Kutyaszorítóban

A szerk.

Magyarország kormánya hétfőn délután mintegy a nevére íratta fő kultúrkomisszárjának öklendezését, amikor – az egyik miniszterelnök-helyettes kezével – kormányzati pecsétet ütött Demeter Szilárd éppen aktuális nekináculására.

Nem is az elsőre, hisz most a gázkamrázós volt soron, korábban meg már volt mengelézős meg másféle is. A legjobb az egészben az volt, ahogy megmagyarázták. Orbán elbujdosott e nemes feladat elől, és a szemüvegesekre (Varga, Gulyás, ilyenek), régies kifejezéssel: az emberarcú fideszesekre bízta a dolgot, Varga Mihály ki is tett magáért, valami olyasmit mondott, hogy visszavonta posztját, ezért nem kell visszavonni a posztjáról (csak ő nem tudta ilyen szépen megfogalmazni). Következetes lépés volt, annyi szent!

Hiszen Demeter Szilárd most sem csinált mást, mint egész eddigi kultúrpolitikusi pályafutása során: felbüfögte – a maga szerény eszközeivel, végtére is művészember – azt, amit Orbán Viktortól hallott, s mivel a főnök az utóbbi napokban igazított egyet a dumáján, ha nem is nagyot, feltehetően ukáz volt, hogy tessék kontrázni hozzá. Vagy még az sem. Demeter pedig – státusának oly szerfelett bizonytalan volta okán: afféle kisebbrendűségi megalapozottságú kivagyiságból – cifrázott rajta egyet. Amit egyik oldalról nézve nem kellett volna, mert most hörögnek a zsidó szervezetek, még a baráti is odamorgott valamit, pampog az ellenségesnek ugyancsak nem mondható, de sajnálatosan épp csomagoló amerikai követség, satöbbi. Másfelől viszont nagyon is kellett, hisz megint van miről beszélni a bűnös járványkezelés, az európai megszégyenülés, az ereszcsatorna és a hétköznapi lopkodás helyett – nem mintha ez lett volna a célja Demeternek, vagy akár a tartóinak. Így anélkül, hogy azt állítanánk, hogy nem számít az, amit ez a félcédulás mond, hiszen egy kormánymegbízott nyakatekert zsidózása és perverz holokausztrelativizálása még az ennyire elrongyolódott közállapotok között is sok rosszat ígér a közvetlen közeli jövőre nézvést, nyugodtan kijelenthetjük: nem Demeter tódítása itt a legrosszabb, hanem Orbáné.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.