A hatpárti ellenzék – DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd – már korábban megállapodott abban, hogy mind a 106 egyéni választókerületben közös jelöltet, illetve közös miniszterelnök-jelöltet indít a Fidesszel szemben, a Momentum hétvégi lépésével pedig lényegében az is eldőlt, hogy közös listán indulnak majd. A DK, az MSZP és a Párbeszéd hosszabb ideje ezt szorgalmazza, az LMP nyilván nem kockáztathatja meg a külön indulást, és bár a Jobbiknál hivatalos döntés még nincs, túl nagy mozgásterük nem maradt, főleg azután nem, hogy a választási törvény parlament előtt lévő módosításával a Fidesz 27-ről 71-re szándékozik emelni a listaállításhoz minimálisan szükséges képviselőjelöltek számát.
Aki figyelemmel követte az ellenzéki pártok tárgyalásait, láthatta, a törvénymódosítástól függetlenül is a közös listás megoldás felé haladtak a felek; az új szabályozás még meg is könnyíti a Momentum és a Jobbik vezetése számára, hogy belső ellenzékük és a közös listától ódzkodó szavazóik előtt megvédjék ezt a stratégiát. Hogy miért tette meg nekik ezt a szívességet Orbán, azt csak találgatni tudjuk. Talán elhiszi, hogy a Fidesznek kedvezőbb a közös lista, mert így a propaganda könnyebben gyurcsányozhat, nácizhat, azaz a siker nagyobb esélyével próbálhatja meg egymással kompromittálni az ellenzék pártjait. Talán úgy volt vele, hogy ha már úgyis közös lista lesz, jobb, ha ezt a közvélemény a Fidesz machinációinak tudja be, nem pedig annak, hogy az ellenzék önszántából döntött így. Talán tartogat még valamit, ami nagyon megnehezíti majd a közös listát állító pártok életét akkor, amikor már nem tudják visszacsinálni a dolgot. Még az is lehet, hogy a 71-es szabállyal azt szeretné elérni, hogy a Kutyapárt minél több helyen legyen kénytelen elindulni és elszívni a potenciális ellenzéki szavazók egy részét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
