándék köszön vissza minden propagandatermékükből hosszú évek óta. A tényeket az indítványt fogalmazó nyolc bátor képviselő is lazán kezeli, például Orbán Viktor első kormányát is simán leposztkomcsizzák – csak nehogy bajuk legyen belőle! Amúgy meg a pufajkás Horn Gyulát és az MSZP-t, fájdalom, nem a kommunista titkosszolgálatok meg az egész világot behálózó judeobolsevista „erők” – a jelenleg érvényes NER-szótárban: a „liberálisok” – hozták vissza, hanem a magyar választók; ahogyan 2002-ben és 2006-ban is ők mondtak ítéletet Orbánról és a pártjáról. Persze, Orbánról rég tudjuk: számára kizárólag az a tiszta és igazságos választás, amelyet ő nyer meg; és erre az infantilis történelemszemléletre az ország nagyobbik fele, ahogyan korábban se, úgy most sem vevő – és ez sem újdonság.

A nyilatkozat tartalmánál fontosabb az elfogadásának a mikéntje. A Fidesz-kétharmad ugyanis az ellenzék jelenléte nélkül borult le önmaga és vezére előtt. A rendszerváltozás fideszes értelmezését egyszínű parlamenti szavazással fogadták el majdnem száz százalékkal. (Az ülésen részt vevő két társutas szélsőjobbos egyike szavazott csak nemmel.) Bár az ellenzéki pártok mindegyike tett kísérletet a szöveg árnyalására, az ordító ideológiai elfogultság korrekciójára, a kormánypárt egy vesszőt nem volt hajlandó változtatni. És miután nyilvánvalóvá vált, hogy szerepük ily módon az Orbán Viktor zsenije előtti hódolásra és saját maguk megtagadására korlátozódna, a bojkott mellett döntöttek. Így lett az indítványnak 99 százalékos többsége.

Ez a 99 százaléknyi igen viszont világosan mutatja, valójában mi is az orbáni „illiberális demokrácia” lényege. A NER-nek ezúttal nincs lehetősége még arra az álságos magyarázkodásra sem, amivel az uniós kritikákra szokott nagy önérzettel reagálni, hogy tudniillik Magyarországon működő parlament, tehát működő demokrácia van. Az Országgyűlésben a látvány ezúttal mindenki számára egyértelműen egybeesett a valósággal. A parlament: csak a Fidesz. Csak Orbán. Mint egy kifejlett, igazi pártállamban. Egy diktatúrában.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.

A vesztükbe rohannak

  • Tóth Gábor Attila

A zsarnokságot lehet a törvények mögé bújva, a jogszerűség nevében is gyakorolni. Ilyenkor a zsarnok épp azokkal az eszközökkel végez az ellenfeleivel, amelyeknek a védelmüket kellene szolgálniuk. A felismerés Montesquieu-től származik, aki a köztársaság bukása és a császárság megszilárdulása közötti átmeneti állapotot mutatta így be.