Jogában áll hallgatni

A szerk.

Klinghammer István, az igyekvő térképész, egyszersmind frissen kinevezett felsőoktatásért felelős államtitkár úgy indított, hogy a most folyó egyetemi tiltakozások résztvevői "talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak", illetve "nem a leendő értelmiséghez méltó" magatartást tanúsítanak.

Szép, nem? Jövök, és megmondom, hogy ki való ide, de inkább azt, hogy ki nem. Az épp csak kinevezett csinovnyik első dolga, hogy azok ellen forduljon, akiknek a boldogulását a kezébe adták, akikért elméletileg felelős lett. A gyerekek ellen. Ne gondolja senki, hogy csak azok ellen a gyerekek ellen, akik éppen most tüntetnek, akikről Klinghammer most azt mondja, hogy "föltűnt nekem, hogy majdnem annyi tévés és újságíró ugrál körülöttük, mint ahányan vannak". Nem, nem csak ellenük fordult; azzal, hogy a tiltakozás jogát kerek perec megvonta tőlük, minden jelenlegi és majdani egyetemista jogaiba taposott bele (lásd még tőle: "az oktatók oktassanak, a hallgatók tanuljanak" - végtére azt is mondhatta volna, hogy a hallgatók hallgassanak). S vajon mi lett volna, ha Klinghammer azt is észreveszi, hogy ezek körül a jogaikért szót emelő diákok körül, mint legutóbb a Szabadság hídon is, több rendőr "ugrál, mint ahányan vannak". Nem, ez nem tűnt fel Klinghammernek, akinek penetráns belépője annál sötétebb árnyékot vet közös jövőnkre, hogy hozzáállása (csak a pontosság miatt: nyalok a főnökségnek, tiprom a rám bízottakat) egy eleve sérült csoport sebeit mélyíti el.

Magyarország kormánya ugyanis alkotmányos szinten köti röghöz a diákjait (persze nevezett élénk helyeslése kíséretében), miközben kivonja a pénzünket a felsőoktatásból, megteremti saját egyetemeit, a maradékot pedig odalöki az e téren különösen szor(g)os szövetségesének, a Jobbiknak. Minek következtében a honi nacionalista szélsőjobb által már elfoglalt pozíciókból intenzív offenzíva indul a koncul kapott egyetemek pacifikálására.

Az ELTE BTK nettó jobbikos vezetésű hallgatói önkormányzata hosszú ideje listázza a bekerülő hallgatókat, amit hovatovább kérkedve be is ismernek. Letagadva persze - a pillanatnyilag még - kínos részleteket, miszerint ezek a listák, "csúnya zsidófejű", "szerintem cigó", "biztos, hogy ratyi" gyerekekről szólnának, vagy esetleg olyan megjegyzéseket tartalmaznának, miszerint "félvér lehet a kislány, és az összes képen óriási ribanc" vagy "Pistának jó lesz". Vajon mire lesz jó a Pistának? Oh, igen, ezeket utólag hamisította oda valaki - szól a magyarázat. Amit mi - ismervén a Jobbik teljes életművét - fenntartások nélkül el is hiszünk, legfeljebb annyival egészítenénk ki, hogy a hamisító alighanem egy ronda zsidófejű ratyi cigó lehetett, akinek egy félvér ribanc segített. Ilyen légkörben nemcsak az áldozatok szívják meg, rámennek a semlegesek vagy épp a farkasokkal együtt üvöltők is, s végül isten azon barmai is, akik ezt az egészet generálják bűnös felelőtlenségükben, aljas indokból.

Ezeken a helyeken, ahol Magyarország jövőjét lenne szükséges megalapozni, ma senki nincs biztonságban. Mert jön például az emlegetett HÖK elnöke, valami Garbai, és feljelenti a neki nem tetsző oktatókat is. Találják ki, milyen alapon! Garbai feljelentése ma még "lepattan" a címzettről, de a folyamat láthatóan beindult, akik ma tiltakoznak, nyilvánvaló defenzívából teszik.

A Fidesz elérte a gyerekeket, s rontó szándékaival nincs is egyedül. Kedves szülő, jobb, ha tudomásul veszed, hogy mi vár ribancszármazású, csúnya ratyifejű zsidó cigánygyerekedre a magyar felsőoktatásban. Nos, jogában áll majd hallgatni, mert ha pampogni mer, ráengedik a futballszurkolókat, hogy "hajjá' éhen Londonban, kisköcsög", vagy a Jobbikot. Már ha azok nem ugyanazok. Egyáltalán, kik a futballszurkolók? Azok, akik tegnap még futballhuligánok voltak? Tudja az ördög, kik, de azt tudjuk, hogy kik engedik rá a gyerekekre őket. S aki ezek után még azt hiszi, hogy a Klinghammer egy szikrát is különb a Garbainál, az szerfelett önveszélyes illúziókban ringatja magát.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.