Tarlós és az Új Színház

Gyávák bandája

A szerk.

Alig két hónap kellett csak hozzá, hogy Tarlós István és stábja föltalálja Kolumbusz tojását. Agytröszt, bréjnsztorming és ötletbörze követte egymást a városházán; hogy is mászhatnánk ki abból a kulimászból, ami a Dörner-sztorival borult a nyakunkba?

Jaj, már tiltakozik fél Európa, tüntetés lesz az NSZK-ban és máshol is: hát, kellett ez nekünk? Pedig este még olyan jó ötletnek látszott, csak reggel lógott bilibe az ember keze. Aláírtak a nemzet színészei, a jogtulajdonosok visszavonták a darabjaikat, végül csupán Bayer Zsolt maradt mellettünk. Azt már tényleg ne várjuk meg, hogy Deutsch Tamás ugróiskolát rajzoljon a Paulay Ede utca kövére.

De nem volt hiába a sok agyalás, egyszer csak – két hónap múlva – kipattant az isteni szikra: húzzuk rá a Csurkára, neki már úgy is mindegy, s őt már figyelmeztettük is egyszer, amikor pont a kitüntetett alkalomból a szokottnál is vehemensebben zsidózott.

 

Várjunk ki – mondta az agytröszt –, míg István újra zsidózik, és mi jövünk ki jól a dologból. Ja, ültek hosszú méla lesben, s nem hiába, a vén bűnös csak elzsidózta magát, s az éber bürgermajszter lecsapott iziben. Na, ne etessük már egymást, Csurka írt egy tök szokásos – perverz – cikket önlapjába, de ez most aztán kicsapta végleg a biztosítékot a városházán. Meséld a kóbinak!

Dörner György simán beleírta a pályázatnak nevezett röpcédulájába Csurkát – hacsak nem maga Csurka írta bele önmagát. Csurka István pedig a pályázat előtt is éppoly önfeledten és harsányan zsidózott, mint azóta, számos esetben sokkal vadabbul a jelenleginél. Tehát Tarlósnak pontosan tudnia kellet akkor is, hogy mit csinál, amikor Dörnert és Csurkát megküldte egy teátrummal. Tudta is, de azt hitte, hogy még ez is belefér a kétharmadba, ez is átcsúszik valahogy, egy gesztus a náci haveroknak. Nem csúszott.

 

De ő és az emberei még most is azt hiszik, hogy ők az okosok, hisz’ mit léphet erre Dörner? Azt mondja, hogy Csurka nélkül soha, és lelép? És akkor Tarlós a talpig demokrata. Vagy azt mondja, hogy rendben, és akkor lehet hivatkozni arra, hogy kihúztuk a kígyó méregfogát? Oh, akkor Dörner mindjárt hótiszta lesz, szemernyit sem az, aki eddig volt. És mi van, ha Dörner azt mondja: oké, majd Csurkát négerként alkalmazom, vagy csak fel-felugrok hozzá pár jó tanácsért?

Ugyan már, az egész csak egy újabb szemfényvesztés, pont olyan, mint amikor Orbán Viktor az EU csúcson azt mondta, hogy nem, és ezt a nemet másnap reggel már időkérésnek fordította. S az sem véletlen, hogy a Fidesz farpofái közül levegőért – hogy, hogy nem – épp tegnap újra felbukkanó Márta István azzal hozakodott elő, hogy hátha Tarlós meggondolja magát. S mit tesz isten, meggondolta, ördöge volt a Mártának.

 

Ne kérdezzék, hogy kit akarnak ezzel megetetni! Mindenkit. Mint ahogy eredetileg azt hitték, hogy átmegy a Dörner-Csurka páros, most is azt hiszik, hogy egy újabb hazugsággal helyre lehet ütni az előzőt. Nem lehet. Ez az egész trágyadomb így is, úgy is a fejükre omlik, előbb, mint gondolnák.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.