Nem is az elsőre, hisz most a gázkamrázós volt soron, korábban meg már volt mengelézős meg másféle is. A legjobb az egészben az volt, ahogy megmagyarázták. Orbán elbujdosott e nemes feladat elől, és a szemüvegesekre (Varga, Gulyás, ilyenek), régies kifejezéssel: az emberarcú fideszesekre bízta a dolgot, Varga Mihály ki is tett magáért, valami olyasmit mondott, hogy visszavonta posztját, ezért nem kell visszavonni a posztjáról (csak ő nem tudta ilyen szépen megfogalmazni). Következetes lépés volt, annyi szent!
Hiszen Demeter Szilárd most sem csinált mást, mint egész eddigi kultúrpolitikusi pályafutása során: felbüfögte – a maga szerény eszközeivel, végtére is művészember – azt, amit Orbán Viktortól hallott, s mivel a főnök az utóbbi napokban igazított egyet a dumáján, ha nem is nagyot, feltehetően ukáz volt, hogy tessék kontrázni hozzá. Vagy még az sem. Demeter pedig – státusának oly szerfelett bizonytalan volta okán: afféle kisebbrendűségi megalapozottságú kivagyiságból – cifrázott rajta egyet. Amit egyik oldalról nézve nem kellett volna, mert most hörögnek a zsidó szervezetek, még a baráti is odamorgott valamit, pampog az ellenségesnek ugyancsak nem mondható, de sajnálatosan épp csomagoló amerikai követség, satöbbi. Másfelől viszont nagyon is kellett, hisz megint van miről beszélni a bűnös járványkezelés, az európai megszégyenülés, az ereszcsatorna és a hétköznapi lopkodás helyett – nem mintha ez lett volna a célja Demeternek, vagy akár a tartóinak. Így anélkül, hogy azt állítanánk, hogy nem számít az, amit ez a félcédulás mond, hiszen egy kormánymegbízott nyakatekert zsidózása és perverz holokausztrelativizálása még az ennyire elrongyolódott közállapotok között is sok rosszat ígér a közvetlen közeli jövőre nézvést, nyugodtan kijelenthetjük: nem Demeter tódítása itt a legrosszabb, hanem Orbáné.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
