Tarlós és az Új Színház

Gyávák bandája

A szerk.

Alig két hónap kellett csak hozzá, hogy Tarlós István és stábja föltalálja Kolumbusz tojását. Agytröszt, bréjnsztorming és ötletbörze követte egymást a városházán; hogy is mászhatnánk ki abból a kulimászból, ami a Dörner-sztorival borult a nyakunkba?

Jaj, már tiltakozik fél Európa, tüntetés lesz az NSZK-ban és máshol is: hát, kellett ez nekünk? Pedig este még olyan jó ötletnek látszott, csak reggel lógott bilibe az ember keze. Aláírtak a nemzet színészei, a jogtulajdonosok visszavonták a darabjaikat, végül csupán Bayer Zsolt maradt mellettünk. Azt már tényleg ne várjuk meg, hogy Deutsch Tamás ugróiskolát rajzoljon a Paulay Ede utca kövére.

De nem volt hiába a sok agyalás, egyszer csak – két hónap múlva – kipattant az isteni szikra: húzzuk rá a Csurkára, neki már úgy is mindegy, s őt már figyelmeztettük is egyszer, amikor pont a kitüntetett alkalomból a szokottnál is vehemensebben zsidózott.

 

Várjunk ki – mondta az agytröszt –, míg István újra zsidózik, és mi jövünk ki jól a dologból. Ja, ültek hosszú méla lesben, s nem hiába, a vén bűnös csak elzsidózta magát, s az éber bürgermajszter lecsapott iziben. Na, ne etessük már egymást, Csurka írt egy tök szokásos – perverz – cikket önlapjába, de ez most aztán kicsapta végleg a biztosítékot a városházán. Meséld a kóbinak!

Dörner György simán beleírta a pályázatnak nevezett röpcédulájába Csurkát – hacsak nem maga Csurka írta bele önmagát. Csurka István pedig a pályázat előtt is éppoly önfeledten és harsányan zsidózott, mint azóta, számos esetben sokkal vadabbul a jelenleginél. Tehát Tarlósnak pontosan tudnia kellet akkor is, hogy mit csinál, amikor Dörnert és Csurkát megküldte egy teátrummal. Tudta is, de azt hitte, hogy még ez is belefér a kétharmadba, ez is átcsúszik valahogy, egy gesztus a náci haveroknak. Nem csúszott.

 

De ő és az emberei még most is azt hiszik, hogy ők az okosok, hisz’ mit léphet erre Dörner? Azt mondja, hogy Csurka nélkül soha, és lelép? És akkor Tarlós a talpig demokrata. Vagy azt mondja, hogy rendben, és akkor lehet hivatkozni arra, hogy kihúztuk a kígyó méregfogát? Oh, akkor Dörner mindjárt hótiszta lesz, szemernyit sem az, aki eddig volt. És mi van, ha Dörner azt mondja: oké, majd Csurkát négerként alkalmazom, vagy csak fel-felugrok hozzá pár jó tanácsért?

Ugyan már, az egész csak egy újabb szemfényvesztés, pont olyan, mint amikor Orbán Viktor az EU csúcson azt mondta, hogy nem, és ezt a nemet másnap reggel már időkérésnek fordította. S az sem véletlen, hogy a Fidesz farpofái közül levegőért – hogy, hogy nem – épp tegnap újra felbukkanó Márta István azzal hozakodott elő, hogy hátha Tarlós meggondolja magát. S mit tesz isten, meggondolta, ördöge volt a Mártának.

 

Ne kérdezzék, hogy kit akarnak ezzel megetetni! Mindenkit. Mint ahogy eredetileg azt hitték, hogy átmegy a Dörner-Csurka páros, most is azt hiszik, hogy egy újabb hazugsággal helyre lehet ütni az előzőt. Nem lehet. Ez az egész trágyadomb így is, úgy is a fejükre omlik, előbb, mint gondolnák.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?