4-es metró: az OLAF cáfolja Lázárékat

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2017. január 20.

Belpol

A hivatal álláspontja szerint nem igaz, hogy súlyos szabálytalanságok kizárólag 2010 előtt voltak.

167 milliárd forintos károkozást tárt fel az uniós vizsgálat a négyes metró ügyében, és ennek nagyjából a felét vissza is kell fizetni. Noha az vizsgálat szövege nem nyilvános, a kormány máris megnevezte a felelősöket, és azt állítja, a kárt kizárólag a „szocialista-liberális kormány vezetése” okozta. A korrupciógyanús ügyek jelentős része valószínűleg tényleg az MSZP–SZDSZ időszakához köthető, de a számok és a vizsgálatot végző Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) lapunknak küldött válasza arra utal, hogy

a Fidesz is sáros lehet.

Az OLAF jelentéséből már december végén idézett a brüsszeli Politico, megemlítve, hogy az komoly csalást és korrupciógyanús ügyeket tárt fel a négyes metró beruházása során. A nem nyilvános jelentés decemberben Budapestre is megérkezett, a héten a Miniszterelnökség kampányüzemmódba lendült, Csepreghy Nándor államtitkár és Lázár János miniszter egymás után nyilatkoztak az ügyben. Mivel a metróberuházás jelentős uniós támogatással valósult meg, az OLAF pedig 167 milliárd forintos csalást és korrupciót tárt fel, a kormánynak 76 milliárd forintos büntetést kell visszafizetnie – mondta Csepreghy. (Az OLAF valójában azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy 228 millió eurót kérjen vissza a kormánytól, 55 millió pedig az Európai Beruházási Banknak járna vissza a fővárostól. Ez összesen 70 + 17 milliárd forint, ezért nem érthető hogyan jött ki Lázáréknak a 76 milliárd forint. Ráadásul az OLAF nem hatóság, a hivatalos eljárás végére az összeg jelentősen változhat.)

false

 

Fotó: MTI – Balogh Zoltán

Lázár nem csupán azt állította, hogy a kárt a szocialista-liberális kormány vezetése okozta, de  neveket is sorolt. Szerinte a fő felelősök Demszky Gábor volt SZDSZ-es főpolgármester, valamint helyettesei, Horváth Csaba (MSZP) és Atkári János (SZDSZ), de utalt Antal Attila volt BKV-vezér, az MSZP-pénztárnok Puch László és a szintén volt szocialista Tömpe István érintettségére is. Tarlós István főpolgármester azt mondta, hogy az OLAF megállapításai egy kisebb ügy kivételével kizárólag a 2006–2009 közötti időszakra vonatkoznak.

A négyes metrót 2014 tavaszán, pont egy héttel a választások előtt adta át Orbán Viktor és Tarlós István, a csalásellenes hivatal vizsgálata a teljes építési időszakot (2006–2014) felölelte, ezért kérdéseinkkel megkerestük az OLAF-ot is. A hivatal a magyarnarancs.hu érdeklődésére azt válaszolta, hogy a vizsgálat

„a beruházás összes szakaszában komoly szabálytalanságokat – csalás és korrupció gyanúja – tárt fel”.

A hivatal álláspontja tehát cáfolja a kormány azon állítását, hogy a súlyos szabálytalanságok kizárólag a 2010 előtti időszakhoz kötődnének, és a számok is erre utalnak.

A négyes metrót eredetileg mintegy 120 milliárd forintból tervezték megvalósítani, még 1996-ban, de ezek az összegek egyre feljebb csúsztak. A kormányváltás idejére, 2010-re 370 milliárdnál tartottak – ami inflációval korrigálva is óriási növekedés –, ám a következő években egyre jobban nőtt a számláló: a végösszeg 452 milliárd forint lett. A kormány azt állítja, hogy az OLAF-jelentés összesen 57 szerződés kapcsán tárt fel szabálytalanságokat, és ebből öt szerződéshez kapcsolódik az okozott kár 96 százaléka. A legnagyobb értékű szerződéseket valóban 2006-ban kötötték, és a legnagyobb, csalásban érintett tétel valószínűleg a (2-es vonalon is futó) Alstom szerelvények beszerzéséhez kötődik. A brit korrupcióellenes hivatal (SFO) szerint az Alstom vezetői kétmilliárd forinttal vesztegették meg a magyar döntéshozókat. De 2010 után is jelentős tételek jelentek meg a négyes metró költségvetésében. Ilyen például, hogy a különböző építtetők késedelemre hivatkozva próbálták meg feljebb tornászni a korábban kialkudott összegeket, és erre több tízmilliárd forint ment el. A késedelemre vonatkozó vitákat általában választott bíróságon döntik el a felek,

Tarlós azonban maga „alkudta le”

a Swietelsky vagy a Siemens által követelt milliárdokat.

De úgy tűnik, hiába lehet érintett a négyes metró körüli szabálytalanságokban a fideszes kormányzat is, a kormány kizárólag az előző vezetésre akarja rátolni az ügyet, és ehhez az időzítés is tökéletes. A feljelentéseket már megtette a kormány, így az eljárások a jövő tavaszi választások idejére pont a megfelelő szakaszba érhetnek ahhoz, hogy legyen mit mutogatni a híradókban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.