Erdő Péter hálaadó imája alapján azt gondolnánk, hogy a szeptemberi világraszóló (legalábbis annak szánt) rendezvénysorozat a hazai katolikus egyház sikertörténete volt, egyúttal újjászületésének és modernizációjának fontos állomása. Noha nincs okunk kételkedni a bíboros őszinteségében, a teljességhez tartozik, hogy a pápai zárómisét leszámítva kizárólag olyan eseményeket tudunk felidézni az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról, amelyek korántsem Jézus szelíd szeretetének és ellenállhatatlan erejének a bizonyítékai voltak, inkább magasztosnak aligha nevezhető megnyilvánulások sora – élő díszletnek kirendelt kisdiákok, Tóth Gabi popénekesnő „vértanúsága” stb. –, meg persze a tömény kormánypropaganda. Mindezt Semjén Zsolt azon Facebook-bejegyzése jelképezi a legtömörebben, amelyet Ferenc pápával készült közös fotója alá írt: „Találkozó a Szentatyával, röviden bemutattam egyházpolitikánkat”. De a magyar katolikus egyház inkompetenciáját jelzi az is, hogy a számukra fontos események (ha voltak egyáltalán ilyenek) nem érték el az országos sajtó ingerküszöbét, és arra sem vennénk mérget, hogy a több mint 30 milliárd állami forinttal megtámogatott eseménnyel olyan hatalmas tömegeket sikerült volna meggyőzni a hit erejéről, vagy visszacsalogatni őket a vasárnapi misére. Azt persze nem tudjuk, hogy a kormány egyházpolitikáját Semjén hogyan tálalta a pápának, ám abban kétségtelenül igaza volt, hogy az röviden összefoglalható. Valahogy így: „Orbán Viktor feltétlen hívei nem szenvednek hiányt”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
