A szerk.

A kereszt nevében

A szerk.

Szándékosan félreértik, durván félremagyarázzák, de még a szavait is kiforgatják mindenre képes civilszervezetek annak a szegény, üldözött Kereszténydemokrata Néppártnak, amely a költségvetéshez benyújtott módosító indítványával más célra irányítaná a terhességmegszakításra szánt 400 millió forintot.

Ebbõl az összegbõl azok abortuszát támogatnák, akikét az Egészségbiztosítási Alap nem állja, mert nem a várandós nõnél vagy a magzatnál fennálló súlyos egészségügyi ok miatt kerül rá sor. Hanem másért - a józan ész szerint ezer és egy okból, hogy messzebb ne menjünk, szociális indokok alapján.

 

A Pálffy István és Sáringer-Kenyeres Tamás indítványa ellen fellépõ civilszervezetek (a TASZ, a Magyar Helsinki Bizottság, a NANE Egyesület, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Patent Egyesület és a Stop-Férfierõszak Projekt) képmutatónak és a terhességmegszakítások számának csökkentésére alkalmatlannak tartják az elvonást, ami valójában csak egy újabb csapás a szegényekre. Lévén elég nyilvánvaló, hogy kik hullanának így ki abból a körbõl, amely számára az ilyen beavatkozás még elérhetõ. Mindezt persze fordíthatnánk sokkal durvábban is a civileknél, például úgy is, hogy "nehogy má' mi fizessük a cigányok összes abortuszát, mert azok nem tudnak parancsolni úgyse maguknak", vagy még ennél is durvábban, hogy a szegény ezt érdemli, az dögöljön meg, az legyen boldogtalan - a kereszténység szent nevében, ámen.

Önmagában már az elég súlyos, hovatovább végzetes következményekkel járó helyzet, hogy ma Magyarországon a tudatos családtervezés, a korszerû fogamzásgátlás csak egy bizonyos életnívó fölött elérhetõ. Erre nyilván csak rátesz egy lapáttal, hogy pont azoktól, akik ezen állapot legfõbb kárvallottjai, akik nem járnak tanácsadásra, akiknek nem telik antibébi-tablettára, de még egy csomag óvszerre sem, nos, azoktól még vonjuk meg a törvényes, az ellenõrzött, de legfõként biztonságos terhességmegszakítás lehetõségét. Az élet nevében. Nem is a haláléban. Elvégre mi vagyunk a keresztények.

 

És van annak a pénznek jobb helye is, fordítsuk az árvaházak csinosítására, vagy épp cserkésztáboroztatásra. Persze, meg minden szépre és jóra, ki ne tudna semmi perc alatt 400 millió forintot elkölteni, pláne a másét. Csakhogy ez egyszerû szemfényvesztés, mesebeszéd. Hiszen semmi másról nincs itt szó, mint a Fidesz összes korábbi ígéretének és a saját alkotmányszerûségük vonatkozó passzusának a felmondásáról. Miszerint dehogy akarnak õk teljes körû abortusztilalmat, hiszen ez itt Európa, hova tetszenek gondolni. Ám ami most történik, az nem más, mint egy öles, pontosabban döntõ lépés az abortusztilalom korlátlan szélesítése felé. Az, amit a kereszténydemokraták mindig is akartak, csak az a jó Fidesz féken tartotta õket. Tartotta, egy frászt, soha.

 

Lapunkban már nyár elején nagy terjedelemben foglalkoztunk az abortusztilalom várható kiterjesztésének lehetséges trükkjeivel. Spronz Júlia és Kuszing Gábor ezt írták: "Szintén a törvény módosítása nélkül fel lehet emelni az abortuszért fizetendõ díj összegét. Jelenleg ugyanis az a fõszabály, hogy a beavatkozás költségét kizárólag akkor fedezi az állam, ha arra egészségügyi indokból került sor. A törvény szerint a 'fizetendõ díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével', ami jelenleg 29 710 Ft. Azonban ez bármikor, különösebb feltûnés nélkül felemelhetõ. Rendelet határozza meg azt is, hogy szociális rászorultsági alapon kik kaphatnak 70, illetve 50 százalékos kedvezményt vagy felmentést a díj fizetése alól, ami szintén észrevétlenül megváltoztatható. Ezzel tovább lehet mélyíteni a szegények - köztük sok roma nõ - és a tehetõsek közti különbséget."

 

Tisztán látták a jövõt, pont ez történik ma. Ez a kereszténydemokraták célja. És még van bõr a képükön szándékos félremagyarázásról beszélni.

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.