Jogában áll hallgatni

A szerk.

Klinghammer István, az igyekvő térképész, egyszersmind frissen kinevezett felsőoktatásért felelős államtitkár úgy indított, hogy a most folyó egyetemi tiltakozások résztvevői "talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak", illetve "nem a leendő értelmiséghez méltó" magatartást tanúsítanak.

Szép, nem? Jövök, és megmondom, hogy ki való ide, de inkább azt, hogy ki nem. Az épp csak kinevezett csinovnyik első dolga, hogy azok ellen forduljon, akiknek a boldogulását a kezébe adták, akikért elméletileg felelős lett. A gyerekek ellen. Ne gondolja senki, hogy csak azok ellen a gyerekek ellen, akik éppen most tüntetnek, akikről Klinghammer most azt mondja, hogy "föltűnt nekem, hogy majdnem annyi tévés és újságíró ugrál körülöttük, mint ahányan vannak". Nem, nem csak ellenük fordult; azzal, hogy a tiltakozás jogát kerek perec megvonta tőlük, minden jelenlegi és majdani egyetemista jogaiba taposott bele (lásd még tőle: "az oktatók oktassanak, a hallgatók tanuljanak" - végtére azt is mondhatta volna, hogy a hallgatók hallgassanak). S vajon mi lett volna, ha Klinghammer azt is észreveszi, hogy ezek körül a jogaikért szót emelő diákok körül, mint legutóbb a Szabadság hídon is, több rendőr "ugrál, mint ahányan vannak". Nem, ez nem tűnt fel Klinghammernek, akinek penetráns belépője annál sötétebb árnyékot vet közös jövőnkre, hogy hozzáállása (csak a pontosság miatt: nyalok a főnökségnek, tiprom a rám bízottakat) egy eleve sérült csoport sebeit mélyíti el.

Magyarország kormánya ugyanis alkotmányos szinten köti röghöz a diákjait (persze nevezett élénk helyeslése kíséretében), miközben kivonja a pénzünket a felsőoktatásból, megteremti saját egyetemeit, a maradékot pedig odalöki az e téren különösen szor(g)os szövetségesének, a Jobbiknak. Minek következtében a honi nacionalista szélsőjobb által már elfoglalt pozíciókból intenzív offenzíva indul a koncul kapott egyetemek pacifikálására.

Az ELTE BTK nettó jobbikos vezetésű hallgatói önkormányzata hosszú ideje listázza a bekerülő hallgatókat, amit hovatovább kérkedve be is ismernek. Letagadva persze - a pillanatnyilag még - kínos részleteket, miszerint ezek a listák, "csúnya zsidófejű", "szerintem cigó", "biztos, hogy ratyi" gyerekekről szólnának, vagy esetleg olyan megjegyzéseket tartalmaznának, miszerint "félvér lehet a kislány, és az összes képen óriási ribanc" vagy "Pistának jó lesz". Vajon mire lesz jó a Pistának? Oh, igen, ezeket utólag hamisította oda valaki - szól a magyarázat. Amit mi - ismervén a Jobbik teljes életművét - fenntartások nélkül el is hiszünk, legfeljebb annyival egészítenénk ki, hogy a hamisító alighanem egy ronda zsidófejű ratyi cigó lehetett, akinek egy félvér ribanc segített. Ilyen légkörben nemcsak az áldozatok szívják meg, rámennek a semlegesek vagy épp a farkasokkal együtt üvöltők is, s végül isten azon barmai is, akik ezt az egészet generálják bűnös felelőtlenségükben, aljas indokból.

Ezeken a helyeken, ahol Magyarország jövőjét lenne szükséges megalapozni, ma senki nincs biztonságban. Mert jön például az emlegetett HÖK elnöke, valami Garbai, és feljelenti a neki nem tetsző oktatókat is. Találják ki, milyen alapon! Garbai feljelentése ma még "lepattan" a címzettről, de a folyamat láthatóan beindult, akik ma tiltakoznak, nyilvánvaló defenzívából teszik.

A Fidesz elérte a gyerekeket, s rontó szándékaival nincs is egyedül. Kedves szülő, jobb, ha tudomásul veszed, hogy mi vár ribancszármazású, csúnya ratyifejű zsidó cigánygyerekedre a magyar felsőoktatásban. Nos, jogában áll majd hallgatni, mert ha pampogni mer, ráengedik a futballszurkolókat, hogy "hajjá' éhen Londonban, kisköcsög", vagy a Jobbikot. Már ha azok nem ugyanazok. Egyáltalán, kik a futballszurkolók? Azok, akik tegnap még futballhuligánok voltak? Tudja az ördög, kik, de azt tudjuk, hogy kik engedik rá a gyerekekre őket. S aki ezek után még azt hiszi, hogy a Klinghammer egy szikrát is különb a Garbainál, az szerfelett önveszélyes illúziókban ringatja magát.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.