Jaj, már tiltakozik fél Európa, tüntetés lesz az NSZK-ban és máshol is: hát, kellett ez nekünk? Pedig este még olyan jó ötletnek látszott, csak reggel lógott bilibe az ember keze. Aláírtak a nemzet színészei, a jogtulajdonosok visszavonták a darabjaikat, végül csupán Bayer Zsolt maradt mellettünk. Azt már tényleg ne várjuk meg, hogy Deutsch Tamás ugróiskolát rajzoljon a Paulay Ede utca kövére.
De nem volt hiába a sok agyalás, egyszer csak – két hónap múlva – kipattant az isteni szikra: húzzuk rá a Csurkára, neki már úgy is mindegy, s őt már figyelmeztettük is egyszer, amikor pont a kitüntetett alkalomból a szokottnál is vehemensebben zsidózott.
Várjunk ki – mondta az agytröszt –, míg István újra zsidózik, és mi jövünk ki jól a dologból. Ja, ültek hosszú méla lesben, s nem hiába, a vén bűnös csak elzsidózta magát, s az éber bürgermajszter lecsapott iziben. Na, ne etessük már egymást, Csurka írt egy tök szokásos – perverz – cikket önlapjába, de ez most aztán kicsapta végleg a biztosítékot a városházán. Meséld a kóbinak!
Dörner György simán beleírta a pályázatnak nevezett röpcédulájába Csurkát – hacsak nem maga Csurka írta bele önmagát. Csurka István pedig a pályázat előtt is éppoly önfeledten és harsányan zsidózott, mint azóta, számos esetben sokkal vadabbul a jelenleginél. Tehát Tarlósnak pontosan tudnia kellet akkor is, hogy mit csinál, amikor Dörnert és Csurkát megküldte egy teátrummal. Tudta is, de azt hitte, hogy még ez is belefér a kétharmadba, ez is átcsúszik valahogy, egy gesztus a náci haveroknak. Nem csúszott.
De ő és az emberei még most is azt hiszik, hogy ők az okosok, hisz’ mit léphet erre Dörner? Azt mondja, hogy Csurka nélkül soha, és lelép? És akkor Tarlós a talpig demokrata. Vagy azt mondja, hogy rendben, és akkor lehet hivatkozni arra, hogy kihúztuk a kígyó méregfogát? Oh, akkor Dörner mindjárt hótiszta lesz, szemernyit sem az, aki eddig volt. És mi van, ha Dörner azt mondja: oké, majd Csurkát négerként alkalmazom, vagy csak fel-felugrok hozzá pár jó tanácsért?
Ugyan már, az egész csak egy újabb szemfényvesztés, pont olyan, mint amikor Orbán Viktor az EU csúcson azt mondta, hogy nem, és ezt a nemet másnap reggel már időkérésnek fordította. S az sem véletlen, hogy a Fidesz farpofái közül levegőért – hogy, hogy nem – épp tegnap újra felbukkanó Márta István azzal hozakodott elő, hogy hátha Tarlós meggondolja magát. S mit tesz isten, meggondolta, ördöge volt a Mártának.
Ne kérdezzék, hogy kit akarnak ezzel megetetni! Mindenkit. Mint ahogy eredetileg azt hitték, hogy átmegy a Dörner-Csurka páros, most is azt hiszik, hogy egy újabb hazugsággal helyre lehet ütni az előzőt. Nem lehet. Ez az egész trágyadomb így is, úgy is a fejükre omlik, előbb, mint gondolnák.
