Töketlenkedés folyik-e az ellenzéki oldalon vagy nem? Inkább nem létező személyek és fantomszervezetek dáridóznak (az egy szem MSZP kivételével), vagy épp ellenkezőleg: valójában a 2014 utáni koalíciós kormány, de legalábbis a Fidesszel szembeni széles pártszövetség első közös fellépéseit volt alkalmunk az év elején megfigyelni?
Most ott tartunk, hogy az Együtt 2014 (Bajnai mindjárt-pártja, a Milla és a Szolidaritás laza koalíciója) a posztorbáni világ alkotmányos berendezkedéséről kitárt szívvel tárgyal az MSZP-vel, illetve az MSZP által ministrált Szövetség a változásért nevezetű összejövetellel, de az ún. gazdasági és társadalompolitikai kérdéseket jegelné, Bajnai mondása szerint ezekről pár hónap múlva is ráérnek egyeztetni (hajba kapni). Az MSZP erre megvonja a vállát, és az Együtt 2014 nélkül halad a "gazdasági és társadalompolitikai kérdések" megoldása felé: leginkább egyedül, még ha szövetségben is (a változásért), mert Ungár Klárát, Kuncze Gábort vagy Gyurcsány Ferencet tömegvonzó képességük mai foka alapján aligha van módunk valódi partnernek látni. (Schmuck, a bohókás egyéniségekhez vonzódó nyugdíjasok nemtője talán kivétel e tekintetben, kérdés viszont, hogy ha Schmuckon lehet nyerni mondjuk 150 ezret, mennyit lehet a vele együttmutatkozáson bukni: erről Dávid Ibolyát és az egykori MDF-et lenne érdemes megkérdezni.)
Meddig viszi a lendület?
Fotó: MTI
Hogy kinek van igaza, tudja a fene. Igaza lehet az MSZP-nek: ugyan miért várna az MSZP gazdasági programjának (ha van neki ilyen) prezentálásával akármeddig, de igaza van bizonyosan Bajnaiéknak is: az MSZP nyilván népbarátra hangszereli majd mondanivalóját, ami őnekik, mármint a Haza és haladásnak bizonyára nem állna olyan jól. A tavaly október 23-ával keletkező lendület mindenesetre veszni látszik: veszni kezdett, bárhogy is forgatjuk, az LMP távolmaradásával, és vész elfele most, avval, ami a felek kölcsönös nyilvános udvariaskodása ellenére is töketlenkedésnek látszik.
Afelől nincs kétségünk, hogy minden játékos első és megkérdőjelezhetetlen célja Orbán leváltása - de ettől még senki nincs ki a vízből. Az MSZP felől nézve így fest a helyzet. Vagy igaz az, hogy az Együtt 2014 nélkül nem tudnak nyerni, vagy az az igaz, hogy nélkülük is nyerni tudnak. Hovatovább: akkor tudnának csak nyerni igazán, ha az Együtt 2014 nem is létezne, mert az Együtt 2014 csak visz el tőlük szavazatokat (amint azt az első, tavaly októberi felmérések mutatták). De az is lehet, hogy baromira nem lesz kormányváltás, ha nincs az a - mennyi is? pár százezer? centrum-, sőt középjobb szavazó, aki az életben nem voksolna a szólóban induló MSZP-re, de akiket Bajnai, ha ügyesen lavíroz, be tud dobni a közösbe. De hoz-e ennyit Bajnai? Vagy mégiscsak visz? (Kinyírták például a 3-4 százalékra mindeddig jó Gyurcsányt is: a volt kormányfő a volt kormányfő hívei számára is vonzóbb most, mint a volt kormányfő.)
Mi a bölcs, racionális stratégia ebben az esetben?
Az Együtt felől meg így fest a helyzet. Ha az MSZP nélkülük forszírozza a továbbhaladást gazd. és társ. pol. és egyéb kérdésekben, ha nem várja be őket, könnyen felőrlődhetnek. Az Együtt 2014 most válna párttá, most fogna szervezetépítésbe, választókerületi építkezésbe, etc. - a jelöltvadászat kevéssé tűnik reményteli vállalkozásnak, nemhogy a Fidesz, de az MSZP is mérföldekkel előttük jár. Mennyien szavaznak majd az egyéni körzetekben a Bajnai-márkajelzést viselő ismeretlenekre, meg pár jó gondolatra - az MSZP-jelölttel szemben? Kevesen. Ha az MSZP e jelöltek csendestársaként lép fel, akkor meg sokan. Ha viszont túl hamar állnak be a szocpárt mellé, akkor mi az értelme a létüknek? Mekkora a pont jó távolság az MSZP-től, és mikor annyi? Mit gondol erről Bajnai, mit a Milla és mit a Szolidaritás? Vajon ugyanazt? Mi a bölcs, racionális magatartás e dilemmával szembesülve?
Na, ki húzza a rövidebbet?
Fotó: MTI
És persze, a Jobbikkal megvert Fidesz sincs sokkal könnyebb helyzetben; sőt, ha Schiffer jól számít - és ha igazat beszél, amikor azt állítja most, hogy nem szűri össze a levet semmi szín alatt Orbánnal -, a kormánypárt egykori szavazói közül a szocpártot semmi körülmények közt nem ikszelők számára is kínálkozik tisztességes menekülési útvonal. De amit most látunk, az a következő. Orbán nagyon sokat és nagyon hatékonyan dolgozik azért, hogy tönkretegye a saját dolgát, és egy csomó dolgot (például a gazdaságot) már úgy tönkre is tett, hogy visszacsinálni se tudná. Szorult helyzetéből az ellenzék erői segíthetik ki csak: ha még jobban, még hatékonyabban, még invenciózusabban teszik tönkre az ő saját dolgukat. Pedig ez a saját dolguk nem lenne olyan bonyolult: az Orbán-rezsim elleni társadalmi tiltakozásból politikát csinálni.
