A szerk.

Vár a MÁV

A szerk.

Az anyázás azok közé a kivételesen sértő gesztusok közé tartozik, amely sokak szerint azonnali megtorlást követel. Ám ha abból indulunk ki, hogy hányan anyáznak csak a városi közlekedésben, már nem is akkora sértés ez.

Általában nem tudatosan tör elő azokból, akiket vélt vagy valós sérelem ér. Például, ha nem jön az InterCity háromnegyed órája, és a hidegben kell ácsorogni. Ha nincs utastájékoztatás, nincs WC és váróterem sincs… Nos, ilyen szituációban azok az utasok is könnyen anyázni kezdhetnek, akiknek volt gyerekszobájuk. Valószínű, hogy a Kelenföldi pályaudvaron fagyoskodó Hadházy Ákos is spontán, úgymond hirtelen felindulásból vagy épp tehetetlenségében támadt neki hasonló szavakkal Lázár János illetékes szakminiszternek. Ahogy nap mint nap utasok százai teszik. De tényleg minden áldott nap, s mindig jó okkal.

Baross Gábor óta nem volt olyan közlekedési minisztere Magyarországnak, akinek a neve annyira egybeforrott volna a vasúttal mint Lázár Jánosé. Pedig nem akart ő közlekedési miniszter lenni. Elmondása szerint, amikor Orbán Viktor megkereste azzal, hogy „volna itt egy kis probléma, tudna-e segíteni”, nem tudott nemet mondani. Mert ő ilyen, nyilván. „Hízelgőnek tartom, hogy a legnehezebb és a legbonyolultabb feladatra szoktak odaállítani” – mondta később, megidézve ezzel az egykori nagy előd, Gerő Ernő szellemét is, aki ugyancsak dilettánsként, pártutasításra lett közlekedési miniszter. A különbség legfeljebb annyi, hogy Gerő alatt, 1945 és 1949 között úgy-ahogy újjáépítették a félig elpusztított vasutat, Lázár 2022. novemberi kinevezése óta viszont az amúgy is emberalatti állapotban lévő vasút még jobban leépült. A miniszter leállított minden korábbi beruházást (egyebek mellett 115 korszerű mozdony beszerzését), kirúgott egy csomó embert. Viszont bevezette az ország- és megyebérletet, ami leginkább jelentős mennyiségű koporsószög volt a haldokló magyar vasút számára.

„Nem tudom azt mondani a kedves magyar honfitársaknak, hogy elképesztő jó szolgáltatást biztosítunk, gyertek és utazzatok. Ezzel szemben azt tudom nekik mondani, hogy nézzétek, ez olyan, amilyen, de a miénk, és olcsón adom ezt a szolgáltatást” – mondta még tavaly áprilisban Lázár a Telex podcastjában, ígérete pedig a 20 ezer forintnál olcsóbb országbérletre és a feleannyiba kerülő megyebérletekre vonatkozott. A leértékelt vonatjegyeket örömmel fogadta az utazóközönség, legalábbis azok, akiket különösebben nem érdekelt, hogy e nagylelkűség is kizárólag a magyar adófizetőknek köszönhető. Azt sem lehet tudni, hogy a bérletek bevezetése mekkora veszteséget okozott a MÁV-nak, bár a kormányhoz közelálló körökben ez számított a legkevésbé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.