A szerk.

A kereszt nevében

A szerk.

Szándékosan félreértik, durván félremagyarázzák, de még a szavait is kiforgatják mindenre képes civilszervezetek annak a szegény, üldözött Kereszténydemokrata Néppártnak, amely a költségvetéshez benyújtott módosító indítványával más célra irányítaná a terhességmegszakításra szánt 400 millió forintot.

Ebbõl az összegbõl azok abortuszát támogatnák, akikét az Egészségbiztosítási Alap nem állja, mert nem a várandós nõnél vagy a magzatnál fennálló súlyos egészségügyi ok miatt kerül rá sor. Hanem másért - a józan ész szerint ezer és egy okból, hogy messzebb ne menjünk, szociális indokok alapján.

 

A Pálffy István és Sáringer-Kenyeres Tamás indítványa ellen fellépõ civilszervezetek (a TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság, a NANE Egyesület, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Patent Egyesület és a Stop-Férfierõszak Projekt) képmutatónak és a terhességmegszakítások számának csökkentésére alkalmatlannak tartják az elvonást, ami valójában csak egy újabb csapás a szegényekre. Lévén elég nyilvánvaló, hogy kik hullanának így ki abból a körbõl, amely számára az ilyen beavatkozás még elérhetõ. Mindezt persze fordíthatnánk sokkal durvábban is a civileknél, például úgy is, hogy "nehogy má' mi fizessük a cigányok összes abortuszát, mert azok nem tudnak parancsolni úgyse maguknak", vagy még ennél is durvábban, hogy a szegény ezt érdemli, az dögöljön meg, az legyen boldogtalan - a kereszténység szent nevében, ámen.

Önmagában már az elég súlyos, hovatovább végzetes következményekkel járó helyzet, hogy ma Magyarországon a tudatos családtervezés, a korszerû fogamzásgátlás csak egy bizonyos életnívó fölött elérhetõ. Erre nyilván csak rátesz egy lapáttal, hogy pont azoktól, akik ezen állapot legfõbb kárvallottjai, akik nem járnak tanácsadásra, akiknek nem telik antibébi-tablettára, de még egy csomag óvszerre sem, nos, azoktól még vonjuk meg a törvényes, az ellenõrzött, de legfõként biztonságos terhességmegszakítás lehetõségét. Az élet nevében. Nem is a haláléban. Elvégre mi vagyunk a keresztények.

 

És van annak a pénznek jobb helye is, fordítsuk az árvaházak csinosítására, vagy épp cserkésztáboroztatásra. Persze, meg minden szépre és jóra, ki ne tudna semmi perc alatt 400 millió forintot elkölteni, pláne a másét. Csakhogy ez egyszerû szemfényvesztés, mesebeszéd. Hiszen semmi másról nincs itt szó, mint a Fidesz összes korábbi ígéretének és a saját alkotmányszerûségük vonatkozó passzusának a felmondásáról. Miszerint dehogy akarnak õk teljes körû abortusztilalmat, hiszen ez itt Európa, hova tetszenek gondolni. Ám ami most történik, az nem más, mint egy öles, pontosabban döntõ lépés az abortusztilalom korlátlan szélesítése felé. Az, amit a kereszténydemokraták mindig is akartak, csak az a jó Fidesz féken tartotta õket. Tartotta, egy frászt, soha.

 

Lapunkban már nyár elején nagy terjedelemben foglalkoztunk az abortusztilalom várható kiterjesztésének lehetséges trükkjeivel. Spronz Júlia és Kuszing Gábor ezt írták: "Szintén a törvény módosítása nélkül fel lehet emelni az abortuszért fizetendõ díj összegét. Jelenleg ugyanis az a fõszabály, hogy a beavatkozás költségét kizárólag akkor fedezi az állam, ha arra egészségügyi indokból került sor. A törvény szerint a 'fizetendõ díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével', ami jelenleg 29 710 Ft. Azonban ez bármikor, különösebb feltûnés nélkül felemelhetõ. Rendelet határozza meg azt is, hogy szociális rászorultsági alapon kik kaphatnak 70, illetve 50 százalékos kedvezményt vagy felmentést a díj fizetése alól, ami szintén észrevétlenül megváltoztatható. Ezzel tovább lehet mélyíteni a szegények - köztük sok roma nõ - és a tehetõsek közti különbséget."

 

Tisztán látták a jövõt, pont ez történik ma. Ez a kereszténydemokraták célja. És még van bõr a képükön szándékos félremagyarázásról beszélni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.