A szerk.

Szeplőfoltok

A szerk.

Itt a tél, már volt hó is, ismét megadva a hazának a nagy közös élményt, a tömegközlekedés azonnali összeomlását. De él az országban nagyjából 12–15 ezer olyan ember, akinek a tél mást is jelent.

A szakemberek szerint körülbelül ennyi a hajléktalanok száma, akiknek a fele Budapesten próbál életben maradni (ez többek között annak a következménye, hogy a vidéki menedékhelyek annyira telítettek, hogy sokakat onnan irányítanak a fővárosba). Egy részük nyomorúságos körülmények között kénytelen aluljárókban, épületek beszögellései­ben, kirakatok alatt aludni. Ilyen sorsot akkor sem érdemel senki, ha amúgy sokan vélik is úgy, hogy ezek az emberek bizonyára maguknak köszönhetik a lecsúszásukat. Ellenpélda is akad bőven: vannak, akik minden évben ruhafogasokat helyeznek ki már Budapesten is azért, hogy a megunt meleg ruhák a lehető leggyorsabban kerüljenek azokhoz, akik számára a komoly állapotromlás elkerülésének, vagy a túlélésnek a záloga is lehet egy kabát; máshol meleg ételt osztanak, és az ilyenkor eleve nagy kihasználtságú menhelyek is igyekeznek minél több embert befogadni.

E helyzetre megvan a válasza Szentkirályi Alexandrának, a Fidesz budapesti frakcióvezetőjének is, aki az első havazás után fontosnak tartotta bejelenteni, hogy ők bizony megvizsgálnák az aluljárók éjszakai lezárásának a lehetőségét, „hogy az éjszakák biztonságosabbak legyenek mindenki számára”. Szentkirályi Alexandra korábban is tanúbizonyságot tett szociális érzékenységéről: amikor 2014-ben a Tarlós-féle városvezetés rendeletben tiltotta ki a hajléktalanokat a közterekről, a tiltakozók élőláncot szerveztek a Főpolgármesteri Hivatal köré; a politikus asszony pedig szembesülvén ezzel a faragatlansággal, azon bosszankodott, hogy nem tud behajtani a Városháza parkolójába az Audijával. Persze nincs min csodálkozni: Kubatov Gábor fideszes pártigazgató komplett galériát töltött fel tavaly a Face­bookra olyan emberekről, akik aluljárókban kénytelenek aludni. Az üzenete pedig az volt, hogy lám, Karácsony Gergely főpolgármester annyira alkalmatlan a feladatra, hogy elárasztotta a fővárost is hajléktalanokkal. S ne feledkezzünk meg a Fidesz-támogatta nem Fidesz-jelölt, jelenleg épp a profi várospolitikus és városüzemeltető imidzsét építő Vitézy Dávidról sem, aki ugyancsak támogatja az aluljárók éjszakai lezárását.

A szokásos fideszes műsornak vagyunk ismét a tanúi: a társadalom egyik kiszolgáltatott rétege ismét célponttá vált (ahogyan időnként a menekültek, a szegregáltan oktatott cigányok vagy a szexuális kisebbségek). A gyávák játéka a hajléktalanok ellen hangolni a többséget, hiszen a hajléktalanok nem képesek megvédeni magukat, nincs semennyi érdekérvényesítő erejük, jártányi is alig, és még biztos szavazatok sem remélhetők tőlük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.