Jogerősen is pert nyert csütörtök délelőtt a Fővárosi Ítélőtáblán a Transparency International abban a perben, amelyet a Magyar Naranccsal együttműködve indított annak érdekében, hogy kiderüljön, mennyiért hirdetett a Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. a Habony Árpád tulajdonában álló Modern Media Group kiadványaiban.
De honnan is indult ez az egész?
A Magyar Narancs még tavaly év elején kezdett el azzal foglalkozni, hogy kiderítse, mennyi állami pénz folyhat a Habony Árpád által tulajdonolt médiaportfólióba (tagok: Lokál, lokal.hu, 888.hu). Először arra jutottunk, hogy közel egymilliárd forintról van szó alig egy év alatt, majd pár hónap múlva máris 1,5 milliárdnál tartottunk. Nagyon sok állami tulajdonú cég (pl. MVM, Szerencsejáték) pontosan közölte kérdésünkre az adatokat, amikor a Modern Media Group kiadványaiban elköltött összegekről érdeklődtünk.
| ||
Azt viszont nem tudtuk kideríteni, hogy pontosan mennyi közpénz érkezik az Erzsébet utalvány hirdetései után, ugyanis a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) folyton lepattintotta a Magyar Narancsot. Bonyolította a helyzetet, hogy az Erzsébet utalvány tulajdonosaként ismert Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány többször azt közölte a Magyar Narancs adatigényléseire, hogy nem vásárolt hirdetési felületet az MMG-nél. Mint utóbb kiderült: valóban nem az alapítvány vásárolt, hanem annak a cége.
Mivel több alkalommal sem kaptunk választ, lapunk a Transparency International Magyarországgal (TI) együttműködve a bíróságon próbálta meg kideríteni, mennyiért jelent meg „erzsébetes hirdetés” a Habony-médiában. A TI a közérdekű adatok kiadása érdekében fordult a bírósághoz, kérve a törvényszéket, hogy kötelezze az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.-t (EUF) a pontos összeg közlésére. A pert egyébként azért kellett megindítani, mert az EUF első körben a TI-nek sem volt hajlandó kiadni az adatokat.
Első fok
Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék pedig, a TI keresetének helyt adva, az augusztus 26-ai tárgyaláson arra kötelezte az EUF-ot, hogy adja ki, pontosan mennyiért hirdetett a Habony-médiában. (Az EUF tulajdonosa az 1991-ben alapított Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány.) A tárgyaláson – ahol a TI-t dr. Karsai Dániel ügyvéd képviselte – az EUF azzal érvelt, hogy a cég nem tartozik az infótörvény hatálya alá, ezért nem is köteles kiadni a hirdetési adatait. Ezt az érvelést arra alapozta az alperes jogi képviselője, hogy az EUF-ban nem meghatározó az állami befolyás, mivel a cég kizárólagos tulajdonosa, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) csupán felerészben használ állami vagyont, míg az alapítvány vagyonának a másik fele a szakszervezetek tulajdonában áll. Továbbá üzleti titokra hivatkozva azzal is érvelt a jogi képviselő, hogy az EUF versenypiaci szereplő.
Ezt az érvelést a bíróság nem fogadta el. Az MNÜA-t ugyanis, mint az EUF Zrt. kizárólagos tulajdonosát, állami vagyonból alapították 1992-ben. Azaz az alperes álláspontját, miszerint csak 50 százaléknyi lenne az állami tulajdon, elutasították, hiszen a létrehozáskor a szakszervezeti elem is állami tulajdonból származott. De ezenkívül még azt is felidézte a bíróság, hogy az MNÜA közfeladat ellátására és az alapító okirata szerint kizárólag közhasznú célokra fordíthatja mind az alapítói vagyont, mind az esetleges másodlagos tevékenységként folytatott gazdálkodása során szerzett vagyonelemeket. Azt is hangsúlyozta a bíróság, hogy az MNÜA-ban az állam többségi befolyása nem az 50 százalékos alapítói vagyon-hozzájárulás miatt áll fenn, hanem mert az alapítványt irányító kuratóriumi tagok megválasztásakor az alapítók együttesen járnak el – tehát a kormánynak minden kuratóriumi tag kinevezéséhez hozzá kell járulnia. Ebből pedig arra jutott a bíróság, hogy az alperes kizárólagos részvényese egy ún. egyéb közfeladatot ellátó szerv, magyarán vonatkozik rá az infótörvény. Ezek mellett a bíróság a alperesnek azt az érvelését sem fogadta el, hogy az EUF piaci szereplő lenne, hiszen az általa betöltött helyzet a törvényi szabályozásból fakadóan monopoljellegű, ott valójában nincs piaci versenytársa. Dr. Karsai Dániel ügyvéd az ítélet és a tárgyalás kapcsán így vélekedett: „ennek az ügynek kiemelt jelentőségét az adja, hogy jelentős számú állampolgárt közvetlenül érintő közszolgáltatás a tárgya, ahol az állam az MNB-alapítvány ügyekhez hasonlóan jogi trükkökkel próbálja eltitkolni a közérdekű adatokat. Nagy örömömre szolgál, hogy az elsőfokú bíróság ebben nem volt partner, remélhetőleg a többi bírói fok is hasonlóan fogja megítélni a kérdést.”
És itt a jogerős ítélet!
Csakhogy az Erzsébet Utalványforgalmazó nem adta meg magát, és fellebbezett a szeptemberi elsőfokú ítélet után.
Ez a tárgyalás volt most csütörtök délelőtt a Fővárosi Ítélőtáblán, ahol az első fokot helyben hagyó verdikt született, amely hangsúlyozta azt az elsőfokú bíróság által is kimondott alapvetést, hogy az MNÜA által alapított gazdasági társaság tőkéje nem veszti el közpénzjellegét attól, hogy az MNÜA az alapítással a rendelkezésére álló közpénzből juttatott neki forrást.
Az ítélet külön érdekessége volt, hogy az elsőfokú döntést helyben hagyó másodfokú tanács egy korábbi ítéletében még épphogy úgy gondolta, hogy a zrt. nem kötelezhető adatkiadásra – csakhogy épp e mostani döntésében már revideálta ezt a nézetét. A bíróság hangsúlyozta, hogy a korábbi ítélettől kezdve eltelt időben kissé megváltozott a közérdekű adatkiadás gyakorlata, mind az Alaptörvény és annak értelmezése kapcsán kimunkált alkotmánybírósági döntésekre figyelemmel, mind pedig a rendes bíróságok gyakorlatát tekintve. Az emögött meghúzódó indok az információszabadság kiemelt fontossága, amely a közpénzfelhasználás ellenőrzését teszi lehetővé többek között – hangzott el.
A jogerős ítélet értelmében tehát hamarosan pontosan láthatjuk, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazótól mennyi közpénz jutott Habony Árpád cégéhez. Az ügy fontosságát az adja, hogy korábban többen igyekeztek megtudni, hogy mikor mennyi közpénzt költött az alapítvány, ám ez nem mindig sikerült.
