A virágok gyermeke volt ő, a béke barátja. A másik macska kirúgta a kocsma oldalát. Három fröccs meg két feles után már ordítva énekelt, s sötét tekintettel méregette azokat, akik úgymond nem énekeltek vele. Azt üvöltötte torka szakadtából, hogy „visszavesszük Erdélyt a bocskoros oláhtól, bevonulunk Kolozsvárra”, meg azt, hogy „Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjeeeees, ezer évig miénk volt és miénk leeeesz…”. De az egyik macska hazudott.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin november 4-én beszédet mondott az Orosz Történelmi és a Hadtörténeti Társaságok újjáalakulásának 10. évfordulójára rendezett díszünnepségen. Szónoklatában felidézte a történelmet is, mely történelem a napnál is világosabban igazolja Ukrajna lerohanásának szükségességét, hiszen nemcsak Oroszországot érte Ukrajna miatt területi és minden egyéb természetű veszteség, de Romániától, Lengyelországtól és Magyarországtól is erőszakkal csatoltak területeket Ukrajnához (a világért sem a Szovjetunióhoz), ezért ezek az országok is jogosan támasztanak igényt ukrajnai területekre. Mert támasztanak, hisz a lengyelek tengertől tengerig tartó Lengyelországot akarnak, satöbbi, satöbbi.
Románia külügyminisztériuma rögtön, visszakézből tett közzé egy nyilatkozatot, mely szerint nem, Romániának nincsenek területi követelései Ukrajnával szemben, s különben is menjen a francba Putyin. De Lengyelország sem késlekedett a válasszal, ugyancsak kormányzati szinten közölték, hogy Putyin vonatkozó közlése dezinformáció, a lengyel állam vezetése soha nem mondott ilyeneket, és nem akart területeket elvenni Ukrajnától. Magyarország kormánya azonban hallgatott.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
