A szerk.

Virágok, madarak és a sötétség

A szerk.

Álmában két macska volt, de az egyik hazudott. Az egyik virágos ingben, kopott farmerben, nyakában a nukleáris fegyverek leszerelésére buzdító emblémával (ismerik, olyan, mint a Mercedesé, csak eggyel több a szára) őgyelgett az 1967-es Haight-Ashbury utcáin, parkjaiban, s minden szembejövőnek azt mondta: béke! Legyen béke, testvér! Békét, de azonnal!

A virágok gyermeke volt ő, a béke barátja. A másik macska kirúgta a kocsma oldalát. Három fröccs meg két feles után már ordítva énekelt, s sötét tekintettel méregette azokat, akik úgymond nem énekeltek vele. Azt üvöltötte torka szakadtából, hogy „visszavesszük Erdélyt a bocskoros oláhtól, bevonulunk Kolozsvárra”, meg azt, hogy „Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjeeeees, ezer évig miénk volt és miénk leeeesz…”. De az egyik macska hazudott.

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin november 4-én beszédet mondott az Orosz Történelmi és a Hadtörténeti Társaságok újjáalakulásának 10. évfordulójára rendezett díszünnepségen. Szónoklatában felidézte a történelmet is, mely történelem a napnál is világosabban igazolja Ukrajna lerohanásának szükségességét, hiszen nemcsak Oroszországot érte Ukrajna miatt területi és minden egyéb természetű veszteség, de Romániától, Lengyelországtól és Magyarországtól is erőszakkal csatoltak területeket Ukrajnához (a világért sem a Szovjetunióhoz), ezért ezek az országok is jogosan támasztanak igényt ukrajnai területekre. Mert támasztanak, hisz a lengyelek tengertől tengerig tartó Lengyelországot akarnak, satöbbi, satöbbi.

Románia külügyminisztériuma rögtön, visszakézből tett közzé egy nyilatkozatot, mely szerint nem, Romániának nincsenek területi követelései Ukrajnával szemben, s különben is menjen a francba Putyin. De Lengyelország sem késlekedett a válasszal, ugyancsak kormányzati szinten közölték, hogy Putyin vonatkozó közlése dezinformáció, a lengyel állam vezetése soha nem mondott ilyeneket, és nem akart területeket elvenni Ukrajnától. Magyarország kormánya azonban hallgatott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.