A szerk.

Néhány egyszerű kérdés

A szerk.

A válaszadók fele elutasítja, hogy a határon túli magyarok (pontosabban a bejelentett magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok) szavazhassanak az általános országgyűlési választásokon – derül ki a Political Capital megrendelésére készített közvélemény-kutatásból. A tavalyi új állampolgársági törvény, illetve a választójogi törvénytervezet őszi nyilvánosságra kerülése óta ez az első olyan fölmérés, ami konkrét adatokat közöl a kérdésről. Az eddigi „érdektelenség” aligha véletlen: a 2004-es népszavazás előtt, alatt és után mesterségesen szított jobboldali hisztéria végül is eredményesnek bizonyult. A referendum „nemzetellenes” végeredménye miatt a magyar társadalom időről időre bűnbánatra lett fölszólítva, majd a kormányzásra készülő Fidesz egyértelműen elkötelezte magát a „történelmi igazságszolgáltatás” mellett; és miután meglett a parlamenti kétharmad, a témát közöny vette körül. A dolog el van döntve, nincs értelme tovább vitatkozni.

 

Pedig kellett volna, újra és újra felhozni azokat a politikai, jogi, gazdasági és közigazgatási – egyszóval racionális – érveket, amik a letelepedés nélküli állampolgárság, és a nyomában járó választójog megadása ellen szólnak. Nem csak azért, hogy világossá váljék: ésszerű indokot sem 2004-ben, sem azóta nem tud senki fölhozni ellenük – hisz’ nem is lehet. Hanem azért is, hogy végre nyilvánvaló legyen: az állampolgársági probléma magyarkérdéssé fölfúvása mögött a szimpla aktuálpolitikai megfontolásokon, a nacionalista giccsen kívül semmi, de semmi nincs. Már a kiindulópontjuk is hazugság volt: hiszen a jogokat és kötelezettségeket, az állam és polgárai közötti viszonyt jogszabályokban rögzítő rendszert – ezt a pontosan körülhatárolható, definiálható kapcsolatot – csak a józan ész megerőszakolásával lehetett (és lehet) egy az egyben azonosítani azzal a bonyolult és alig megfogható kapcsolattal, ami az egyén és a nemzet közt lehetséges. A polgári világrend ésszerű szabályait felülírta a nacionalista hőzöngés, a vér szava: hivatásos magyarjaink a határon túliak állampolgárságáról szavaltak, és közben a társadalmat azzal terrorizálták, hogy aki nem így gondolkodik, az a határon túliaktól a nemzethez tartozást tagadja meg. Más érve azóta sincs a szájmagyaroknak.

 

De azért is hiba volt hallgatni, mert a 2004-es nem-párti politikai kampány ugyancsak kerülte a racionális érveket, s a kenyérféltésre apellált. Márpedig a szociális demagógia biztos recept a sikerre: bejött akkor az MSZP-nek, és utóbb, más ügyekben, bejött a Fidesznek is.

A fölmérés mostani eredménye azért figyelemre méltó, mert ilyesfajta kampányról ezúttal szó nincs: a magyarországiak a határon túliaktól nem a nyugdíjrendszer biztonságát vagy a munkahelyüket féltik, hanem a választások tisztaságát. Az MSZP és a Jobbik szavazói a legjobban, a Fidesz szavazói a legkevésbé. Hogy az összes megkérdezett fele miért utasítja el a választójog megadását, arra egyelőre csak tippelni lehet. Talán azért, mert az arcátlanul Fidesz-kompatibilisre sikeredett választójogi törvénytervezet (ami rögzíti a választás lehetőségét a határon túliaknak is) demokráciadeficitje elsőre is világos mindenkinek. Ellentétben mondjuk az Alkotmánybíróság meg a független igazságszolgáltatás fölszámolásával vagy a közmédia propaganda-eszközzé silányításával, amiknek a rémisztő következményei lassabban – igaz, annál biztosabban – válnak szélesebb körben érthetővé. És azt se zárjuk ki, hogy egyre többen tesznek föl evidens kérdéseket. Például azt, hogy a határon túli szavazatokért miként fognak kampányolni? Autonómiát ígérnek majd magyarországi politikusok más ország állampolgárainak? Vagy egyenesen Nagy-Magyarországot? (Hiszen a kampánytétet a siker érdekében mindig emelni kell – a hajdan ötös, hatos metrót, meg 14. és 15. havi nyugdíjat ígérő Fidesz erről aztán igazán sokat tudhat.)

 

És ha a határon túl nemcsak pártlistára, hanem egyéni jelöltre is szavazni lehet (mint azt Kövér László jogi dr. javasolja), akkor azt hogyan is kell elképzelni? Kolozsvár vagy Nyitra Orbán-, Vona- meg Mesterházy-plakátokkal, valamint a magyarországi parlamentbe igyekvő romániai vagy szlovákiai helyi jelölt szórólapjaival lesz tele? E lázálom megvalósulása nem destabilizálná pillanatok alatt a régiót? És a geopolitikai bizonytalanság első jelére nem lépne azonnal a művelt világ, ami Magyarország elszigeteléséhez és tragikus leszakadásához vezetne igen gyorsan?

E logikus, egyszersmind zavarba ejtőn egyszerű fölvetések végig nem gondolásának két oka lehet:

1.) az Orbán & Co. oly végzetesen meghülyült, hogy képtelenek mérlegelni tetteik súlyát;

2.) nagyon is tisztában vannak tetteik lehetséges és drámai következményeivel, de sodorja őket rossz politikájuk tehetetlenségi nyomatéka. És azt sem látják, hogy még mindig nem késő kiszállni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.