A szerk.

Néhány egyszerű kérdés

A szerk.

A válaszadók fele elutasítja, hogy a határon túli magyarok (pontosabban a bejelentett magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok) szavazhassanak az általános országgyűlési választásokon – derül ki a Political Capital megrendelésére készített közvélemény-kutatásból. A tavalyi új állampolgársági törvény, illetve a választójogi törvénytervezet őszi nyilvánosságra kerülése óta ez az első olyan fölmérés, ami konkrét adatokat közöl a kérdésről. Az eddigi „érdektelenség” aligha véletlen: a 2004-es népszavazás előtt, alatt és után mesterségesen szított jobboldali hisztéria végül is eredményesnek bizonyult. A referendum „nemzetellenes” végeredménye miatt a magyar társadalom időről időre bűnbánatra lett fölszólítva, majd a kormányzásra készülő Fidesz egyértelműen elkötelezte magát a „történelmi igazságszolgáltatás” mellett; és miután meglett a parlamenti kétharmad, a témát közöny vette körül. A dolog el van döntve, nincs értelme tovább vitatkozni.

 

Pedig kellett volna, újra és újra felhozni azokat a politikai, jogi, gazdasági és közigazgatási – egyszóval racionális – érveket, amik a letelepedés nélküli állampolgárság, és a nyomában járó választójog megadása ellen szólnak. Nem csak azért, hogy világossá váljék: ésszerű indokot sem 2004-ben, sem azóta nem tud senki fölhozni ellenük – hisz’ nem is lehet. Hanem azért is, hogy végre nyilvánvaló legyen: az állampolgársági probléma magyarkérdéssé fölfúvása mögött a szimpla aktuálpolitikai megfontolásokon, a nacionalista giccsen kívül semmi, de semmi nincs. Már a kiindulópontjuk is hazugság volt: hiszen a jogokat és kötelezettségeket, az állam és polgárai közötti viszonyt jogszabályokban rögzítő rendszert – ezt a pontosan körülhatárolható, definiálható kapcsolatot – csak a józan ész megerőszakolásával lehetett (és lehet) egy az egyben azonosítani azzal a bonyolult és alig megfogható kapcsolattal, ami az egyén és a nemzet közt lehetséges. A polgári világrend ésszerű szabályait felülírta a nacionalista hőzöngés, a vér szava: hivatásos magyarjaink a határon túliak állampolgárságáról szavaltak, és közben a társadalmat azzal terrorizálták, hogy aki nem így gondolkodik, az a határon túliaktól a nemzethez tartozást tagadja meg. Más érve azóta sincs a szájmagyaroknak.

 

De azért is hiba volt hallgatni, mert a 2004-es nem-párti politikai kampány ugyancsak kerülte a racionális érveket, s a kenyérféltésre apellált. Márpedig a szociális demagógia biztos recept a sikerre: bejött akkor az MSZP-nek, és utóbb, más ügyekben, bejött a Fidesznek is.

A fölmérés mostani eredménye azért figyelemre méltó, mert ilyesfajta kampányról ezúttal szó nincs: a magyarországiak a határon túliaktól nem a nyugdíjrendszer biztonságát vagy a munkahelyüket féltik, hanem a választások tisztaságát. Az MSZP és a Jobbik szavazói a legjobban, a Fidesz szavazói a legkevésbé. Hogy az összes megkérdezett fele miért utasítja el a választójog megadását, arra egyelőre csak tippelni lehet. Talán azért, mert az arcátlanul Fidesz-kompatibilisre sikeredett választójogi törvénytervezet (ami rögzíti a választás lehetőségét a határon túliaknak is) demokráciadeficitje elsőre is világos mindenkinek. Ellentétben mondjuk az Alkotmánybíróság meg a független igazságszolgáltatás fölszámolásával vagy a közmédia propaganda-eszközzé silányításával, amiknek a rémisztő következményei lassabban – igaz, annál biztosabban – válnak szélesebb körben érthetővé. És azt se zárjuk ki, hogy egyre többen tesznek föl evidens kérdéseket. Például azt, hogy a határon túli szavazatokért miként fognak kampányolni? Autonómiát ígérnek majd magyarországi politikusok más ország állampolgárainak? Vagy egyenesen Nagy-Magyarországot? (Hiszen a kampánytétet a siker érdekében mindig emelni kell – a hajdan ötös, hatos metrót, meg 14. és 15. havi nyugdíjat ígérő Fidesz erről aztán igazán sokat tudhat.)

 

És ha a határon túl nemcsak pártlistára, hanem egyéni jelöltre is szavazni lehet (mint azt Kövér László jogi dr. javasolja), akkor azt hogyan is kell elképzelni? Kolozsvár vagy Nyitra Orbán-, Vona- meg Mesterházy-plakátokkal, valamint a magyarországi parlamentbe igyekvő romániai vagy szlovákiai helyi jelölt szórólapjaival lesz tele? E lázálom megvalósulása nem destabilizálná pillanatok alatt a régiót? És a geopolitikai bizonytalanság első jelére nem lépne azonnal a művelt világ, ami Magyarország elszigeteléséhez és tragikus leszakadásához vezetne igen gyorsan?

E logikus, egyszersmind zavarba ejtőn egyszerű fölvetések végig nem gondolásának két oka lehet:

1.) az Orbán & Co. oly végzetesen meghülyült, hogy képtelenek mérlegelni tetteik súlyát;

2.) nagyon is tisztában vannak tetteik lehetséges és drámai következményeivel, de sodorja őket rossz politikájuk tehetetlenségi nyomatéka. És azt sem látják, hogy még mindig nem késő kiszállni.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.