Közösen

A szerk.

Vasárnap a Momentum küldöttgyűlése felhatalmazta a párt elnökségét, hogy a 2022-es országgyűlési választásokon az ellenzéki pártokkal közös listát állítson.

A hatpárti ellenzék – DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd – már korábban megállapodott abban, hogy mind a 106 egyéni választókerületben közös jelöltet, illetve közös miniszterelnök-jelöltet indít a Fidesszel szemben, a Momentum hétvégi lépésével pedig lényegében az is eldőlt, hogy közös listán indulnak majd. A DK, az MSZP és a Párbeszéd hosszabb ideje ezt szorgalmazza, az LMP nyilván nem kockáztathatja meg a külön indulást, és bár a Jobbiknál hivatalos döntés még nincs, túl nagy mozgásterük nem maradt, főleg azután nem, hogy a választási törvény parlament előtt lévő módosításával a Fidesz 27-ről 71-re szándékozik emelni a listaállításhoz minimálisan szükséges képviselőjelöltek számát.

Aki figyelemmel követte az ellenzéki pártok tárgyalásait, láthatta, a törvénymódosítástól függetlenül is a közös listás megoldás felé haladtak a felek; az új szabályozás még meg is könnyíti a Momentum és a Jobbik vezetése számára, hogy belső ellenzékük és a közös listától ódzkodó szavazóik előtt megvédjék ezt a stratégiát. Hogy miért tette meg nekik ezt a szívességet Orbán, azt csak találgatni tudjuk. Talán elhiszi, hogy a Fidesznek kedvezőbb a közös lista, mert így a propaganda könnyebben gyurcsányozhat, nácizhat, azaz a siker nagyobb esélyével próbálhatja meg egymással kompromittálni az ellenzék pártjait. Talán úgy volt vele, hogy ha már úgyis közös lista lesz, jobb, ha ezt a közvélemény a Fidesz machinációinak tudja be, nem pedig annak, hogy az ellenzék önszántából döntött így. Talán tartogat még valamit, ami nagyon megnehezíti majd a közös listát állító pártok életét akkor, amikor már nem tudják visszacsinálni a dolgot. Még az is lehet, hogy a 71-es szabállyal azt szeretné elérni, hogy a Kutyapárt minél több helyen legyen kénytelen elindulni és elszívni a potenciális ellenzéki szavazók egy részét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.