Általában nem tudatosan tör elő azokból, akiket vélt vagy valós sérelem ér. Például, ha nem jön az InterCity háromnegyed órája, és a hidegben kell ácsorogni. Ha nincs utastájékoztatás, nincs WC és váróterem sincs… Nos, ilyen szituációban azok az utasok is könnyen anyázni kezdhetnek, akiknek volt gyerekszobájuk. Valószínű, hogy a Kelenföldi pályaudvaron fagyoskodó Hadházy Ákos is spontán, úgymond hirtelen felindulásból vagy épp tehetetlenségében támadt neki hasonló szavakkal Lázár János illetékes szakminiszternek. Ahogy nap mint nap utasok százai teszik. De tényleg minden áldott nap, s mindig jó okkal.
Baross Gábor óta nem volt olyan közlekedési minisztere Magyarországnak, akinek a neve annyira egybeforrott volna a vasúttal mint Lázár Jánosé. Pedig nem akart ő közlekedési miniszter lenni. Elmondása szerint, amikor Orbán Viktor megkereste azzal, hogy „volna itt egy kis probléma, tudna-e segíteni”, nem tudott nemet mondani. Mert ő ilyen, nyilván. „Hízelgőnek tartom, hogy a legnehezebb és a legbonyolultabb feladatra szoktak odaállítani” – mondta később, megidézve ezzel az egykori nagy előd, Gerő Ernő szellemét is, aki ugyancsak dilettánsként, pártutasításra lett közlekedési miniszter. A különbség legfeljebb annyi, hogy Gerő alatt, 1945 és 1949 között úgy-ahogy újjáépítették a félig elpusztított vasutat, Lázár 2022. novemberi kinevezése óta viszont az amúgy is emberalatti állapotban lévő vasút még jobban leépült. A miniszter leállított minden korábbi beruházást (egyebek mellett 115 korszerű mozdony beszerzését), kirúgott egy csomó embert. Viszont bevezette az ország- és megyebérletet, ami leginkább jelentős mennyiségű koporsószög volt a haldokló magyar vasút számára.
„Nem tudom azt mondani a kedves magyar honfitársaknak, hogy elképesztő jó szolgáltatást biztosítunk, gyertek és utazzatok. Ezzel szemben azt tudom nekik mondani, hogy nézzétek, ez olyan, amilyen, de a miénk, és olcsón adom ezt a szolgáltatást” – mondta még tavaly áprilisban Lázár a Telex podcastjában, ígérete pedig a 20 ezer forintnál olcsóbb országbérletre és a feleannyiba kerülő megyebérletekre vonatkozott. A leértékelt vonatjegyeket örömmel fogadta az utazóközönség, legalábbis azok, akiket különösebben nem érdekelt, hogy e nagylelkűség is kizárólag a magyar adófizetőknek köszönhető. Azt sem lehet tudni, hogy a bérletek bevezetése mekkora veszteséget okozott a MÁV-nak, bár a kormányhoz közelálló körökben ez számított a legkevésbé.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
