Tarlós és az Új Színház

Gyávák bandája

A szerk.

Alig két hónap kellett csak hozzá, hogy Tarlós István és stábja föltalálja Kolumbusz tojását. Agytröszt, bréjnsztorming és ötletbörze követte egymást a városházán; hogy is mászhatnánk ki abból a kulimászból, ami a Dörner-sztorival borult a nyakunkba?

Jaj, már tiltakozik fél Európa, tüntetés lesz az NSZK-ban és máshol is: hát, kellett ez nekünk? Pedig este még olyan jó ötletnek látszott, csak reggel lógott bilibe az ember keze. Aláírtak a nemzet színészei, a jogtulajdonosok visszavonták a darabjaikat, végül csupán Bayer Zsolt maradt mellettünk. Azt már tényleg ne várjuk meg, hogy Deutsch Tamás ugróiskolát rajzoljon a Paulay Ede utca kövére.

De nem volt hiába a sok agyalás, egyszer csak – két hónap múlva – kipattant az isteni szikra: húzzuk rá a Csurkára, neki már úgy is mindegy, s őt már figyelmeztettük is egyszer, amikor pont a kitüntetett alkalomból a szokottnál is vehemensebben zsidózott.

 

Várjunk ki – mondta az agytröszt –, míg István újra zsidózik, és mi jövünk ki jól a dologból. Ja, ültek hosszú méla lesben, s nem hiába, a vén bűnös csak elzsidózta magát, s az éber bürgermajszter lecsapott iziben. Na, ne etessük már egymást, Csurka írt egy tök szokásos – perverz – cikket önlapjába, de ez most aztán kicsapta végleg a biztosítékot a városházán. Meséld a kóbinak!

Dörner György simán beleírta a pályázatnak nevezett röpcédulájába Csurkát – hacsak nem maga Csurka írta bele önmagát. Csurka István pedig a pályázat előtt is éppoly önfeledten és harsányan zsidózott, mint azóta, számos esetben sokkal vadabbul a jelenleginél. Tehát Tarlósnak pontosan tudnia kellet akkor is, hogy mit csinál, amikor Dörnert és Csurkát megküldte egy teátrummal. Tudta is, de azt hitte, hogy még ez is belefér a kétharmadba, ez is átcsúszik valahogy, egy gesztus a náci haveroknak. Nem csúszott.

 

De ő és az emberei még most is azt hiszik, hogy ők az okosok, hisz’ mit léphet erre Dörner? Azt mondja, hogy Csurka nélkül soha, és lelép? És akkor Tarlós a talpig demokrata. Vagy azt mondja, hogy rendben, és akkor lehet hivatkozni arra, hogy kihúztuk a kígyó méregfogát? Oh, akkor Dörner mindjárt hótiszta lesz, szemernyit sem az, aki eddig volt. És mi van, ha Dörner azt mondja: oké, majd Csurkát négerként alkalmazom, vagy csak fel-felugrok hozzá pár jó tanácsért?

Ugyan már, az egész csak egy újabb szemfényvesztés, pont olyan, mint amikor Orbán Viktor az EU csúcson azt mondta, hogy nem, és ezt a nemet másnap reggel már időkérésnek fordította. S az sem véletlen, hogy a Fidesz farpofái közül levegőért – hogy, hogy nem – épp tegnap újra felbukkanó Márta István azzal hozakodott elő, hogy hátha Tarlós meggondolja magát. S mit tesz isten, meggondolta, ördöge volt a Mártának.

 

Ne kérdezzék, hogy kit akarnak ezzel megetetni! Mindenkit. Mint ahogy eredetileg azt hitték, hogy átmegy a Dörner-Csurka páros, most is azt hiszik, hogy egy újabb hazugsággal helyre lehet ütni az előzőt. Nem lehet. Ez az egész trágyadomb így is, úgy is a fejükre omlik, előbb, mint gondolnák.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.